OLED: lenni vagy nem lenni?…

Patetikus kérdésünk csakis az asztali PC monitorokra és a laptop képernyőkre vonatkozik. Mert egyébként az OLED (AMOLED) töretlenül hódít, mint TV-képernyő, okostelefon-kijelző, videostúdió-monitor, signage kijelző stb. A PC monitorok kínálatában azonban mindeddig két kiállítási prototípust láthattunk (az egyiket még 2016-ban, a másikat idén év elején), ám a piaci megjelenésük magyarázat nélkül elmaradt. A OLED laptopok 2016-ban megjelentek, de 2018-ra eltűntek. Vajon mi lehet ennek az oka?

E sorok írója a 2010-es IFA kiállításon találkozott először „élő” OLED TV-vel, amely félig-meddig egy PC-monitor ígéret is volt, hiszen volt rajta egy DVI csatlakozó is, amely a TV-ken nem nagyon fordul elő. A készüléket az LG állította ki, amely már akkor is az OLED fejlesztés élvonalába tartozott (noha a Sony már 2007-ben kihozott egy 11”-es OLED TV-t). Az LG TV-je 15”-es volt, az OLED EL9500 nevet viselte, és minden tekintetben mély benyomást tett a látogatókra. Részletes tesztje még ma is megtalálható az Interneten: https://www.flatpanelshd.com/review.php?subaction=showfull&id=1289487180

15″-es LG OLED TV/monitor a 2010-es berlini IFA kiállításon

Az OLED (valójában aktív mátrix OLED, azaz AMOLED) manapság már jól ismert előnyei már ezen a készüléken is megfigyelhetők voltak: a kiváló feketeszint, a hatalmas kontraszt, a kis reakcióidő, a nagy betekintési szög, az addig elképzelhetetlenül vékony felépítés, a kis fogyasztás (igazából a kép átlagos fénysűrűségétől függő fogyasztás, amely világos képtartalom esetén megnő). Az elektronika és a csatlakozók egy külön egységben voltak a készülék mögött. A mérete és a felbontása persze elmaradt a mai OLED TV-k mögött, de nyolc év távlatából ezen nem is csodálkozhatunk. Az LCD bármely változatától eltérően az OLED önálló fénykibocsátó (emisszív) eszköz, nincs szüksége külső megvilágításra. A felsorolt előnyök is nagyrészt ebből fakadnak.

Azóta sok minden történt, az LG ma is vezető gyártója az OLED TV-knek, de a Sony, a Panasonic és mások is átvették a technológiát vagy kidolgozták a sajátjukat. A Samsung is sokáig jelentős OLED televízió-gyártónak számított, azonban nemrégiben „kiszállt” ebből, és a saját QLED (kvantumszemcsés, QD) technológiáját fejleszti. Egyelőre a QLED TV-k valójában LCD TV-k, amelyeknek LED-es háttérvilágítását javították a QD technológiával, azonban kb. két éven belül ígérik az emisszív QD technológia megjelenését. Ez egyébként nemcsak az OLED-nek, hanem a fénykorát élő LCD-nek is komoly konkurense lehet. De térjünk vissza az OLED-re!

Sok előnye mellett az OLED-nek vannak hátrányai is. Bár az ára csökkenőben van (most a televíziókról beszélünk), de a jóval kisebb gyártási sorozatok miatt nehéz levinni az óriási mennyiségben gyártott LCD kijelzők árának nagyságrendjébe. Ez a hátrány azonban leküzdhető (lenne), ha egyre több vásárlót sikerül(ne) meggyőzni a technológia előnyeiről. Emellett sokan vannak, akik az újabb és jobb minőséget nyújtó készülékekért hajlandók a magas árat megfizetni. A dolog mégsem ilyen egyszerű. Az LCD ugyanis szintén elég szépen fejlődik. Csak egy példa, mert ez az írás nem az LCD-ről szól: az új fajta, kisebb méretű LED-ek (MiniLED-ek) megjelenésével lehetőség nyílik a háttérvilágítás felosztására nagyon sok zónára (az eddigi néhány százzal szemben), és ezzel a „local dimming” helyi fényerőszabályozó technika radikális továbbfejlesztésére. Ennek pedig egyenes következménye várhatóan az LCD panelek egyidejű kontrasztarányának drasztikus növekedése lesz.

