Az Acer legújabb Predator zászlóshajója sok mindent megtartott a korábbi csúcsmodell X27 tulajdonságaiból, de vannak fontos eltérések is. A gyártó „visszavett” az UHD felbontásból, ehelyett a VA panelre jellemző nagy kontrasztot, 200 Hz-re overclockolható frissítési frekvenciát, a HDR10-es szabványt teljesítő DisplayHDR 1000-es minősítést (bár ezt az X27-es is tudta), 512-zónás háttérvilágítást, és 35”-es, 21:9-es képernyőt kínál. Nézzük, milyen valóságos teljesítmény rejlik az adatok mögött!

Főbb gyári adatok

• Paneltechnológia: AUO AMVA VA (M350QVR01.7)
• Képernyőméret: 35”
• Háttérvilágítás: QD LED, 512-zónás FALD (full array local dimming)
• Natív felbontás: 3440 x 1440 pixel (UltraWide QHD)
• Kontrasztarány: 2500:1
• Fényerő: max. 600 cd/m2 natív, 1000 cd/m2 HDR csúcsfényerő
• Válaszidő: 2 ms GtoG
• Színmélység: 10 bit (8 bit + FRC)
• Betekintési szög: 178/178 fok (tipikus érték)
• Standard frissítési frekvencia (max.): 180 Hz
• Overclockolt frissítési frekvencia (max.): 200 Hz
• Dinamikus szinkron: Nvidia G-SYNC Ultimate 1-200 Hz
• Beépített hangszóró: 2 x 4 W
• VESA rögzítési kompatibilitás: 100 x 100 mm
• Méretek: 833 x 450,5-580,5 x 309 mm
• Tömeg (állvány nélkül): 12,5 kg

A design

A hatalmas, kb. fél méter széles doboz sejtetni engedi, hogy a monitor összeszerelt állapotban érkezik, vagyis egyszerűen csak ki kell emelni, és az asztalra helyezni. Csavarozásra csak akkor van szükség, ha a mellékelt VESA rögzítő kerettel a falra szeretnénk felszerelni a készüléket – ilyenkor a teljes állványt el kell távolítani.

A 32”-es ívelt képernyő vastagsága is tekintélyes, tükrözve a beépített elektronika mennyiségét. A 12,5 kg hordozásához masszív állvány és szélesre terpesztett lábak szükségesek, emellett a hátsó támasztó láb szélesebb és erősebb az elsőknél. Gaming monitorról lévén szó, némi színes fényhatás is elengedhetetlen.

A széles, de a 21:9 formátumból adódóan nem zavaróan magas (kb. 31 cm-es) készülék, nagy tömege ellenére valahogyan mégis inkább karcsúnak és elegánsnak tűnik, legalábbis számomra. Ehhez valószínűleg hozzátesz a három oldalon „keret nélküli” kivitel, ami persze nem szó szerint értendő. Az ívelt képernyő függőlegesbe fordításától eltekintve (aminek nem sok értelme lenne egy gaming monitornál), természetesen megvan az előre-hátra döntési lehetőség (-5…+25 fok) és az oldalirányú elforgatás az állványoszlop tengelye körül (-30…+30 fok), továbbá a magasságállítás 13 cm-es tartományban.

A képernyő görbületi sugara 1800R, ami manapság szinte standardnak számít az ívelt képernyők esetében (noha a szemünktől csak akkor lennének egyforma merőleges távolságra a képernyő pontjai a vízszintes mentén, ha 1,8 méterrel ülnénk tőle). Ennél nagyobb görbület, azaz kisebb görbületi sugár azonban ma még túl drasztikusnak tűnne a sík képernyőkhöz szokott felhasználók számára.

Csatlakoztatás

Az áramot egy jó nagy hálózati adapteren keresztül kapja a készülék. A PC csatlakoztatásához választhatjuk a DisplayPort 1.4 vagy a HDMI 2.0 portot. Azonban nem kérdés, hogy a monitor tulajdonságainak hatékonyabb kihasználására a DisplayPort messze alkalmasabb. Hogy miért? A HDMI esetében a választható frissítési frekvencia 60 vagy 100 Hz, a DP esetében viszont 60, 100, 120, 144, 180 vagy (overclockolva) 200 Hz. Emellett a G-Sync HDR funkció is csak akkor aktiválható, ha a DisplayPort-ot használjuk. Korlátok így is vannak, erről hamarosan beszélünk. (A HDMI és a DisplayPort különféle változatairól lásd A HDMI, a DisplayPort és az adatátviteli korlátok c. írást.) A legújabb DisplayPort 2.0-ról egy rövid összefoglaló olvasható a Továbblépés: DisplayPort 2.0 című írásunkban.

