A csatlakozók leendő királya?

Egyre több monitoron találkozunk manapság egy különös, pici csatlakozóval, amely az USB-C nevet viseli, és a készülékekhez USB-C kábelt is mellékelnek. A legújabb USB specifikációról immár kb. két éve részletes leírások olvashatók az Interneten, mi most csak az új interfész néhány, legfontosabbnak ítélt jellemzőjével szeretnénk megismertetni látogatóinkat.

Az USB-C (teljes nevén USB Type C) kidolgozóinak bevallott célja az volt, hogy olyan csatlakozót, illetve csatolófelületet hozzanak létre, amely univerzálisan helyettesíti/felváltja az eddigi 2.0 és 3.0 USB verziókat, amelyekkel visszafelé kompatibilis. A specifikáció valójában már 2014-ben kijött, de – ahogy az szokott lenni – némi időnek el kell telnie ahhoz, hogy valóban széles körben elterjedjen. Erre minden esély megvan, mivel mind az USB-C fizikai jellemzői, mind a több más protokollhoz használható elektronikai jellemzői nagyon is alkalmassá teszik a kommunikációra a kis méretet, de nagy átviteli sebességet igénylő területeken. Az USB-C teljes és részletes leírása angol nyelven olvasható a Wikipedián: https://en.wikipedia.org/wiki/USB-C

Az USB-C – fizikai mivoltában – első látásra a micro-USB-hez áll a legközelebb, annál csak egy picit nagyobb: 2,6 mm vastag és 8,4 mm széles, 24-pólusú csatlakozó. Sokkal fontosabb azonban, hogy a dugaszolást tekintve szimmetrikus, azaz megfordítva is bedugható, ami radikálisan megkülönbözteti a legtöbb eddigi csatlakozótól.

Az USB-C alapértelmezett formátuma az USB 3.1 (ennek van Gen 1 első generációja és Gen 2 második generációja). A „teljes kiépítettségű” (full-featured) USB-C kábelek támogatják az USB 3.1 Gen 2 szabványt, ami azt jelenti, hogy mindkét irányban tudják a 10 Gbit/s adatátviteli sebességet, maximum 1 m kábelhosszig). Ilyenkor a kábelvégeken a SuperSpeed+ logó van feltüntetve. Az USB-C 3.1 Gen 1 kábelek átviteli sebesség 5 Gbit/s (SuperSpeed), maximum 3 m kábelhosszig. Az USB 2.0 High Speed (480 Mbit/s) átvitelre használt kábel 4 m-es lehet.

Minden USB-C kábelnek alkalmasnak kell lenni minimum 3 A (20 V mellett 60 W) táplálás biztosítására, de opcionálisan támogathatják az 5 A (20 V mellett 100 W) továbbítását is.

Magyarán nemcsak gyors adatátvitelre használható az USB-C, hanem az eddigieknél sokkal nagyobb energiaigény kielégítésére is. Ez különösképpen a laptopok/notebookok esetében előnyös, amelyek a legtöbbször 100 W-nál kisebb tápteljesítményt igényelnek. Ezért egyre több laptopon találkozunk az USB-C csatlakozóval, és olykor csak ezzel az egy csatlakozóval, amely minden feladatot megold (beleértve az audiót).

Ennek egyetlen árnyoldala van: rengeteg féle adapterkábelre és/vagy adapterre lehet szükség, attól függően, hogy milyen más illesztőfelületek/protokollok használata szükséges a felhasználó számára. Pl. számtalan USB-C/videó adapter közül választhatunk a https://www.startech.com/AV/usb-c-video-adapters/?page=all weboldalon, de ez csak egy példa.

Az USB-C külön előnye, hogy fizikai portként több más protokollhoz is használható (Alternate Mode), mint pl. a DisplayPort 1.3, az MHL és superMHL és a HDMI 1.4b protokollokhoz. A legjelentősebb azonban talán az a tény, hogy az Intel által kifejlesztett Thunderbolt 3 – ellentétben előző verzióival – már eleve az USB-C csatlakozást használja (aktív vagy passzív kábellel).

A Thunderbolt 3-assal „kombinált” USB-C 40 Gbit/s legnagyobb átviteli sebességre képes, és ennek köszönhetően két 4K kijelzőt tud egyidejűleg meghajtani (tömörítés nélkül). Emellett 100 W tápláló (töltő) teljesítményt tud továbbítani.

***

E rövid, és szükségképpen vázlatos áttekintésből is vélelmezhető, hogy az USB-C lehet az eddig megjelent leginkább univerzális átviteli port, amelyet az okoseszközöknél, a laptopoknál, de a monitorokon és más perifériákon is általánosan alkalmazni fognak.

colorlove

Legyen Ön az első hozzászóló

Várjuk hozzászólását!

Az Ön email címe nem kerül nyilvánosságra.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .