Bár ezt a monitort tavaly év vége felé hozta ki az Acer, nekünk most volt alkalmunk tesztelni. Valójában a „H7” sorozat legnagyobb tudású tagja, 27” átlóval és WQHD felbontással. A sorozat másik két típusa: a H277H (27”, Full HD felbontás) és a H275HU (25”, WQHD felbontás).

Küllem, csatlakozók, néhány jellemző

Szokás szerint a design-nal kezdjük, amely a lényeget illetően talán nem annyira fontos, de egy vásárlási döntésben komoly szerepet játszhat. Ez esetben helytálló lehet a „meglátni és megszeretni” kijelentés, mivel a H277HU nagyon tetszetős kivitelű, a fém (alumínium) részek, beleértve a talpat, tompán és visszafogottan „aranyozottak”, a képernyő kerete – a mai trendeknek megfelelően – nagyon keskeny, kivéve persze az alsó zárólapot a logóval.

A szép külső ellenére (vagy éppen amiatt) a gyártó ezúttal úgy gondolta, hogy a képernyő magassági állítása, elforgatása vagy függőleges tengely körüli billentése kevésbé fontos, vagy a design lett volna kevésbé mutatós. Mivel ezeket a monitor nem tudja, a képernyőnek csak a dőlési szögét tudjuk változtatni. A megcélzott felhasználók többsége ezt valószínűleg nem kifogásolja, de van, akinek ezek a kényelmi funkciók jól jönnének.

A 27”-es, 16:9-es monitorok világában egyre inkább a 2560 x 1440 pixel natív felbontás a jellemző, és monitorunk ezt az elvárást teljesíti. (Igaz, sokan még megelégszenek a Full HD felbontással, vagy inkább az árkülönbség az, ami miatt kénytelenek megelégedni vele.)

Mivel általános célú készülékről van szó, a frissítési frekvencia a szokásos 60 Hz. A fényerőre a gyártó 350 cd/m2-t ad meg (ami több mint elég), de ez persze levihető 100 cd/m2 alá a villogásmentes (nem-PWM) fényerő-szabályozással. A specifikáció szerinti válaszidő 4 ms (ez nyilván G2G pixelátmenetek átlagára vonatkozik, természetesen bekapcsolt overdrive esetén). A kontrasztarány 1000:1, ami egy IPS paneles monitornál teljesen rendben van – már amennyiben a mért érték nem fog nagyon eltérni ettől.

Az extra USB-C csatlakozót leszámítva, a szokásos portokat találjuk a készüléken: HDMI (de HDMI 2-es!), DisplayPort, USB(A) bemenet (mármint a PC felé, az USB-C-n keresztül), USB(A) tápkimenet, és végül a tápadapterhez csatlakozó hüvely.

Az USB-C-ről illik pár szót mondani, bár egyelőre elsődlegesen a (2015 elején és később kihozott) MacBook tulajdonosoknak tesz jó szolgálatot. Ez egy meglehetősen univerzális csatlakozó, az USB 3.1 kompakt változata. A mechanikai kivitele teljesen újszerű, és az eddigi USB gyakorlattól eltérően az összekötő kábel mindkét végén ugyanolyan dugó van, a két vég felcserélhető. Még egy óriási előnye, hogy fordítva bedugva is ugyanúgy működik, nem kell próbálgatni, hogy melyik irányból találunk bele a hüvelybe. Az adatátvitel full duplex, azaz mindkét irányban egyidejűleg lehetséges. Az USB-C visszafelé teljesen kompatibilis, de természetesen megfelelő átalakítók szükségesek a korábbi csatlakozó-változatokhoz – nem úgy, mint a standard USB 3.1 csatlakozónál, amely minden további nélkül használható az USB 3.0 és USB 2.0 kábelekkel.

Egyébként pedig az USB-C átvitel villámgyors (az USB 3.1 protokoll 10 Gbit/s-ra képes). Ezen túlmenően a 2015 végén kihozott legújabb Thunderbolt 3-as protokoll fizikai portként szintén az USB-C-t (és a DisplayPort 1.3-at) használja, ami félelmetes sebességet jelent: 40 Gbit/s-ot. A jel- és adatátvitel mellett az USB-C 15 W-os táplálásra is alkalmas, amely opcionálisan 100 W is lehet. Ez megoldja a 100 W-nál kisebb teljesítményigényű eszközök tápellátását is.