A monitoron található egyéb csatlakozók: USB 3.0 hub, egy upstream USB(B) porttal és két USB(A) downstream porttal plusz egy USB(A) töltőporttal. Továbbá van egy 3,5 mm-es jack fejhallgató-kimenet is a csatlakozófelületen. (A monitor mindkét oldalán van egy-egy kihúzható fejhallgató-tartó.)

Vizsgáljuk meg röviden azt a kérdést (ezt már az X27 – Acer Predator X27: 4K-UHD, G-Sync, 144 Hz, HDR –  és az XB273K esetében is boncolgattuk), hogy a DisplayPort 1.4-es 32,4 Gbit/s maximális adatátviteli sebessége elegendő-e a monitor lehetőségeinek maximális kihasználására. A kalkuláció azt mutatja (beleszámítva az overheadet is), hogy a 3440 x 1440 pixeles natív felbontást, a 10-bites színmélységet (HDR!) és az RGB 4:4:4 mintavételi sémát (színfelbontást) alapul véve 60 Hz-en a következő érték adódik a szükséges átviteli sebességre:

A 60 Hz frissítés mellett szükséges adatátviteli sebesség 11,99 Gbit/s, ha egyebekben elvárjuk a maximumot. Az ábra feltünteti a kioltási szakaszokra vetített pixelszámokat is, így a számítást a „teljes” 3600 x 1481 pixelszámra kell elvégezni, nem a látható 3440 x 1440 pixelre

Nem is lenne gond (még a HDMI porttal sem), ha megmaradnánk a 60 Hz-nél. Mi azonban nem 60 Hz frissítéssel, hanem akár 180 vagy 200 Hz-en szeretnénk működtetni a monitort a játékhoz. Vagy esetleg 120 vagy 144 Hz-en. Nézzük meg, hogy alakulnak ezekben az esetekben a szükséges bitsebességek! A számítás egyszerű, mert a sebességigény a frissítéssel, illetve az ennek megfelelő bemeneti fps-sel arányosan növekszik (ha a többi követelményt változatlanul hagyjuk). 144 Hz-ig nincs is probléma, mert a sebességigény 11,99 x 144/60 = 28,776 Gbit/s, ami kényelmesen átvihető az 1.4-es DisplayPorton.

Az Nvidia vezérlőpultján a natív felbontás, a 10 bit színmélység és a Full range RGB megtartása mellett max. 144 Hz lehet a frissítés

180 Hz frissítés mellett azonban a sebességigény már 35,97 Gbit/s, ami bizony nagyobb a DP 1.4-es 32,4 Gbit/s-os maximumánál, és hasonló a helyzet 200 Hz-nél is (39,97 Gbit/s sebeségigény). Ekkor az egyik opció, hogy 10 bit helyett 8 bit lesz a színmélység (ami a DisplayHDR 1000-hez nem passzol), a másik, hogy lemondunk az RGB 4:4:4-ről, és megelégszünk a komponens YCbCr jellel (kisebb színfelbontás):

180 vagy 200 Hz frissítés mellett vagy a 10 bit színmélységről (felső ábra), vagy az RGB 4:4:4 mintavételezéssel kapható színfelbontásról (alsó ábra) kell lemondanunk. Mivel a HDR-hez kell a 10 bit, az RGB-ről komponens színformátumra váltás jöhet szóba mint kompromisszum

A fentebb leírtak nem a monitor és nem is a grafikus kártya korlátaiból következnek, hanem az interfész „áteresztőképessége” a felelős. Tudott dolog, hogy a VESA már kidolgozta a DP 2.0 szabványát (77,4 Gbit/s hasznosítható adatátviteli sebesség, overhead nélkül), továbbá a DSC (Display Stream Compression) tömörítési ajánlást, és ha ezek átmennek az általános gyakorlatba, akkor messze kitolódnak az adatsebességi korlátok. Mind a felbontás, mind a frissítési frekvencia, mind a színmélység tovább növelhető, feltételezve, hogy a PC és a monitor oldalán is megvalósulnak a feltételek.

Kezelés, menürendszer

A kezelőgombok elhelyezése és funkciója (joystick + be/ki kapcsoló + képi mód választása és két hotkey) ugyanolyan, mint a Predator XB273K esetében (Acer XB273K Predator):

Sőt az OSD menürendszer is nagyon-nagyon hasonló. Persze vannak aprónak látszó, de nem jelentéktelen eltérések, pl. abból eredően, hogy a natív maximális frissítés itt 180 Hz (nem 120 Hz), az overclockolható frissítés pedig 200 Hz (és nem 144 Hz). Igaz ugyanakkor, hogy az XB273K UHD natív felbontású, viszont a HDR képességei korlátozottak (DisplayHDR 400), és a dinamikus szinkron is „csak” G-Sync, nem G-Sync Ultimate.