Az OLED fő hátrányaiként szokták emlegetni 1) a három alapszínű LED eltérő öregedési idejét, illetve az ebből adódó élettartam problémát, 2) a beégési veszélyt, ha hosszabb ideig statikus képrészlet, pl. logó, vagy PC-vel való használatkor egyéb statikus képelemek (toolbar, ikonok) vannak a képernyőn, 3) a folyadékkal való érintkezés tönkreteheti az OLED-et. Ez utóbbiról nem érdemes beszélni, mert könnyűszerrel kivédhető. A másik kettő közül a gyártók állítása szerint az első ma már szintén kiküszöböltnek tekinthető, vagy legalábbis csak mérsékelten jelentkezik. A probléma valóban az volt, hogy a kék OLED jóval gyorsabban, de a zöld is gyorsabban öregedett, mint a vörös. Ez pedig nyilván egyrészt fényerőcsökkenésben, másrészt a színegyensúly felborulásában jelentkezett. De ennek kiküszöbölése a gyártók szerint már (csaknem) megoldott.

Tekintsük ezt a két hátrányt leküzdöttnek, vagy majdnem leküzdöttnek. Maradt azonban a harmadik, a beégési veszély (noha a gyártók ezt is igyekeznek megoldottnak beállítani, és valóban tesznek is lépéseket a veszély csökkentésére, de ez nem látszik elégségesnek). A bevezetőben felsorolt eszközöknél a használati mód, illetve a rendeltetés alapján nem kell tartani a beégéstől. A televízión a nézők túlnyomórészt mozgóképet néznek (bár manapság már nem lehet teljesen kizárni, hogy valaki rendszeresen PC monitorként használja a televíziót), a stúdió-monitorokat is mozgókép szerkesztésére, ellenőrzésére használják, és még az okostelefonok használatára sem jellemző, hogy napi sok-sok órán át nézegetnek rajta folyamatosan látható statikus képeket.

Nem ez a helyzet a PC monitorokkal (és a professzionális laptopokkal), mert ezeket nagyon sokan használják napi munkaeszközként, méghozzá folyamatosan. Van ismerősöm, aki hónapokig nem kapcsolja ki a monitort, és képernyőkímélőt sem használ. Ez egy LCD monitornak legfeljebb az élettartamát rövidíti le, és gyakrabban kell kalibrálni, de más gond nincs (ha a fogyasztást nem számítjuk). Az OLED beégésének problémája azonban itt sokkal élesebben vetődik fel. A beégés itt inkább „kiégést” jelent, ugyanis a többi pixelnél folyamatosan nagyobb fényerővel világító pixelek gyorsabban elhasználódnak, és a fényerejük észrevehetően csökken.

Erősen gyanítom, hogy ez az oka annak, hogy OLED-es PC monitor mindmáig nem jelent meg kereskedelmi forgalomban (a másik ok a riasztóan magas ár lehet), és az OLED-es laptopok gyártását is ezért szüntette be több gyártó. Talán nem is fogják erőltetni az OLED-et ezen a területen. Vagy a technikai nehézségeket mégiscsak sikerül leküzdeni? Sajnos nem tudom a választ. Mindenesetre az érezhető, hogy sok PC-használó szeretné élvezni az OLED előnyeit, bár ezek inkább a multimédia-fogyasztók és a gamerek közül kerülnek ki. Úgy tűnik, hogy egyelőre várniuk kell…

Az OLED helyettesítői lehetnek a jövőben a még sok fejlesztést igénylő MicroLED-es vagy QD emisszív kijelzők, mivel előnyeik hasonlóak az OLED-hez, a fent említett hátrányok nélkül.

N. Á.

Legyen Ön az első hozzászóló

Várjuk hozzászólását!

Az Ön email címe nem kerül nyilvánosságra.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..