A Thunderbolt 3 és az USB-C „házasságából” (ha tényleg elterjed) egy sor előny származik: akár 40 Gbit/s sebesség, tömörítetlen dual 4K, 15 W vagy 100 W tápteljesítmény, többféle protokoll támogatása

Mindez részben már a jelen, részben a jövő technikája. A tervek szerint a laptopoktól a printerekig, a netbookoktól az okostelefonokig az USB-C lesz a jövő csatlakozója (bár most még kevés eszközön található meg), és lesz olyan USB-C kábel is, amely a DisplayPortot támogatja. Nos, ha úgy tetszik, az Acer H277HU élenjár az USB-C elterjesztésében, hiszen tudomásom szerint az első monitor, amely ezzel a csatlakozóval fel van szerelve.

A H277HU OSD-je a szokásos Acer menürendszer „típusra szabott” változata az eColor Management-tel (empowering technology), amellyel a gyári preseteket kiválaszthatjuk. Ezek a következők: Standard, Graphics, Movie, Eco. Bármelyiket választva, majd tetszés szerinti beállítást a legcsekélyebb mértékben változtatva, a készülék azonnal User módba vált, ahol azután szabadon kezelhetjük a fényerőt, a kontrasztot, a színhőmérsékletet, a gammát stb. – már amennyire a monitor ezt lehetővé teszi. A színhőmérsékletet csak a felső tartományban lehet állítani, azaz csak RGB Gain lehetséges, a gamma csak 1,8-ra vagy 2,2-re állítható a menüben, és ezek persze nem is pontos értékek.

A monitor a hardveres színkalibrálásra felkínál bizonyos lehetőségeket (6-tengelyes színezet és 6-tengelyes telítettség szabályozás), ezzel meg is próbálkoztunk, kevés sikerrel, mert a két színparaméter többnyire nem állítható egymástól függetlenül. Erre azonban nincs is igazán szükség, a monitor – mint bebizonyosodott – szoftveresen kiválóan kalibrálható, illetve a megfelelő ICC profil létrehozása nem okoz gondot.

Ami még megemlítendő: a menüben az overdrive (OD) lehet Normal, Extreme vagy kikapcsolt. A DDC/CI (Display Data Channel Command Interface) bekapcsolásával lehetővé tesszük, hogy a monitor automatikusan informálni tudja a host rendszert a képességeiről. Az ACM az Acer dinamikus kontraszt-szabályozását jelenti (Adaptive Contrast Management), a monitor natív kontrasztját nem befolyásolja.

A panelről

Az LG Display panelgyártó AH-IPS paneljének nem kell szégyenkeznie az IPS kategóriában, sőt… Egy otthoni, prémium kategóriás mindenes monitorhoz tökéletesen megfelel. Az első látásra valamelyest fényesnek (semi-gloss) tűnő képernyő nem is annyira fényes. Ezzel azt akarom mondani, hogy szerencsés kompromisszumot sikerült kötni a még alig tükröző, alig becsillanó felület, és a tűéles, kristálytiszta (a teljesen matt diffúz panelek némi élességcsökkentő hatását elkerülő) kép között.

Meredek szögben oldalról nézve tisztán látszik a félfényes felület reflexiója (felső kép), de egyébként szórt fényben szemből nézve a panel matt feketének tűnik (alsó kép)

Kis mértékű fényszivárgás (bevilágítás, backlight bleed) a széleken, illetve sarkokban ennél a panelnél is jelentkezik, de ez csak sötétben, nagyon sötét vagy fekete képtartalomnál vehető észre valamelyest.

A backlight bleed a képen látható helyeken jelentkezik, a bal felső sarokban kissé elszíneződve

Az IPS glow-tól szintén nem teljesen mentes a panel (ez kisebb-nagyobb mértékben minden IPS panel jellegzetessége). A teljesen sötét környezetben a képernyőről oldalról készített fotó mutatja az IPS glow-t. (Megjegyzés: a fényképezőgép expozíciós ideje, és az Ön monitora is befolyásolja a képet, ezért igazából a szemünkre „hallgassunk” az IPS glow megítélésekor.)