Fontos tudni, hogy a HDR üzemmód aktiválása nincs a menübe beépítve, hanem az operációs rendszer (Win 10) Gépház/Kijelző panelen a HDR-t bekapcsolva a monitor automatikusan átvált HDR-re, egy sor menüpont kiszürkül, nehogy véletlenül megpróbáljunk valamit fontosat változtatni a gyári beállításokon. Példaként megmutatjuk a Picture almenüt, amelynek érdekessége, hogy a referenciafehér 80 nitre van gyárilag beállítva, ami alátámasztja azt a sokszor hangoztatott állítást, hogy a HDR nem növeli meg brutálisan az átlagos fényerőt (nem folyik ki a szemünk a kb. 1000 nit max. fényerőtől), mivel a monitor az átlagos fénysűrűséget alacsonyan tartja, csak a kis fényes felületek lesznek jóval fényesebbek, mint a hagyományos (SDR) dinamikatartomány esetében:

HDR módban a Picture almenüben (egyebek mellett) sem a fényerő, sem a kontraszt nem változtatható. Az, hogy HDR-ben mekkora a maximálisan elérhető fényerő, a menüből nem olvasható ki, az értékét (10%-os méretű max. fehér mintával) később fogjuk meghatározni

Ami szükséges lehet, és amihez hozzáférhetünk, az az RGB arányok változtatása a Color/Color Temp./User pontban. A későbbi mérések során azonban megmutatkozott, hogy a színegyensúlyon nem érdemes a User alatt változtatni, mert nem kapunk jobb eredményt, mint az alapállapotban. A színek befolyásolására, kalibrálására nincs lehetőség, a monitor kihasználja a panel maximálisan elérhető színtartományát. Mindez a HDR-re vonatkozik, az SDR módban sRGB-t beállítva a kalibrálás természetesen lehetséges.

Néhány paneljellemző

A VA panelt (AUO AMVA) feltehetően azért választotta a gyártó, mert eleve 2-3-szor nagyobb a natív kontrasztja, mint az IPS-szerű paneleké, és így az 512-zónás FALD (full array local dimming) háttérvilágítással kiegészítve könnyebb volt a DisplayHDR 1000 követelményeinek megfelelni, illetve a kontrasztot tekintve túlszárnyalni a „kötelező” minimumot. A szokásos (korábbi) VA paneleket ez a panel annyiban is felülmúlja, hogy a GtoG válaszideje az adatlap szerint 2 ms, ami egy VA paneltől szép teljesítmény. Az anti-glare felület nem teljesen matt, de csak a közvetlenül ráeső fényben jelentkezik diffúz tükröződés, hasonlóan más Predator monitorokhoz.

A panel szubpixel struktúráját egy makro fotóval tudjuk bemutatni. Semmi váratlan, semmi különös. Az elrendezés ugyanolyan sémát követ, mint a monitorpanelek nagy többsége, azaz a vertikálisan változatlan R-G-B sorrendet (amit a Windows „szeret”):

A monitort a menüből alapállapotba hozva (reset), a default beállításban (Standard, kb. 216 nit fénysűrűség), megmértük a színterjedelmet:

Az X35 színgamutja (piros háromszög). A sRGB tartományt 100%-ban lefedi, és az is látszik, hogy erősen hasonlít a DCI-P3 színtartományhoz – ha várhatóan nem is fedi le azt teljesen

Szintén alapállapotban a gamma mérése a következő eredményt adta:

A gamma alapesetben némileg alatta marad a 2,2-es értéknek, azaz a mért gammagörbe (fekete) a 2,2-es görbe (kékeszöld) fölött fut – a kép majdnem a teljes tartományban kissé világosabb a 2,2-eshez képest, ami világos környezetben nem feltétlenül hátrány. Természetesen a gamma a menüből változtatható (ha SDR-ben működik a monitor)

A paneljellemzők között fontos helyet foglal el (bár ugyanazon típus esetében is példányonként változhat) a panel uniformitása vagy homogenitása, pontosabban az ettől való eltérés. Szokásosan a fénysűrűség és a színhőmérséklet homogenitását vizsgáltuk, egyébként változatlan beállítás mellett. A konkrét esetben kb. 140 nit fényerő mellett végeztük a mérést.

A panel homogenitása. Felső ábra: a fénysűrűség a középen mérhető értéket 0%-nak tekintve a felső harmadban, a sarkokban emelkedik kicsivel 10% fölé. Alsó ábra: A színhőmérséklet legnagyobb eltérése dE = 2,3. Összességében a panel homogenitása jónak tekinthető, a mért eltérések nem magasabbak a szokásosnál

Kíváncsiak voltunk a panel fényszivárgására (bleeding, leakage). Ezt egy teljes sötétségben készült fotóval tudjuk szemléltetni:

Fényerő, kontraszt, local dimming, DisplayHDR 1000

Ami a fényerőt és a kontrasztot illeti, természetes, hogy standard dinamikatartomány (SDR), illetve kiterjesztett dinamikatartomány (HDR) üzemmódokban más értékeket kapunk. A local dimming, azaz a háttérvilágítás zónás szabályozása HDR módban automatikusan működésbe lép, míg SDR-ben választhatjuk a local dimming nélküli és a local dimminget alkalmazó opciót. Mint fentebb említettük a zónák száma ennél a készüléknél 512, ami az Acernél előrelépést jelent az eddigi 348-hez képest. A local dimming azonban nem csodafegyver, ha egy objektum túl kicsi (pl. a csillagok a fekete égbolton), akkor nem lesz fényesebb, mint local dimming nélkül. A közepesen kisméretű objektumok körül pedig adott esetben feltűnő fényudvar (halo) alakulhat ki:

512 zóna esetén egy zóna kb. 968 pixelt fed le. Egy-egy világos felület méretétől függően ez a képen látható fényudvarhoz vezet. Ha pedig egy világos objektum „túl kicsi” (néhány pixel méretű a képernyőn), akkor a local dimming alig világosítja ki a megfelelő zónát. A jelenlegi néhány száz zónaszám mellett ez minden local dimming-es monitornál jelentkezik, habár játék során ezt ritkán vesszük észre

Nézzük a fényerőt és a kontrasztot először SDR-ben! Standard (reset utáni) állapotban (kb. 216 nit fényerő, a skála 35-ös állásában), local dimming nélküli, illetve local dimming-et használó beállításban a következő statikus (on/off) kontrasztot mértük:

A statikus kontrasztarány reset utáni Standard módban. Bal oldali ábra: kikapcsolt local dimming esetén, jobb oldali ábra: bekapcsolt local dimming mellett. Ez utóbbi igencsak magas értéket mutat, azonban ne feledjük, hogy valódi fotót vagy mozgóképet megjelenítve ennél jóval kisebb egyidejű kontrasztra számíthatunk, a konkrét képtartalomtól függően  

A Brightness fényerőskálán a 100-as maximális értékhez kb. 570 nit, a 0 minimális értékhez pedig kb. 18 nit tartozik. Az sRGB kalibrálás során megválasztott 80 nites célértéket a skála 11-es pontja közelíti. Mint említettük a gyári Standard beállításhoz a skála 35-ös értéke tartozik, és ez kb. 216 nitnek felel meg. A későbbiekben elvégzett sRGB kalibrálás a (local dimming nélküli) kontrasztarányra a következő értéket adta:

A kalibrálás utáni kontrasztarány alig tér el az alapértelmezett Standard beállításban mért értéktől

A HDR fényerő és kontraszt meghatározásánál induljunk ki először a DisplayHDR 1000 követelményeiből – ezek többsége megegyezik az UHD Alliance TV-készülékekre vonatkozó HDR10 szabványéval. Azonban ellentétben ez utóbbival a VESA nem rögzíti a felbontás nagyságát, sem a képformátumot, továbbá az audiojellemzőkkel kapcsoltban sincsenek megkötései. Ezzel szemben van néhány – speciálisan a PC monitorokra vonatkozó – olyan elvárás, amely a HDR10-ben nem szerepel.

A VESA az ún. DisplayHDR kategóriákat először 2017 végén hozta létre, erről a Lépett a VESA: DisplayHDR szabványok asztali HDR monitorokhoz c. írásunkban írtunk. A részletes specifikáció a Compliance Test Specification (DisplayHDR CTS) 1.0 dokumentumban található, amely a https://displayhdr.org webhelyen hozzáférhető. Ebben még csak három LCD monitorkategória szerepelt (400, 600, 1000). Később a VESA ezt kiegészítette két OLED kategóriával (500, 600), majd egy újabb LCD kategóriával (500), végül a legmagasabb 1400-as kategóriával. A minősítési kritériumokat erre a hét kategóriára a VESA a CTS 1.1 dokumentumban (2019. szeptember) találhatók meg részletesen, amely szintén elérhető a fenti webcímen.

A VESA DisplayHDR fehérszintekre, feketeszintekre és színmélységekre vonatkozó kritériumainak táblázatos összefoglalása mind a hét HDR kategóriára, összevetve egy átlagos SDR display adataival. A DisplayHDR 1000-re vonatkozó fő elvárásokat pirosan keretezve mutatjuk meg

A VESA emellett a tesztelési és mérési módszert és eszközöket is kidolgozta CTS Test Tool néven, de ennek nyilvánosan még csak az 1.0 verziója publikus, az 1.1-es verziót a https://github.com/vesa-org/DisplayHDRTest/releases címen lehet elérni.

