43”-es szuperszéles Philips monitor: Brilliance 439P9H

Újabban divatba jöttek a kétmonitoros asztali összeállítást helyettesítő szuperszéles monitorok. Néhány gyártó már korában megjelent ilyen készülékekkel, a legtöbbször ívelt kivitelben. Most a Philips egyik ilyen, 43”-es monitorát, a Brilliance 439P9H típust sikerült tesztelnünk.

Főbb gyári adatok

  • Panel típusa: AUO VA panel
  • Háttérvilágítás: WLED
  • Képernyő átlómérete: 43,4”
  • Natív felbontás: 3840 x 1200 pixel
  • Formátum: 32:10
  • Képernyőfelület: anti-glare, 2H keménység, 25% haze
  • Fényerő: 450 cd/m2
  • Frissítési frekvencia: 60 Hz, 100 Hz
  • Kontrasztarány: kb. 3000:1
  • Válaszidő: 4 ms
  • Dinamikus szinkron: AMD FreeSync
  • HDR: Normal, VESA DisplayHDR400 (DisplayPort és HDMI)
  • Bitmélység színenként: 8 bit + FRC
  • Színtartomány lefedettség: 99% sRGB, 95% DCI-P3
  • Beépített hangszóró: 2 x 5 W
  • Méret (állvánnyal együtt): 1058 x 460 x 303 cm (maximális magasság)
  • Tömeg (állvánnyal együtt): 14,37 kg
  • VESA mount: 100 x 100 mm

Design, csatlakozók, menürendszer

A 32:9 vagy 32:10 formátumú monitorok – bár már kezdjük megszokni őket – első látásra mégis meglepő benyomást keltenek. Ilyen a Philips 439P9H 32:10-es modell is, amely a maga 43”-es átlóméretével 2 db 24”-es, 16:10-es monitort képes helyettesíteni. Képernyője robusztus, az állvány kialakítása és stabilitása ennek megfelelő.

Az ilyen készülékek nagy előnye, hogy a kétmonitoros összeállításokra általában jellemző különbségek – amelyek nehezen szoríthatók az észlelési határ alá – itt nem jelentkeznek. Emellett az ilyen monitorok felülete ívelt (esetünkben 1800R a görbület), így a szemünknek kevésbé kell átfókuszálnia a szélek nézésekor.

A 439P9H képernyőjének magassága 130 mm-es tartományban, a döntése -5 és +10 fok között, a vízszintes elforgatása -20 és +20 fok között állítható.

A Philips nem takarékoskodott a csatlakozókkal: van 2 db DisplayPort 1.4, 1 db HDMI 2.0, 2 db USB-C 3.2 Gen 1 (DP Alt, adat, tápfeszültség), USB hub (4 downstream USB(A) port, köztük egy töltőcsatlakozó, az upstream port pedig USB-C), RJ-45 LAN csatlakozó, fejhallgató-kimenet.

Az USB-C csatlakozók a beépített dokkoló részei. Az USB-C1 75 W teljesítmény kiadására képes, az USB-C2 pedig 15 W-ot szolgáltat (5 V/3 A).

Ezek a portok video- és adatkapcsolatra is alkalmasak.

A monitor kezelése és beállítása, vagyis a navigálás az OSD menüben a keret alsó szélén elhelyezett nyomógombokkal lehetséges. Ehhez némi gyakorlás szükséges, mert többfunkciós gombokról van szó, attól függően, hogy a főmenübe már beléptünk-e, vagy sem.

A 439P9H menürendszere nagyban hasonlít a korábban tesztelt, 43”-es, 16:9-es 436M6VBPA 4K-UHD típuséhoz, de azért vannak nem jelentéktelen különbségek is, az eltérő rendeltetésből következően. Az Ambiglow funkciót a gyártó ezúttal elhagyta, és a SmartSize almenü is kimaradt – a képernyő különleges formátuma miatt itt nincs rá szükség.

A monitor főmenüje, illetve annak első oldala. A második oldalon van még három almenü (Language, OSD Settings és Setup)

A 439P9H DisplayHDR 400-as minősítést kapott, mivel a zónás háttérvilágítás szabályozását (local dimming) itt mellőzte a gyártó, és a maximális fényerő sem teszi lehetővé a magasabb minősítésű besorolást. A választható HDR beállítások: Normal és VESAHDR 400, az UHDA (HDR10) beállítás itt szintén felesleges.