Ami a betekintési szöget illeti, való igaz, hogy a merőlegeshez képest nagy szögből, felülről, oldalról vagy alulról nézve is csak pici változást vehetünk észre a színekben és a fényerőben. Ez részben a kontrasztra is igaz, noha itt éppen az IPS glow miatt mutatkozik némi csökkenés, ahogy az alábbi kép és szemlélteti. (A 21:9-es képkocka alatti és feletti sávban direkt módon, a képen kevésbé láthatóan mutatkozik meg a glow hatása.)

Egy képkocka a Skyfall c. filmből, felülről, (nagyjából) merőlegesen középről és nagy szögben oldalról fotózva. A kép fényereje és színei csaknem változatlanul megmaradnak, a dinamika kis mértékben csökken

Fontos kitérni arra, hogy ez a monitor „PWM-mentes”, azaz a fényerő állítása nem lerövidített háttérvilágítással történik, hanem egyenáramú szabályozással (DC) a teljes fényerő-tartományban. Az általában 200 Hz-nél nagyobb (vagy jóval nagyobb) PWM észlelése teljes mértékben egyéni, de hitelt érdemlő beszámolók szerint van, akit kifejezetten zavar a PWM okozta vibrálás. Nos, ennél a monitornál ettől nem kell tartani.

Szürkeskála, színek

Egy ilyen szintű monitornál külön vizsgálatot igényel a színhőmérséklet, a fekete- és fehérszint, a színek pontossága és a gamma (tonal response curve, TRC). A legtöbb általános LCD monitor nagyjából teljesíti az uralkodó szabvány, az sRGB színrendszer idevágó követelményeit, de csak „nagyjából”. Ez durvábban szólva azt jelenti, hogy a monitor natív jellemzői sok esetben eléggé eltérnek a referenciaértékektől. Melyek ezek a referenciaértékek? Egyszerű őket felsorolni: a fehér korrelált színhőmérséklete CCT = 6504 K (D65), aminek az x = 0,3127 és y = 0,329 koordináták felelnek meg a színinger-diagramon. A gamma 2,2, de ez nem „szentírás”, csak konvenció, mivel a kívánatos gamma a környezet világosságától is függ. Az R, G, B alapszínek koordinátáival most nem terheljük az olvasót, ezek azonosak a Rec. 709-es HD szabvány hasonló értékeivel. A fehérszint és a feketeszint abszolút értékére, és a kettő arányára (kontraszt vagy dinamikatartomány) nincs előírás, ennek nem is lenne értelme a monitoroknál, de fontos, hogy a feketéhez a 0 kódérték, a fehérhez pedig a 255-ös kód van hozzárendelve, alapszínenként 8-bites kódolás mellett. Természetesen a natív és a kalibrált kontrasztot is vizsgálni kell, az IPS paneleknél a natív kontraszt 1000:1 körüli, de kalibrálás és a profil betöltése után ez a legtöbbször csökken.

Mivel a gyári presetek csak a fényerőben különböznek, értelemszerűen a resetelt Standard módot választottuk a további vizsgálathoz (Warm színhőmérséklet, 2,2-es gamma, Normal (közepes) overdrive stb.). Mint említettük, az alapbeállításokhoz hozzányúlva a készülék azonnal User módba vált. Kíváncsiságból végeztünk egy gyors mérést a monitor natív állapotáról, természetesen a képernyőre helyezett X-rite mérőműszer használatával:

A monitor natív paraméterei. Felső ábrák: Az átlagos gamma a mérés szerint nagyobb 2,2-nél (2,39), ezen belül kicsit ingadozik (10%-nál éppen 2,2). A szürkeskálán a vörösből több van a kelleténél, így a színhőmérséklet 6090 K a szabványos 6504 K helyett. Alsó ábrák: A fehérpont tükrözi a fent mondottakat, azaz picit a vörös felé van eltolódva. Az elsődleges alapszínek közül a zöld és a kék színezetben és telítettségben is némileg különbözik a referenciától, a vörös színezetben jó, de feltűnően nagy a telítettsége. Luminanciában a vörösnél és a kéknél van számottevő eltérés

Közelítőleg tehát ez a monitor natív állapota, amelyet kisebb mértékben hardveresen (a monitor kezelőszerveivel), alapvetően azonban a szoftverrel elkészített profilnak a videokártya LUT-ba való betöltésével fogunk tudni helyrehozni.

