A jelek szerint feltartóztathatatlan az OLED terjedése a gaming monitorok világában is. Eközben tanúi vagyunk annak is, hogy a korábban meglehetősen drága OLED panelek ára elég gyorsan mérséklődik, így ezek a monitorok egyre elérhetőbbé válnak a gamerek számára. Jelen tesztünk tárgya a Philips Evnia családjának legújabb tagja, a QD-OLED panellel érkező 27M2N6501L jelű modell.

Ez a monitor sok mindenben hasonlít a korábban általunk is tesztelt Evnia 27M2N8500-as modellhez. A panel mérete és fajtája, a natív felbontás, az óriási szintér és sok szolgáltatás ugyanolyan, a kivitel is nagyon hasonló. A Philips azonban néhány dologban – valószínűleg a jóval kedvezőbb ár érdekében – visszafogottabb volt az új modell esetében. Például a maximális frissítési frekvencia itt 240 Hz (nem 360 Hz), a fényerő pedig valamivel kisebb, és nincsenek beépített hangszórók. Viszont az ára kb. a kétharmada a 8500-asnak, ami komoly előnynek számít.

Főbb gyári adatok – Philips Evnia 27M2N6501L

• Képernyő: 26,5”-es QD-OLED panel
• Képformátum: 16:9
• Képernyőfelület: anti-reflection, 2H keménységű
• Natív felbontás: QHD (2560 x 1440 pixel)
• Pixelsűrűség: 111 PPI
• Fényerő: 200 nit (SDR), 400 nit (HDR, 10%-os APL mellett)
• Kontrasztarány (tipikus): 1 500.000:1
• HDR: HDR10, HDR10+
• Válaszidő (GtoG, tipikus): 0,03 ms
• Adaptív szinkron: igen, AMD FreeSync, Nvidia G-Sync compatible
• Színmélység: 10 bit
• Színtér-lefedettség: 99% DCI-P3, 147,5% sRGB, 98% Adobe RGB
• Betekintési szög: 178/178 fok (C > 10000:1)
• Frissítési frekvencia: max. 240 Hz
• Méretek: 609 x 401 x 261 mm (állvánnyal együtt)
• Tömeg: 5,98 kg (állvánnyal együtt)
• VESA tartó: 100 x 100 mm
• Egyéb szolgáltatások és technológiák: 3-oldalas Ambiglow, QD-OLED Panel Care (Screen Saver/Pixel Orbiting/Pixel Refresh/Multi-Logo Protection/Boundary Dimmer/Taskbar Dimmer/Thermal Protection), Stark ShadowBoost, Smart Sniper, Smart Crosshair, SmartImage Game, PIP/PBP, Multiview, Kensington-zár

Kivitel, csatlakoztatás

A fehér-ezüst-szürke kombináció mutatós megjelenést kölcsönöz a készüléknek, ami persze merőben szubjektív vélemény, de a felépítés igényessége azonban mindenképpen látszik. A képernyő hátoldalán (az említett elődhöz hasonlóan) itt is megtaláljuk az effektvilágításhoz tartozó LED „pöttyöket”. Az állványoszlop tetején a fejhallgató felakasztható. Kisebb kényelmetlenség, hogy a képernyő fölött kell átemelnünk a fülest.

A képernyő mind a négy irányban állítható, a magasságállítás tartománya 130 mm, az oldalirányú elforgatás ±30 fok, a függőlegesbe forgatás (pivot) szöge ±90 fok, a döntés -5…+20 fokos tartományban lehetséges.

A csatlakozók száma és fajtái hozzák a manapaság a gamer monitorok esetében elvárt, és a monitor képességeihez illeszkedő szintet. Van egy 1.4-es DisplayPort, két 2.1-es HDMI port, egy USB hub 2 USB(A) downstream és egy USB(B) upstream porttal, továbbá egy 3,5 mm-es jack hüvely, amely audio kimenetként szolgál.

Kezelés, menürendszer

Korábban sok monitor előlapján gyakran találkoztunk 6-8 kezelőgombbal a különféle funkciók kiválasztásához. Ez a megoldás jórészt megváltozott, ma már egyre elterjedtebb az „egygombos” – tipikusan joytickes – kezelés és navigáció, és ez így van ennél a készüléknél is. A hátlap jobb alsó részén található a jobb kezünk ujjaival könnyen elérhető pici joy gomb, amelyet megnyomva, illetve a négy irány egyikébe billentve elvégezhetjük a ki/be kapcsolást, a menü behívását, a navigálást, a kiválasztást és a jóváhagyást is.

Maga az OSD annyiban nem szokványos, hogy az első rendű almenük a főmenü tetején, vízszintesen helyezkednek el – egyébként ez pontosan ugyanolyan, mint az említett és korábban tesztelt 27M2N8500-asnál volt.