A Picture almenüben lehet a HDR-t be- vagy kikapcsolni, plusz egy sor alapbeállítás található itt

Ha játszani akarunk, az overdrive-nak (SmartResponse) ugyanúgy négy fokozata van (Off, Fast, Faster, Fastest), azonban a frissítési frekvencia a 60 Hz-en kívül 100 Hz-re is beállítható, ami a gyors játékok esetében (ha megfelelő PC és videokártya van mögötte) nagy előny. Különösen azért, mert a monitort FreeSync2 adaptív szinkron funkcióval is ellátták.

A színmód, illetve képi mód beállítása két ágon történhet. SmartImage néven egy hosszú lista – a gyári beállítások listája – a bal oldali gombbal jeleníthető meg, a főmenü kikerülésével (EasyRead, Office, Photo, Movie, Game, Economy, LowBlue Mode, SmartUniformity, Off). Itt találhatók tehát a gyári presetek, amelyekhez a főmenüben a három Color opció valamelyike van hozzárendelve. Ez utóbbiak: a Color Temperature, az sRGB (ez valójában szintén önálló preset) és a User Define, ahol a színegyensúly (szürkeskála, RGB együttfutás) állítható be. Az EasyRead (szürkeárnyalatos megjelenítés olvasáshoz) vagy a LowBlue Mode (csökkentett kékfény) opciót választva a Color almenü értelemszerűen „kiszürkül”.

Bal oldali kép: A SmartImage alatt található opciók. Jobb oldali kép: a három választható beállítás a főmenüben. Korrekt kalibrálás csak a User Define pontot kiválasztva végezhető, amikor is az R, G, B összetevők aránya változtatható

Reset után alapértelmezetten a Color Temperature 6500K beállítást kapjuk, de a háttérvilágítás natív állapotát a színhőmérsékletet Native-ra állítva tudjuk megmérni.  

Extra szolgáltatások

Multiclient Integrated KVM

Elsőként kell említenünk a beépített KVM switch funkciót (KVM = keybord video mouse), ami itt közelebbről azt jelenti, hogy két számítógépet a két USC-C porthoz csatlakoztatva, plusz az egyik gépet a HDMI vagy DisplayPort bemenethez kötve ugyanazzal az egy billentyűzettel és egérrel tudjuk kezelni a két gépet, a képet pedig a monitor egyik gombjával tudjuk váltani, miután a KVM funkciót a menüben hozzárendeltük az adott gombhoz.

Multiview

Szintén extrának tekinthetjük (bár ez sok más monitoron is megtalálható) a PBP (picture by picture) funkciót, mivel ekkor a szuperszéle képernyő két felén egymás mellett tudjuk megjeleníteni két tetszőleges bemenetre kötött két számítógép gépét (Pl. egy notebookot az egyik USB-C-re, egy asztali gépet pedig HDMI vagy DisplayPort bemenetre csatlakoztatva. A két képet a Swap menüpontban tudjuk megcserélni.

Ráadás, hogy a KVM funkciót ekkor is használhatjuk arra, hogy a két gépet egy billentyűzettel és egérrel kezeljük.

A menüben a PBP módot aktiválva, a szuperszéles képernyőn két bemenetre kötött különböző számítógép képét láthatjuk egymás mellett

Kipattintható Windows Hello webkamera

A monitor tetején találunk egy webkamerát, amely alaphelyzetben nem is látható, mivel a képernyő mögött húzódik meg. Ha a PC-t az USB-C1 vagy USB-C2 portra csatlakoztatjuk, és a KVM-et aktiváljuk a menüben az adott bemenethez, akkor a kamera máris félig működésre kész. Azért csak félig, mert a Windows Hello (arcfelismerés) beállítását is el kell végeznünk a Windows 10 operációs rendszerben ( https://www.windowscentral.com/how-set-windows-hello-windows-10 ). A korábbi operációs rendszerekkel is működik a kamera, de az arcfelismerés funkció nélkül. Drivert persze mindenképpen telepíteni kell.