Mivel tesztelt monitorunk a DisplayHDR 1000-es kategóriába tartozik, mi most csak az ezzel szemben támasztott fő követelményeket soroljuk fel:

• a képernyő közepén, 10% méretű fehér mintán a minimális fénysűrűség 1000 nit
• teljes méretű felvillanó fehér mintán a minimális fénysűrűség szintén 1000 nit
• teljes méretű, tartósan megjelenített fehér mintán a minimális fénysűrűség 600 nit
• a képfeldolgozás színmélysége minimum 10 bit
• a pixel drive (digitális-analóg konverzió) színmélysége minimum 8 bit
• a local dimming feketéből a fehérbe való átmenetének (ún. rise time) hossza (10% és 90% között) maximum 8 képkocka
• a feketeszint az ún. corner minta (fekete minta a sarkokban kis fehér téglalapokkal) közepén maximum 0,05 nit
• a feketeszint az ún. tunel minta (a képernyő széléről fehérből induló, a közepén feketévé váló minta) közepén maximum 0,1 nit
• színtér lefedettség: az sRGB tartomány min. 99%-a, a DCI-P3 tartomány min. 90%-a

A CTS Test Tool 1.0 utility segítségével – amely egyébként egy sor egyéb mérést is lehetővé tesz – a fenti követelmények teljesülését a kalibrálásra használt szokásos eszközökkel (tehát speciális és méregdrága laborműszerek nélkül) kielégítő pontossággal lehet ellenőrizni. Elvileg a HDR kalibrálás is lehetséges alkalmas kalibráló szoftverrel (pl. CalMAN), de maga a monitor minimális beavatkozást enged meg a gyári beállításokba, így a később elvégezni szándékozott kalibrálás lényegében szintén egy ellenőrzésre szorítkozott, azzal az előnnyel, hogy szemléletes képet adott a színegyensúlyról, a PQ EOTF és a luminancia-függvény közelítéséről és a színtartományról.

De nézzük a HDR-ben a Test Tool-lal meghatározott fényerő- és kontrasztértékeket, továbbá a local dimming-re jellemző rise time közelítő becslését (nem labor körülmények között a 10%-90% átmenet ideje helyett a 0% (fekete) és a 100% (fehér) közötti átmenet idejét tudjuk a videokockák vizsgálatával közelítőleg megállapítani).

Rövidre fogva a dolgot, az X35-ös fényerőben és kontrasztban is majdnem mindenben túlteljesíti a DisplayHDR 1000 minősítéshez szükséges kívánalmakat. A fényerő a 10% méretű mintán meghaladja az 1087 nitet, a teljes képernyős feketeszint pedig a színmérő műszer szerint 0,007 nit, ami egyúttal a műszer alsó méréshatára. Ez azt jelenti, hogy az így mért szekvenciális kontraszt (természetesen a local dimming hatására) nagyobb, mint 155.000:1. Teljes méretű felvillanó mintán a fehérszint 818 nit – ez picit van csak alatta az 1000 nitnek, és a rövid mérési idő miatt pontatlan is lehet. Teljes méretű tartósan a képernyőn lévő fehér minta fénysűrűsége 951 nit, ami jóval meghaladja az elvárt 600 nitet.

A corner minta feketeszintje a képernyő közepén mérés szerint 0,0268 nit (az előírt maximum 0,05 nit), a tunel (alagút) mintán pedig 0,042 nit feketeszint mérhető (az előírt maximum 0,1 nit).

A színmélység ellenőrzésére külön mérőminta található a CTS TEST Tool-ban. Ez öt vízszintes sávból áll a képernyő tetejétől az aljáig, és jól ellenőrizhető vele, hogy a monitor teljesíti-e a 10-bites színenkénti kvantálást:

A kvantálás ellenőrzése. A felső sáv 6-bites, alatta a display natív kvantálása, a harmadik sáv 8-bites, alatta újra a display natív kvantálása, végül alul a 10-bites kvantálás megjelenítése. A különbségek reálisan csak 10 bites kijelzőn értékelhetők, és eszerint a jelfeldolgozás valóban 10-bites. 8-bites kijelzőn nézve ez az eredmény nem jelenik meg meggyőzően 

Külön érdekes paraméter az ún. rise time, amely egyszerűen szólva a local dimming-es háttérvilágítás „feléledési ideje”. Mérése 10% méretű mintával a képernyő közepén történik, és definíció szerint a feketéből fehérbe való átmenet 10%-ától a 90%-áig tartó időt jelenti. Speciális laborműszerek nélkül úgy becsülhető, hogy videofelvételt készítünk az átmenetről, és a feketéből fehérbe való átmenet kockáinak megszámolásával mérjük meg az időt, adott képfrekvencia, és az ennek megfelelően beállított fix blendeérték és ISO érzékenység mellett.