A SmartImage almenü a képi módokat tartalmazza, összesen 11 választható presettel, amelyek csak annyiban presetek, hogy van egy gyári alapbeállításuk, de valójában gyakorlatilag minden jellemzőjük módosítható. Ez annyi megszorítással igaz, hogy ha bele akarunk nyúlni a fehéregyensúlyba, akkor a Color Space alatt a natív színteret kell választanunk, mert ha az sRGB, DCI-P3 vagy Adobe RGB emulációk egyikét választjuk, akkor az RGB egyensúly és a gamma beállítása nem változtatható. Vagyis magán a monitoron nem tudjuk korrigálni a gyári színhőmérséklet beállítást, sem a gammát. Erre a későbbiekben még visszatérünk. Továbbá természetesen a LowBlue Mode-ban és az EasyRead módban a Color Space és a Color Temperature pontok ki vannak szürkítve.

Érdekesség, hogy a szinte kötelező LED-es effektvilágítás esetünkben a Philips Ambiglow rendszerével van megoldva, igaz, nem túl tolakodó módon, viszonylag visszafogott formában. Természetesen mind a szín, mind a színátmenetek fajtája, időbeli lefolyása és hossza szinte tetszőlegesen változtatható az erre a célra szolgáló almenüben.

A legtöbb gyártóhoz hasonlóan a Philips is felismerte, hogy a hagyományos OSD kezelése, beállítása – az egygombos megoldás ellenére – hosszadalmas és nehézkes, ezért az Evnia monitorokhoz kifejlesztett egy egérrel kezelhető, ingyenesen letölthető utility-t, amelynek neve Evnia Precision Center.

Ebben néhány kattintással pillanatok alatt beállítható minden, ami az OSD-ben egyébként elvégezhető, sőt ezen felül a képernyő felületének menedzselése, az ablakok számának és elhelyezkedésének megválasztása is lehetséges.

A képernyő

A monitor a Samsung által gyártott, 2560 x 1440 pixeles QD-OLED panelt kapta. A mért maximális fénysűrűség SDR-ben kb. 210 nit, HDR-ben, a HDR Vivid beállításban felmehet 400 nit fölé, de ha a 10%-os APL-t vesszük a mérés alapjául (azaz praktikusan 10%-os fehér téglalapon mérünk), akkor csak megközelíti a 400 nitet, és a felső régióban a fénysűrűségmenete sem követi elég pontosan az elvárt PQ EOTF függvényt. Valószínűleg ezért nem birtokolja a monitor a VESA szerinti DisplayHDR 400 True Black minősítést, pedig a színteret és a dinamikát tekintve megugraná ezt a szintet.

A színtér és a gamma közelítő mérése a következő eredményt hozta SDR-ben, a reset utáni Standard presetben (natív színtér, 6500 K színhőmérséklet, 2,2-es gamma beállítások):

Az eredmény messze kielégítő, ennek alapján – kalibrálás után – a monitor alkalmas lehet színkritikus munkára is (grafikai tervezés, képfeldolgozás, videoszerkesztés).

A képernyő ránézésre tükröző felületű, és a gyári specifikáció nem is állítja, hogy a felület „anti-glare”, azt viszont igen, hogy „anti-reflection” bevonatú. A kettő közötti különbségről itt tájékozódhat az olvasó. Közelebbről szemügyre véve, valóban felfedezhető a reflexió-csökkentés hatása, de a felület így sem mondható mattnak. Arra kell csak ügyelni, hogy minél kevesebb környezeti fény érje a képernyőt – ha ez nem megoldható, akkor a tükrözés zavaró lehet. (Megjegyzés: a háromszög alakú pixelelrendezés következménye, hogy egy szövegben a betűk kissé „kirojtosodnak”, ezért irodai munkára ez a fajta OLED kevésbé javasolt. Ez erre a panelfajtára jellemző, nem a Philips tehet róla.)

A panel uniformitását (homogenitását) is megmértük, beleértve a fénysűrűség és a színhőmérséklet eloszlását a felület mentén, bár ezt egyre kevésbé látjuk szükségesnek az OLED panelek esetében, mivel az eddig mért OLED panelek mind messze jobb eredményt hoztak, mint amit a LED LCD panelek produkálnak. A kapott inhomogenitás így néz ki:

Mind a fénysűrűségnek, mind a színhőmérsékletnek a képernyőfelületen mért egyenletessége több mint megnyugtató.