A kipattintható webkamera a monitor tetején

A HDR és a 439P9H

A monitor HDR képességei természetesen korlátozottak az elérhető maximális fénysűrűség és a local dimming hiánya miatt. Ami azonban a színterjedelmet illeti, a széles színgamut – ami kielégíti a 90%-os DCI-P3 követelményét, továbbá a 10 bit színmélység (8 bit + FRC) megfelelne akár a HDR10 igényeinek is. Mindazonáltal a mai „nem-HDR” monitorok képességei és a VESA DisplayHDR 400 minősítésű LCD monitorok dinamikája nem különböznek lényegesen.

Nagy frissítési frekvencia a játékhoz

A 439P9H esetében kétféle frissítési frekvencia – 60 Hz és 100 Hz – közül választhatunk. A 100 Hz lehetőségét nyilvánvalóan a gamerek számára építették a monitorba. Ez mind a DisplayPort, mind a HDMI bemenetről működik, akárcsak a FreeSync dinamikus szinkron, amelyet egy megfelelő AMD kártya vezérlőpultján állíthatunk be. A monitort egy Nvidia kártyával is próbáltuk hajtani, de a G-Sync opciót nem sikerült aktiválni, annak ellenére, hogy egyre több monitor kapja meg a „G-Sync Compatible” minősítést az Nvidiától. Mivel a monitor megfelel a VESA DisplayHDR 400-as minősítésnek (amely ugyan a legalacsonyabb HDR kategória), a készüléket egy HDR játékkal, a Shadow Warrior 2-vel próbáltuk ki, 100 Hz frissítéssel és dinamikus szinkronnal. A kép meglepően jó volt, eltekintve attól, hogy a HDR hatása nem jött ki igazán a korlátos maximális fénysűrűség miatt, továbbá amiatt, hogy a mapping algoritmus a sötét tartományt kivilágosítja, a világosat pedig csak szűk határok között tudja széthúzni.

LowBlue Mode

Ez a funkció – a kék összetevő csökkentése – ma már nem számít különlegesnek, de érdemes megemlíteni. Négy fokozata van, ha a főmenüben állítjuk, a SmartImage alatt kiválasztva a 2-es állásba kapcsol. Kétségtelen, hogy ha valaki hosszú órákon át egyfolytában ül a gép előtt, akkor a szemet kevésbé fárasztja a képernyő, ha kevesebb a kék fény (alacsonyabb a színhőmérséklet a szokásos D65-nél). Arra azonban a legújabb vizsgálatok szerint nincs meggyőző bizonyíték, hogy a „normál” 6500 K-es kép a látásunkat rontaná (szemben az UV sugárzással, amely a szemet komolyan károsíthatja). Ha színhű képre van szükségünk, akkor be kell állítanunk a szabványosnak megfelelő színhőmérsékletet.

A képernyő

A képernyő bevonata közelebb áll a diffúz matthoz, mint a fényeshez, nem meglepő módon. A fényes (tükörszerű) felületet ugyanis csak akkor használják a gyártók, ha a mérethez képest (nagyon) nagy a natív felbontás, ekkor ugyanis a diffúz kialakítás – az anti-glare felület – ronthatná a kis objektumok, pl. betűk kontúrélességét.

A „fekete” jellel meghajtott monitor képe jól mutatja a fényszivárgás (bleeding, leakage) mértékét és eloszlását, amennyiben teljes sötétségben készítünk egy fotót. A fényszivárgás még egyazon típuson belül is példányonként eltérhet. A tesztelt monitornál a következő képet kaptuk:

A képernyő szélei mentén észrevehető a fényszivárgás, ami egy edge-lit panel esetében nem meglepő – bár korántsem mindig ez a helyzet, gyakran jóval szabálytalanabb a bleeding

Az ún. glow (a képernyő „kivilágosodása”, ha a nézési irány nem merőleges a képernyőre) az IPS paneleknél jelentkezik a legnagyobb mértékben, noha a másik két panelfajta sem teljesen mentes ettől. Ennél a VA paneles monitornál alig volt érzékelhető, ezért nem is készítettünk róla fotót. Ellenben a betekintési szögtartomány (a nem életszerű definíció: amikor a panel kontrasztja 10:1-re csökken) az IPS paneleknél a legnagyobb, a VA panelek esetében kisebb, a legkisebb pedig a TN paneleknél. Ennél a monitornál merőlegesen, és jobbról-balról, alulról-felülről hozzávetőlegesen 45 fokos szögben fényképeztük le a képet annak szemléltetésére, hogy hogyan változik a kontraszt és a színek a betekintési szögtől függően:

További fontos jellemző a képernyő homogenitás (uniformintása), azaz a fénysűrűség és a szín (színhőmérséklet) egyenletessége a képernyő felületén. Ezt a datacolor szoftverével mértük a képernyő kilenc pontján. Az eredmény a következő volt:

Felső ábra: a fényerő inhomogenitása a felület mentén reset utáni alapbeállításban, a fényerőt kb. 50%-ra csökkentve (kb. 190 nit). A legnagyobb eltérés 10%, ami nem szokatlan, különösen egy ilyen széles képernyőnél. Alsó ábra: a színhőmérséklet inhomogenitása ugyanilyen feltételek mellett ΔE eltérésben kifejezve. A 4,3-as eltérés a jobb felső sarokban kicsit nagyobb, mint kivánatos lenne

A SmartImage beállításai közül a SmartUniformity opciót kiválasztva javul a helyzet, de nem annyival, mint amit reméltünk (a fényerő estében 1-2%-kal, a színhőmérséklet hibája pedig néhány tizeddel).

Végül reset utáni alapállapotban (CT = 6500 K, Brightness = 60-as osztás, SmartImage = Off, gamma = 2,2) megmértük a monitor színtartományát, és a három gyakran használt színtér lefedettségét. A színtartomány abszolút nagysága jóval nagyobb, mint az sRGB, de kisebb, mint a P3-hoz és az Adobe RGB-hez tartozó gamut:

A piros háromszög a mért színtartomány, a zöld az sRGB gamut, a cián a DCI-P3, a lila pedig az Adobe RGB gamut

Ebből következik, hogy egy „wide color gamut” monitorról van szó, amely eléri a HDR kijelzőkkel szemben támasztott 90%-os DCI-P3 követelményt, az Adobe RGB képek kezeléséhez viszont nem elég nagy ez a színtartomány, és az elhelyezkedése is a P3-hoz áll jóval közelebb. A későbbi kalibráció során persze a lefedettségi értékek változhatnak (általában kisebbek lesznek, kivéve a kalibrált sRGB-t).

A gamma alapbeállítása 2,2, ezt méréssel ellenőriztük, és az átlagérték némileg kisebbre jött ki (2,1), amit elsődlegesen a sötét tartományban megemelkedett gamma értékek okoznak.

A datacolorral végzett analízissel kapott gamma. A zöldeskék görbe a 2,2-es célérték, a fekete a mért gamma

A színhőmérsékletnek a gyári alapbeállításban (60-as Brightness osztás) elvileg 6500 K körül kellene lenni, de a mérés szerint ennél kicsit nagyobb, 6729 K, és ha a fényerőt változtatjuk, a 0-100 Brightness skálatartományban 6508 és 6817 K között változik a fényerő növekedésével.

Fényerő és kontraszt

A 100-as Brightness álláshoz tartozó legnagyobb fényerő SDR (standard dynamic range) beállításban valamivel 500 nit fölött van a SmartImage Off állásában (kb. 502 nit), tehát meghaladja a specifikációban feltüntetett 450 nit értéket – legalábbis a tesztelt példány. 0 osztáson pedig a mért érték kb. 64 nit. A 120 nitet a skála 10-es állásán éri el a monitor, a 60-as skálaosztáson pedig 380 nit fölött van. Még mindig az alapbeállításnál maradva, a statikus kontrasztarány 2063:1 (és más fényerő-beállítások mellett is minimális az eltérés), a User pontban viszont R = G = B = 100 beállításnál (tehát kalibrálás előtti állapotban) 2283:1 kontrasztarányt kapunk. Ezek a kontrasztértékek kisebbek a specifikált adatoknál, de még mindig sokkal jobbak, mint egy IPS vagy TN panelnél, és a kép kielégítően kontrasztos.