Esetünkben 8 képkockányi idő alatt kell teljesíteni a monitornak a fekete átmenetét a 10%-os méretű fehér maximumára, ez 60 Hz mellett kb 133 ms-ot jelent. A közelítő becslés azt mutatta, hogy a nálunk lévő példány valamivel kevesebb mint 4 frame időtartama alatt produkálta ezt.

sRGB emuláció, hagyományos kalibrálás

A HDR-t kikapcsolva, SDR-ben az sRGB színtérhez kalibráltuk a monitort. Kiindulásul a Picture menüben kiválasztható SDR Colors sRGB-t bekapcsolva a csak kissé pontatlan sRGB emulációt használtuk. Alapvetően a nagy natív színtartománynak köszönhetően az sRGB lefedettsége már kalibráció előtt is hajszál híján 100%-os (mint ahogy egy másik mérés eredménye írásunk elején már ezt megmutatta):

A kalibrálás előtti analízis kimutatta az sRGB 99,9%-os lefedettségét

Magát a kalibrációt/profilírozást ezúttal a basICColor Display szoftverrel, és az i1 Pro spectroradiometerrel végeztük, az eredménye több mint megnyugtató volt:

Az sRGB kalibrálás/profilírozás célértékei: 80 nit fénysűrűség, 2,2-es gamma, és az sRGB-ből következően a D65-ös fehérpont. A kapott eltérések az észlelési határ alatt vannak

A kapott ICC profil az operációs rendszer megfelelő helyére „elmenti magát”, és a Windows színkezelő rendszerében be tudjuk állítani alapértelmezetté. Ezután minden PC bekapcsolás után automatikusan betöltődik.

Játék és videó HDR-ben, HDR10 „kalibrálás”

A DisplayHDR 1000-ről már szinte mindent elmondtunk, pl. azt is, hogy a főbb követelményekben egyezik a HDR10-es szabvánnyal, amely a televíziós világban született, de a 4K-UHD Blu-ray lemezeken is ezt találjuk elsődleges HDR layerként, és a streaming HDR anyagok nagy része is ezt használja. A PC-s (és konzolos) HDR játékok ugyancsak ehhez igazodnak.

Ami még hátra van, hogy szemléletesen is bemutassuk a HDR módba kapcsolt monitor megmért RGB együttfutását (grayscale), a hagyományos gammától erősen eltérő PQ EOTF „gamma” közelítésének pontosságát, a fénysűrűség egyezését vagy eltérését a PQ EOTF által predesztinált értékektől, és a monitor maximális színtartományát, amelynek közel kell lennie a DCI-P3 tartomány 90%-ához.

Mindezek kalibráció előtti mérése a gyári beállítás jó pontosságát mutatja, ami ritkán fordul elő (a luminancia görbéje ezen az ábrán nem szerepel):

Az alcímben a kalibráció azért szerepel idézőjelesen, mert a monitor csak a színegyüttfutás változtatását engedi meg, a színpozíciókét nem. Az előbbit a Color Temp./User pontban tudjuk megtenni, és a felső tartományban nem ártana a kék és a zöld némi csökkentése a tökéletes szürkeskálához, azonban minden próbálkozásunk csak rontott az együttfutáson, mivel a középső és az alsó tartományban aránytalanul csökkent ez a két színösszetevő. A PQ EOTF-nek alig van hibája (a sárga a referencia, a mért görbe a szürke), a DCI-P3 színpontok a Rec.2020 referencián belül pedig csak kb. annyival térnek el a tökéletestől, amennyit az indokol, hogy a natív színtér kb. 10%-kal kisebb a 100%-osnál.

A jobb szemléltetés kedvéért mutassuk meg nagyobban a mért PQ EOTF függvényt, az eddig nem látott luminancia-görbét, és a mért színtartományt (a DCI-P3 90%-át megözelítő színtartomány, 50% telítettség és 50%-os luminancia értékek mellett mérve):

Mivel a monitor kiválóan alkalmas 21:9-es HDR10 filmek/videók nézésére, több olyan filmrészletet is megnéztünk, amelyekben a HDR előnyei kifejezetten megmutatkoznak. Ez egyrészt akkor teljesül, ha egy kijelző valóságos jellemzői jól megközelítik a HDR10 követelményeit (ez esetünkben fennáll), és maga a film vagy videó is kihasználja a HDR adta lehetőségeket. Bár nem-HDR 1000-es és nem széles színterű monitoron olvasóink nem igazán fogják látni a HDR jótékony hatását a látványra, bemutatunk egy tipikus képkockát a Passangers c. filmből, amely HDR-ben sokkal jobban mutat, mint az SDR változat ugyanezen képkockája:

De térjünk vissza a játékhoz, és vizsgáljunk meg a játék szempontjából két fontos jellemzőt: a monitor késleltetését (display lag) és a mozgáselmosódást, illetve a reakcióidő miatti utánhúzást (ghosting). A display lag becslésére a Leo Bodnar féle mérőeszközt és mérési módszert használjuk, amelynek korlátairól más sok korábbi tesztben beszéltünk.  Értelemszerűen a mérést SDR-ben végeztük el, local dimming nélkül, Normal overdrive beállítás mellett. HDR-ben egészen biztosan valamivel nagyobb lesz a késleltetés a local dimming járulékos hatása miatt, hiszen a pixelátmenetek reakcióidejét, amely a konkrét szürkéből a konkrét másik szürkébe való átmenet ideje, és széles határok között változhat, nem lehet tökéletesen összehangolni a local dimming zónáinak szabályozásával. Ezért az Extreme overdrive „mellékhatása” (inverz ghosting) ellenére HDR-ben a legkeményebb overdrive használata javasolt. Reális játékmenetben ugyanis az inverz ghosting nem annyira észrevehető, mint a teszteredmények alapján gondolnánk (lásd később).