Erre a célra a CalMAN monitorkalibráló/profilkészítő szoftver „Advanced monitor calibration” funkcióját használtuk. De ezt megelőzően elvégeztünk még egy színminta-elemzést (CalMAN ColorChecker Analysis), amely 100-nál több minta mért és referencia koordinátáit veti össze – ezúttal a CIE u’v’ színdiagamon. Ugyanezt majd a kalibrálás és profilírozás után is el fogjuk végezni. Érdemes megjegyezni, hogy a színminták nagy száma miatt ez általában kissé gyengébb eredményeket mutat (hacsak nem abszolút tökéletes a monitor), mint a szokásos 24-mezős ColorChecker (plusz a 3 elsődleges és a 3 másodlagos alapszín). Ezért egy általános otthoni célra szánt monitornál nem is igazán indokolt a „bevetése”, inkább a speciális professzionális monitoroknál alkalmazott 3D LUT kalibrálás utáni ellenőrzésre használják.

Az előzetes színminta-elemzés 100+ színmintával a kívánatosnál nagyobb eltéréseket mutat (átlagos deltaE = 3, max. deltaE = 5,5), és a legnagyobb kilengés éppen a vörös alapszínnél van, ami alátámasztja a natív színpontok fenti mérésének eredményét. A monitor natív kontrasztaránya 844:1-re adódik

A CalMAN RGB szoftverben a „Monitor – Advanced” munkamenetet elindítva – természetesen a megcélzott színteret, gammát, színhőmérsékletet stb. előzetesen beállítva – csakhamar megkapjuk a „nyers”, kalibrálás előtti állapotot a 24 + 6 színmintával, és az RGB együttfutást is, amely az alapszínek változó arányát túl nagyjából megmutatja azt is, hogy a gamma (relatíve) hogyan változik a gradációs skálán.

A kalibráció előtti (resetelt Standard) állapot jellemzői a CalMAN-nal mérve. A szürkeskálán ugyan a zöld hangsúlyosabban szerepel, mint a korábbi mérésünkben, de mivel ez a színhőmérsékletet nem befolyásolja, a 6000 K körüli érték itt is igazolódni látszik. A színháromszög belsejében látszanak a pontatlanságok, az alapszínek az előző mérés adatait igazolják. Ami a ColorCheckert illeti, kisebb hibát találunk, mint a 100+ színmintával végzett mérésnél: az átlagos dE = 2,57. Az RGB együttfutás átlagos hibája dE = 3,09. Ezeken az értékeken kell javítani

A szoftver ezzel felvilágosítást kapott a natív állapotról, amelynek javításához egy ICC profilt kell készítenie. Ez azonban még nem minden. Menet közben „megnézi” a monitor bizonyos beállítószerveinek állását, és felkéri a kalibrátort a kezelőszervek manuális állítására (ahol szükséges vagy lehetséges), vagy – ha a DDC (Display Data Channel, vagy a CalMAN szóhasználatában a Direct Device Control) kommunikáció működik – maga a szoftver ezt képes elvégezni. Ahol ez szükséges vagy kívánatos: a fényerő kívánt beállítása, a kontraszt állítása, a fehéregyensúly állítása stb. A H277HU alkalmas a DDC/CI kommunikációra, mégis a CalMAN-nal nem úgy működött együtt, ahogy szerettük volna, ezért a beállítószervek manuális kezelését választottuk. A lényeg, hogy a szoftver „felszólítására” történt egy hardveres alapbeállítás is (ami kalibrációnak aligha nevezhető), de a „kalibráció” fontosabbik része a szoftveres profilkészítés a sorozatos és automatikus műszeres mérések után. Az elkészült profilt a CalMAN Client 3 profile manager (és mellesleg szoftveres jelgenerátor) automatikusan betölti a video LUT-ba, és a kalibráció eredményét ellenőrizni is tudjuk:

Az ábrákon is látható, de a szoftver számokban is megadja, hogy a ColorChecker szerinti átlagos dE színhiba 2,57-ről (pre) 0,74-re (post) csökkent, az RGB együttfutás hibája pedig 3,09-ről 0,9-re. Az általunk megcélzott fénysűrűség 120 nit volt, a beállítás 121,5-re sikerült A natív érték Standard módban 353,2 nit (80-as állás). Egyébként a fényerő minimális értéke (0-ás állás) 97 cd/m2, maximális értéke pedig 415 cd/m2  

Kinagyítva a kalibráció és profilírozás előtti és utáni eredményeket, jobban láthatók a különbségek:

A kalibrálás előtti és utáni állapot összehasonlítása. A megcélzott színtér az sRGB a szabványos D65 fehérponttal, 2,2-es gammával, továbbá dE = 1,5-nél kisebb RGB együttfutási hibával

Végül – csak az érdekesség kedvéért – a 100+ színmintás ColorCheckert is bevetettük, hogy lássuk a kalibrált monitor viselkedését ilyen nagyszámú színminta esetén.