Mint már említettük, a maximális frissítési frekvencia 240 Hz (10 bit Full RGB mellett):

Sok korábbi méréssel bizonyított, hogy az OLED panelek pixel-válaszideje (RT, response time) egy, de inkább két nagyságrenddel rövidebb, mint a legjobb LCD paneleké. Az OLED paneles monitorok gyártói meglepő (vagy nem meglepő) módon a legtöbbször 0,03 ms-ot adnak meg, mintha óriási hátrány lenne, ha 0,05 vagy 0,08 ms lenne. A GtoG válaszidő az összes lehetséges szürkeszint-átmenet átlagértéke, és kész csoda lenne, ha minden OLED panel GtoG átlagos válaszideje pont ugyanannyi lenne, de ennek nincs is jelentősége. Valójában még a kompetitív játékhoz is tökéletesen megfelel az 1 ms alatti, néhány tized milliszekundumos válaszidő. Ezért most nem bíbelődtünk a méréssel, mert könnyen észlelhető, hogy nincs gond az RT-vel. A másik fontos jellemző – a mozgókép-válaszidő vagy MPRT – viszont gyakorlatilag nem a panelfajtától, hanem a frissítési frekvenciától függ, és esetünkben kb. 4 ms. (Ez az állítás a „sample and hold” működési elvű kijelzőkre vonatkozik, az OLED és az LCD panelek is így működnek.) A kis MPRT – és a 4 ms kicsinek számít – következménye a gyorsan mozgó objektumok kicsi, szinte észlelhetetlen mozgáselmosódása. Ez kiderül a Blur Busters ufo-tesztjének futtatásakor. Az adaptív szinkron mindkét változata működik a monitoron a megfelelő grafikus kártyával, szükség esetén kiküszöbölendő a képtörést (tearing) és az akadást (stuttering).

Összességében azt mondhatjuk, hogy az Evnia 27M2N6501L kiválóan megfelel még a kompetitív gamerek igényeinek is.

Színvisszaadás SDR-ben, HDR-ben

A színvisszaadással kapcsolatos mérések fogalomkörébe itt beleértjük a következőket: a semleges szürkeskála (RGB egyensúly, színhőmérséklet), a szabványos gamma, a standard színterek lefedettsége, és a színtér belső pontjainak pontossága (pl. ColorChecker Classic vagy a belső szaturációs színpontok). Mivel ennek a monitornak a színvisszaadási jellemzői nagyon ígéretesek az előzetes mérések alapján, indokolt volt a közelebbi vizsgálat is.

Legelőször SDR-ben megmértük a natív (Standard) beállítást. A 6500 K beállított színhőmérséklethez kicsivel alacsonyabb, 6350 K körüli mért érték tartozik, ezért rögtön az elején, az R.G.B. Settings pontban picit módosítottuk az R összetevő értékét. Ezzel a ΔE = 3,4-es szürkeskála hiba rögtön 0,5-re csökkent, az átlagos színhőmérséklet 6460 K-re nőtt. A gamma átlagértéke 2,207. A DCI-P3 színtér lefedettsége 98,9%, ami valamivel jobb, mint az előzetesen mért érték. A belső színpontok telítettsége valamivel nagyobb, mint ami a pontos P3-mas színtérnek felelne meg, de ez természetes, hiszen a natív színtér terjedelme nagyobb a P3-asnál.

Felső ábra: az RGB egyensúly (szürkeskála) menete és a gamma függvény log/log koordinátákkal. A kontrasztarány akkora, hogy a mérőeszközünk nem tudta megmérni, ezért ír ki a szoftver egy véletlen számsorozatot. Alsó ábra: az ún. Saturation Sweep mérőjellel határozhatók meg az RGBCMY belső színpontok telítettsége. A fehér háromszög jelöli a monitor natív színtartományát

Ha valamelyik szabványos színtérben szeretnénk használni a monitort, akkor választhatjuk az sRGB, DCI-P3 és Adobe RGB színtér-emulációk valamelyikét a Color Space alatt, vagy készíthetünk ICC profilt, ha pontosabb kalibrálásra vágyunk. Azért javasoljuk az utóbbit, mert – legalábbis a mért példánynál – a színhőmérséklet mindhárom esetben alacsonyabb a szükségesnél, és a menüben ezt nem tudjuk megváltoztatni. Ugyanis a változtatás lehetősége csak a Native beállításban van meg. További probléma, hogy a DCI-P3 emuláció 2,6-os gammára (és kb. 6300 K-re) van beállítva, ami a menüben szintén nem változtatható. Márpedig a mai digitális film már meghaladta a korábbi mozis szabványokat, és a legtöbbször a módosított változat (2,2-es gamma és 6500 K) van használatban. Mivel a natív színtér elég nagy, profilozással ezen is segíthetünk.