A képernyő alján a monitor késleltetése 21,2 ms, 1080p felbontású, 60 Hz-es jellel mérve. Ez az érték tartalmazza a válaszidő hatását. A mérés Normal overdrive mellett történt, ám a feketéből fehérbe való átmeneten az overdrive változtatása csak tized milliszekundumokban jelenik meg. A VA paneleknél a feketéből induló átmeneteknél a válaszidő tipikusan eléri a 8-12 ms-ot. A GtoG válaszidő átlaga 4-5 ms-ra tehető, de mi csak a BtoW időt tudtuk mérni. A „sample and hold” miatti késleltetés egyenlő a frissítési ciklus idejével, ez 200 Hz panelfrissítésnél kb. 5 ms és kb. ugyanennyi a monitor egyéb késleltetése (pl. a felbontás átskálázása miatt, amire nem lenne szükség, ha a műszerünk a monitor felbontásának megfelelő jelet adna ki). A tényleges display lag (legalul) 10-12 ms-ra becsülhető SDR módban  

Ez az összesített display lag még a kompetitív játékosok számára is tökéletesen megfelel. SDR-ben a legkedvezőbb a Normal overdrive használata (lásd később), míg HDR-ben ajánlatos Extreme overdrive-ra váltani a local dimming okozta késleltetési járulék miatt. A játékélmény sokat javul, ha használjuk a G-Sync adaptív szinkront, így elkerülve az esetleges plusz járulékos késleltetést (a nagyobb input lag-et a V-Sync használata mellett) a max. frissítési frekvencia közelében, továbbá az akadozást kötött szinkron esetén. A G-Sync – mint közismert – a képtörést is megszünteti. Ráadásul az Acer X35 monitor az Nvidia G-Sync kategorizálása szerint a legmagasabb G-Sync Ultimate osztályba tartozik. A második szint a „sima” G-Sync, a harmadik pedig a „G-Sync Compatible”, mely utóbbiba G-Sync hardverrel nem ellátott (eredetileg FreeSync) monitorok közül is sok beletartozik. A teljes lista a https://www.nvidia.com/en-us/geforce/products/g-sync-monitors/specs/ webhelyen megtekinthető. Több olyan jellemző van, amelyek egyidejű megléte a G-Sync Ultimate monitorokat (pillanatnyilag hat ilyen típus van) megkülönbözteti az összes többitől. Ilyen a DisplayHDR 1000 minősítés, a frame rate-tel változó overdrive, a full array local dimming, továbbá az, hogy 1 Hz-től indul a szabályozás (variable refresh rate range) egészen az adott monitor maximális frissítési frekvenciájáig: konkrétan 1-től 144 Hz-ig vagy 1-től 200 Hz-ig, és emellett sok minden más. Részletesebben lásd a https://www.nvidia.com/en-us/geforce/news/g-sync-ces-2019-announcements/ webhelyet.

A nagy frissítési frekvenciájú monitoroknál nagy jelentőséggel bír a gyorsan mozgó objektumok vizsgálata a követő kamerás módszerrel, amikor a kamera szinkronban mozog az objektummal. Ehhez a máskor is alkalmazott ún. UFO-tesztek egyikét használtuk. Bevált módszer a balról jobbra 960 pixel/s (esetleg ennél nagyobb vagy kisebb) sebességgel mozgó animált ufók követő kamerás lefényképezése a megfelelő fix expozíciós idővel, miközben a monitor az általunk beállított frissítési frekvencián dolgozik.

Először az álló kamerával készített felvételen mutatjuk meg, hogy 200 Hz frissítés mellett a kb. 70 ms-os expozíciós idő alatt úgy 14-szeres sokszorozódás figyelhető meg (a ciklusidő 60/200 x 16,7 = 5 ms).