Ez a mérés a következő képet mutatja:

A belső színpontok eltérései a referenciaértékektől a CalMAN ColorMatch szoftvere szerint. A monitor natív állapotához képest komoly a javulás: az átlagos dE 3-ról 1,1-re, a maximális dE 5,5-ről 3,3-ra csökkent, és ez a maximum egyetlen kiugrást jelent, történetesen a kék alapszín esetében. A színháromszögön is látszik, hogy a kék pont beljebb van a referenciánál. A fehérszint itt 121,4 nit, a feketeszint 0,162 nit, így a kalibrált kontraszt 749:1

Játékra alkalmas?

A H277HU menüjében ugyan nem találunk Game menüpontot, mégis kíváncsiak voltunk rá, hogy a játék szempontjából kritikus adatok milyenek, és mennyire teszik (vagy nem teszik) alkalmassá ezt a monitort a játékra. A válaszidő (a pixelátmenetek ideje egyik fényességi állapotból a másikba) két fokozatban javítható, van egy Normal és egy Extreme beállítás (és persze egy OFF). Az Extreme fokozat túlzottnak tűnik, a mellékhatása is (inverz szellemkép) eléggé észrevehető, úgyhogy az overdrive-ot Normal állásban hagytuk, ami egyúttal a gyári alapbeállítás is.

Gondot jelenthet a nem kifejezetten gamereknek készített monitoroknál a jól ismert „display lag” nagysága, nevezetesen, hogy mekkora késleltetés van a jel bemenetre érkezésre és a kép képernyőn való megjelenése között. A játékosok számra azonban az igazi probléma a nagy „input lag” lehet, ami a monitor késleltetésén kívül minden mást késleltetést is magába foglal, ami fellép a bemeneti eszközzel (pl. egérrel) végzett művelt és a monitor bemenete között. A monitort megelőző késleltetés sok mindentől függ, de leginkább a grafikus kártyától és magától a játékprogramtól, továbbá attól is, hogy bekapcsolt vagy kikapcsolt függőleges szinkron (V-Sync) mellett folyik a játék. Ha ugyanis a V-Sync be van kapcsolva, az megakadályozza ugyan a képtörést, de változó mértékű plusz késleltetéssel (és némi akadozással) jár. Kikapcsolt V-Sync esetén pedig a képtörés (tearing) okozhat gondot. Mindkét problémát orvosolja az Nvidia G-Sync vagy az AMD FreeSync technikája, azonban ezek aktiválásához a monitornak alkalmasnak kell lennie. A H277HU nem játékra készült, úgyhogy itt nem aktiválható sem a G-Sync, sem a FreeSync.

Manapság a monitor késleltetésének tesztelésére a Leo Bodnar féle mérőeszközt használják a tesztelők. A módszer kritikusai szerint ez a műszer a válaszidőt is beleméri a display lag-be (ami igaz is, de feketéből fehérbe való átmenetről lévén szó, a növekmény általában nem jelentős, ráadásul szerintem a megjelenés késleltetésébe a válaszidőt is bele kell számítani). Az is igaz, hogy csak HDMI bemeneten keresztül, Full HD vagy HD2 (1280 x720 pixel) felbontás mellett, és 60 Hz frissítésre állított monitorral végezhető a mérés stb., de a jó tájékozódáshoz tökéletesen megfelel.

Nos, a Leo Bodnar féle műszerrel mérve a H277HU kiemelkedően jó eredményt produkált: a képernyő magasságának felében mérve a display lag 10,4 ms, ami még egy játékra fejlesztett IPS paneles monitornál is kifogástalan érték. Az overdrive, amelynek feketéről a fehérre váltva egyáltalán nem kéne hatnia, Normal állásban 1 ms-ot tett hozzá a fenti értékhez.