A színtér nagyságát tekintve az emulációk nagyrészt kielégítik az elvárásokat (96,9% sRGB, 98% DCI-P3, 93,9% Adobe RGB), és a belső színpontok is viszonylag pontosan a helyükön vannak, kivéve talán az sRGB-t, ahol nem sikerült teljesen visszafogni a natív pontok telítettségét.

Nézzük a HDR képességeket, amelyeket fentebb már részben érintettünk! Amikor a monitor HDR10 jelet kap, a menü automatikusan megváltozik, és a SmartImage pont alatt a HDR üzemmódok jelennek meg:

Mint látható, négyféle beállítás közül választhatunk. HDR Game és HDR Movie módban a gyári beállításban nincs kihasználva a teljes fényerőtartomány, míg a másik kettőben – HDR Vivid és HDR Personal – 100-on áll a Brightness szabályzó. Ez azonban nem szentírás, minden módban változtatható a fényerő. Mi több, a Light Enhancement és Color Enhancement pontban mind a négy üzemmódban 3-3 fokozatban módosítható a fénysűrűség és a PQ EOTF függvény, illetve a belső színek telítettsége. Az utóbbinak nincs sok értelme, mert a színtér belső színei 0 állásban is épp eléggé telítettek. Az előbbire a képtartalom függvényében szükség lehet, bár ez a szabványostól eltéríti a PQ EOTF-et.

 

A PQ-EOTF menete a HDR Game (felső ábra) és a HDR Personal (alsó ábra) beállításban. Az utóbbi esetében a Light Enhancement értékét a legfelső, 3-as fokozatra állítottuk

Végeredményben bármelyik HDR üzemmódot az adott határok között bárhová állíthatjuk. Ez majdnem olyan, mintha egy HDR módunk lenne, és azt állíthatnánk hozzá az adott képtartalomhoz. Lényegében a középtartomány jobb láthatósága kedvéért a Light Enhancement értékét érdemes nagyobbra állítani, egyébként pedig a fényerő maximumát lehet változtatni, ha szükséges, de ez HDR-ben ellenjavallt.

A színtartomány HDR-ben jól közelíti a DCI-P3 nagyságát, és a belső színpozíciók sem térnek el drasztikusan a kívánatostól. A HDR-hez kitalált Rec.2020-as színtérben a P3-nak megfelelő standard, illetve mért színpozíciók:

Végül megmutatjuk, hogy a HDR Game mód mérése alapján a monitor színtartománya mekkora, és mennyire fedi le az UHDA-P3 (gyakorlatilag a DCI-P3) színteret az x-y, illetve az u’-v’ színdiagramon

Látható, hogy a lefedettség kis híján 100%-os, ami bőven fölötte van a HDR10-re vonatkozó ajánlás szerint elvárt 90%-os értéknek.

Összegzés

Az OLED monitorok technikája egyre kifinomultabb, a maximális frissítés folyamatosan emelkedik, a pixel-válaszidő szinte elhanyagolható, a kontraszt gyakorlatilag végtelen – így ezek a monitorok ideálisak még a kompetitív játékhoz is. Ilyen ez a készülék is, ráadásul más OLED gaming monitorokkal összehasonlítva az ár/használati érték arány is meglepően kedvező.

A képernyő színvilága rendkívül élénk, szépek a színek. A P3-as színtér gyakorlatilag teljesen lefedett, de maga a natív színtér a terjedelmét tekintve jóval nagyobb ennél. Bár az sRGB, DCI-P3 és Adobe RGB emulációk jól használhatók, a natív beállításból kiindulva, profilkészítéssel/kalibrálással még pontosabb eredményeket érhetünk el, különösen a belső színpozíciókat tekintve.

HDR-ben a monitor a maximális fényerőt tekintve hajszál híján megfelel a VESA DisplayHDR 400 True Black minősítésének, dinamikában és színvisszaadásban pedig tökéletesen teljesíti a HDR10 követelményeit.

A Philips Evnia 27M2N6501L jelenlegi bruttó fogyasztói ára 150.000 forint körüli.

Értékelés

Ami tetszett

• Reszponzív OLED panel, nagy maximális frissítési frekvencia
• Egyszerű kezelés, beállítás az Evnia Precision Center appal
• Hatalmas színtartomány, jó színpontosság
• A képformátum átállítható 1:1-re és 4:3-ra is, emellett maga a képátló hét fokozatban csökkenthető 27”-ről 19,5”-re
• Sokrétű OLED panelvédelem
• Nagyon előnyös ár/érték arány

Ami kevésbé tetszett

• A maximális fényerő lehetne nagyobb (főleg HDR-ben)
• Ha képszerkesztés, videoszerkesztés a cél, akkor a standard színterek gyári kalibrálását ajánlatos finomítani

Strongpulse