Álló kamerával készített felvétel a 960 pixel/s sebességgel mozgó ufókról 200 Hz frissítési frekvencia és kb. 70 ms expozíciós idő mellett

Ami azonban számunkra sokkal-sokkal érdekesebb, az pont a szinkronban mozgó kamerával felvett kép, a háromféle overdrive beállítás mellett:

Követő kamerás felvételek a 960 pixel/s sebességgel mozgó ufókról. A felső kép kikapcsolt (Off) overdrive mellett készült. Az utánhúzás mutatja az overdrive nélküli reakcióidő hatását, egyébként pedig a mozgáselmosódás látható 200 Hz frissítés mellett (az MPRT = motion picture response time hatása). A középső kép SDR-ben a legjobb választás, minimális válaszidővel (Normal overdrive). A harmadik fokozatú, erős overdrive (Extreme) hatása látható az alsó képen. Ez a szokásos inverz szellemképpel jár, de HDR-ben mégis ezt ajánlatos használni az összesített display lag csökkentése érdekében

Végül elindítottunk egy HDR játékot a nagy dinamikatartomány és a szélesebb színtér előnyeinek megfigyeléséhez. A DisplayHDR 1000 követelményeket teljesítő monitor valóban hatásosan érzékelteti a HDR és az SDR különbségét. Egy képkockát rögzítettünk a játékból, bár egy SDR monitor nem tudja visszaadni az élményt színekben és dinamikában:

Egy rögzített képkocka a Shadow Warrior 2 HDR játékból

Összegzés

Milyen kulcsszavakkal tudjuk a Predator X35-ös gaming monitort jellemezni? 21:9-es képformátum, ívelt képernyő, Ultra Wide QHD felbontás, DisplayHDR 1000 512-zónás local dimminggel, hatalmas statikus kontraszt, 180 Hz natív, 200 Hz OC frissítési frekvencia, kellő reszponzivitás az overdrive megfelelő beállításával, G-Sync Ultimate dinamikus szinkron…

Mindezeket így együtt még egyetlen Predator monitor sem produkálta (a többi gyártó közül is csak az Asus készített hasonló készüléket, ugyanilyen panellel). Az X35-öst több Predator elődből „gyúrták össze”, mint pl. az X27, az XB273K, a korábbi X34 stb. Egyértelmű előrelépés azonban a local dimming nagyobb zónaszáma, a G-Sync Ultimate követelményrendszerének kielégítése, és a HDR10 szabvány monitorokra adoptált változatának megvalósítása. Az ultraszéles ívelt képernyő – bár nem számít újdonságnak – a játékot határozottan élvezetesebbé teszi.

A monitor sRGB emulációt is lehetővé tesz, amely gyárilag is meglehetősen pontos (bár kalibrációval javítható). Különlegességként említhetjük, hogy SDR-ben is lehetséges a local dimming bekapcsolása, és így az egyidejű kontraszt javítása.

Igaz, a 4K-UHD felbontásból a gyártó engedett (a függőleges felbontás a 2160 pixel helyett 1440), de ez teljesen ésszerű és támogatandó döntés volt, mivel a monitor így is „megelőzi a korát”, ha a teljes kihasználhatóság felől nézzük a képességeit. A natív felbontáson, 10-bites jelfeldolgozás mellett (a DisplayHDR 1000 ezt megkívánja), 180 vagy 200 Hz frissítést beállítva ugyanis a DisplayPort 1.4-es nem elég gyors a RGB 4:4:4 jel átviteléhez. Remélhetőleg hamarosan találkozni fogunk az új DisplayPort 2.0-val az ilyen képességű monitorokon. A G-Sync Ultimate minősítést pillanatnyilag mindössze hat monitortípus viselheti, köztük két Acer modell (Predator X27 és X35).

A készüléket az Acer magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre tesztelés céljából. Hazai bruttó fogyasztói ára jelenleg 1,025.000 és 1,076.000 forint között van.

Értékelés

Ami tetszett

• Extra minőségű, elegáns kivitel
• Széles színtér és 1000 nitet meghaladó csúcsfehér a jó HDR megjelenítéshez
• Viszonylag pontos PQ EOTF „gamma”, ami feltétele a megfelelő gradációnak
• FALD (full array local dimming) háttérvilágítás
• A local dimming-gel elérhető nagy kontrasztarány
• Az AUO új AMVA panelje, amely lehetővé teszi a nagy frissítési frekvenciát, és átlagos válaszideje a tipikusnál kisebb
• A kivételes átfogási tartományú G-Sync Ultimate dinamikus szinkron
• Kiemelkedő játékélmény és 21:9-es filmnézési élmény
• Kis mozgáselmosódás, ha a bemeneti fps elég nagy
• A local dimming SDR tartalmaknál is aktiválható

Ami kevésbé tetszett

• A monitor gyorsabb bemeneti portot érdemelne (DisplayPort 2.0)
• A VA panel válaszideje bizonyos GtoG átmenetekre kissé hosszú
• A pixelszámhoz képest korlátos zónaszám (bár az eddigieknél nagyobb) bizonyos képtartalmaknál – természetes módon – anomáliákhoz vezet. Ez minden jelenlegi FALD monitornál így van
• Magas ára miatt kevesek számára elérhető

N. Á.