A Leo Bodnar féle input lag mérő képernyő felőli oldalán egy miniatűr kamera veszi a villogó téglalap képét. A képernyőn megjelenik a beadott jel és megjelenő kép közötti időkülönbség, amit nagyobb részben az LCD működéséből adódó „sample and hold” késleltetés, kisebb részben a válaszidő okoz

A játékok (és minden gyors mozgókép) egy másik „ellensége” az érzékelt mozgáselmosódás (motion blur), a relatíve gyorsan mozgó objektumok életlenné válása, ami maga is összetett jelenség, de alapvető oka az LCD kijelzők „sample and hold” jellege. Ennek lényege, hogy egy új képkocka indításáig, azaz a képernyő frissítéséig minden egyes pixel lényegében megtartja az aktuális képkockához tartozó fényességi értéket, és ezért – a szem követő mozgása következtében – a képe a retinán elmosódik.

Mozgáselmosódás jelentkezhet a hosszú válaszidő miatt is, sőt az azt csökkenteni hivatott overdrive miatt is, de ezek jellege más, sötét vagy világos (inverz) „utánhúzás”, ghosting formáját ölti. A mozgáselmosódás csökkentésére különféle módszerek vethetők be, lásd később, egy másik írásban. Itt csak utalunk arra, hogy ha egy mozgó objektum képét megszaggatjuk (black frame insertion vagy a háttérvilágítás rövidítése frame-en belül), illetve magának a képkockának a megjelenítési idejét megrövidítjük (nagyobb frissítési frekvencia), akkor a mozgáselmosódás radikálisan csökkenthető. De most induljunk ki abból, hogy monitorunkba nincs ilyen technológia beépítve.

Tekintve, hogy a mai IPS panelek válaszideje (nem beszélve a mai TN panelekről) viszonylag kis vagy közepes mozgáselmosódást okoz, még overdrive (válaszidő-kompenzáció) nélkül is, ráadásul kisebb-nagyobb overdrive-al ez jócskán csökkenthető, igazából a válaszidőből adódó mozgáselmosódás manapság kisebb problémát jelent, a működés „sample and hold” jellegéből adódó elmosódást viszont csak a fent említett „trükkökkel” lehet csökkenteni.

A mozgó objektum viselkedését a testufo.com oldalon található demo- és tesztképekkel tanulmányozhatjuk. Különböző színű és világosságú háttér előtt, választható sebességgel mozgó „ufók” mozgáselmosódását, illetve utánhúzását figyelhetjük meg (egyebek mellett).

A célszerűen választott sebesség általában 960 pixel/s. Egy 60 Hz-es monitornál (a frissítési ciklus 16,7 ms) kb. 16 ms a kitartott pixelfényesség miatti „tehetetlenség”, ami a fenti pixelsebesség mellett nagyjából 15-16 pixel elmosódásnak felel meg. Mint említettük, ezt akkor észleljük, ha a szemünk követi a mozgó objektumot (amit egyébként automatikusan megtesz). Ahhoz, hogy ezt szemléltetni tudjuk, a fényképezőgépünkkel pontosan úgy kell követnünk az ufókat, ahogy a szemünkkel tennénk – azaz majdnem tökéletes szinkronban.

A követő kamerával (pursuit camera) felvett, 960 pixel/s sebességgel vízszintesen mozgó ufók mozgáselmosódása sötét és közepesen világos cián háttér előtt. A bal oldali képek kikapcsolt overdrive (OD OFF) mellett készültek, a középső két kép OD Normal beállítás mellett, a jobb oldali képek pedig OD Extreme beállítással. Az overdrive nem kívánt hatása a világos utánhúzás (inverz szellemkép) megjelenésében (Normal), illetve megnövekedésében (Extreme) érhető tetten. Az expozíciós idő 1/15 s volt, ami kb. négy frissítési ciklusnak felel meg. A keskeny fekete sávokban a szürke oszlopok egyenes állása mutatja a szinkronitást az ufók és a fényképezőgép mozgása között

Készíthetünk fotókat a mozgó ufókról álló fényképezőgéppel is, ez esetben azonban csak az LCD „sample and hold” működését tudjuk jól szemléltetni, hiszen egy frissítési cikluson belül a pixelek fényessége ugyanolyan marad. A mozgáselmosódás bemutatására azonban ez a módszer nem alkalmas, mert nem „utánozza” a szemmozgást.

Álló fényképezőgéppel, 1/15 s-mal  készített felvételek kikapcsolt, Normal és Extreme overdrive mellett. Az expozíciós idő négy frissítési ciklust fog át, ez jól megfigyelhető a képen. Az overdrive hatása inkább az Extreme beállításban jelentős

Mindent összevetve, egyszerűsége ellenére a H277HU játékra is jól használható (kis display lag, viszonylag rövid válaszidő, közepes overdrive mellett kis mellékhatás), még ha nem is olyan kitűnő, mint a ma csúcsnak számító 144, 165 vagy 200 Hz frissítési frekvenciájú, és a G-Sync vagy a FreeSync technológiát bevető gamer monitorok.

Összegzés

A H277HU a küllemével, a méretével, a natív felbontásával és jó kalibrálhatóságával extra minőséget képvisel az irodai és az otthoni alkalmazáshoz, legyen szó a szövegekkel, táblázatokkal való munkáról (kiváló olvashatóság), film- vagy videónézésről, fényképek vagy ábrák szerkesztéséről, vagy az internetes tartalmak megjelenítéséről. Natív állapotban ugyan mind a mind a fehéregyensúly, mind az alapszínek pozíciója lehetne pontosabb, és az átlagos gamma is nagyobb a kelleténél, de az általunk készített profillal az észlelési határ alá került mind az RGB együttfutás, mind a 24-mintás ColorChecker hibája, és a gammát is sikerült a 2,2-es célértékre hozni. A fényerő széles határok között állítható (97 – 415 cd/m2). A kontraszt nem éri el ugyan az „előírt” 1000:1-et, de a mért 844:1 (natív), illetve 749:1 (kalibrált) egy IPS paneltől elfogadható.

A fentieket ki kell egészítenünk azzal, hogy – bár a monitornak nincs dedikált Game üzemmódja – egy 60 Hz-es, és a játékmonitoroknál újabban szokásos hatásos motion blur-csökkentő technológiákkal nem felszerelt monitor lehetőségeihez képest –, a fentebb részletezett tulajdonságainak köszönhetően játékhoz is jól megfelel. Az Extreme overdrive használata nem javasolt, mert az inverz utánhúzás elég észrevehető, a Normal beállítás jó kompromisszum, szinte nincs mellékhatása.

A panelbevonatnak van ugyan egy kicsi reflexiója, de kárpótlásul tiszta és belső szóródás nélküli rajzolatot kapunk. A fényerő csökkentésére az Acer ennél a monitornál csak DC szabályozást használ, elkerülve a PWM-et. Némi fényszivárgás jelentkezik a széleken, az IPS glow pedig törvényszerűen fellép, de azt nem róhatjuk fel a monitornak, ha az egyébként színekben kiváló IPS panelt adottságnak vesszük.

Bár egyelőre kevés számítógép és egyéb eszköz használja, az USB-C port (és kábel) megléte előremutató, hiszen sokan ezt tekintik a jövő univerzális portjának a különféle perifériákon, okoseszközökön stb.

A monitort az Acer magyarországi képviseletétől kaptuk meg tesztelésre. A készülék jelenleg kb. 135.000 és 150.000 Ft közötti bruttó fogyasztói áron kapható Magyarországon.

Értékelés

Ami tetszett

• Extra design
• Kiválóan beállítható színreprodukció
• WQHD natív felbontás
• Finom rajzolat (még a 6-pontos betűk is jól olvashatók)
• Kis válaszidő közepes overdrive-val
• Kis display lag
• USB-C csatlakozás lehetősége

Ami kevésbé tetszett

• Az elvárhatónál kicsit kisebb natív kontraszt
• Túl nagy utánhúzás az Extreme overdrive-nál
• Felemás hardveres CMS
• A képernyő csak dönthető, nincs más állítási lehetőség az állványon

Főbb gyári adatok

• Panel típusa: LG.Display AH-IPS, LED háttérvilágítással
• Képátló: 27”
• Natív felbontás: WQHD (2560 x 1440 pixel)
• Pixel osztásköz: 0,233 mm
• Fényerő: 350 cd/m2
• Kontrasztarány: 1000:1 (tipikus érték)
• Válaszidő: 4 ms GtoG
• Betekintési szög: 178°/178°
• Fényerő szabályozása: DC
• Hang: 2 x 3 W beépített hangszóró, DTS hang
• Képernyő döntése: -5°/+15°

Strongpulse