A kontrasztarány CT = 6500 K alapbeállításban, illetve a User módot kiválasztva, de a RGB arányokat alapértéken hagyva (100/100/100)

A monitort HDR módba kapcsolva (és a Win 10-ben szintén bekapcsolva a HDR-t), a SmartImage-ben Game módot kiválasztva, 10%-os méretű fehér mintán mérve a maximális fényerő meglepően nagy, 560,5 nit. A kalibráláshoz esetleg használható lehetőségek mind kiszürkülnek, mivel a monitor az optimálisnak vélt HDR-hez a lehető legnagyobb fényerőt és egyedi színbeállításokat használ, amelyeket nem lehet megváltoztatni.

Játék

A gyártó a Brilliance 439P9H játéra is szánta a száraz és kimerítő irodai munka vagy pénzügyi elemzések mellett (vagy közben?). A frissítési frekvencia 60 Hz (pl. a játékkonzolokhoz) vagy 100 Hz lehet (a PC játékokhoz). A FreeSync dinamikus szinkron segít a képtörés, illetve a járulékos késleltetés és a stuttering kivédésében – azaz a játékélményt teszi kellemesebbé.

Arra voltunk kíváncsiak, hogy egyfelől mekkora magának a monitornak a késleltetése a különféle overdrive beállításokban (ami a válaszidőt befolyásolja), illetve, hogy a 100 Hz-en már eleve kisebb mozgáselmosódást hogyan befolyásolja az overdrive. Több VA paneles monitor tesztelése után általános tapasztalat, hogy – mivel a panel GtoG válaszideje viszonylag nagy – az overdrive jobban csökkenti a válaszidőt és így a teljes késleltetést is, mint más paneleknél. A másik tapasztalat, hogy az overdrive fokozatok között mozgáselmosódásban kisebb a különbség, mert az inverz ghosting a legerősebb overdrive mellett is alig jelentkezik, ellentétben az IPS és a TN panelekkel. A 439P9H-nak négy overdrive fokozata van a kikapcsolt beállítással együtt (Off, Fast, Faster, Fastest)

Először megmértük a monitor késleltetését Off, illetve Fastest (tehát nulla és legnagyobb) overdrive mellett, a Leo Bodnar féle lag-mérővel, amely 60 fps 1080p jelet ad ki. A 60 Hz-re állított monitornak eleve van kb. 16 ms MPRT késleltetése a képernyő alján az LCD „sample and hold” működése miatt. Ehhez jön hozzá a válaszidő (RT) miatti késleltetés, ami a Bodnar féle műszer esetében nem GtoG, hanem BtoW (feketéből fehérbe való) átmenet ideje. A következő adatokat kaptuk:

A display lag a képernyő alján, 60 Hz frissítés mellett mérve. Felső kép: Off overdrive mellett, alsó kép: Fastest overdrive mellett. A két idő különbsége, 23,3-19 ms = 4.3 ms érzékelteti az overdrive hatását, illetve a válaszidő csökkenését. Az eredmény csak tájékoztató jellegű, mert itt BtoW, és nem GtoG válaszidőt mérünk. 100 Hz-en az MPRT arányosan kisebb, mint 60 Hz-en, így a nagyobb frissítésen kb. 6 ms-mal kisebb teljes késleltetéssel számolhatunk 

A következő érdekes vizsgálatunk a mozgó objektumok „követő kamerás” fotózása a mozgáselmosódás szemléltetésére, szintén különböző overdrive beállítások mellett. Mivel az Off, a Fast és a Faster beállítás között ebben a tekintetben egészen kis különbségek voltak, itt most az Off és a Fastest overdrive fokozatokhoz tartozó mozgáselmosódást mutatjuk be, 100 Hz frissítési frekvencia mellett.

Követő kamerás felvételek a 960 pixel/s  sebességgel mozgó ufókról. Felső kép: kikapcsolt overdrive mellett az MPRT miatti mozgáselmosódás mellett jól látszik a válaszidőből (RT) adódó utánhúzás. Alsó kép: Fastest (legmagasabb fokozatú) overdrive kiválasztásakor az utánhúzás (a válaszidő) jelentősen csökken, ugyanakkor zavaró inverz ghosting (szellemkép komplementer színben) nem jelenik meg. Ez általában nem jellemző a monitorokra

Kalibrálási lehetőségek

A fent mondottakból következik, hogy kalibrálni csak SDR-ben tudunk (a monitor HDR-ben ezt nem hagyja), éspedig az sRGB szabványhoz feltehetően nagyon jó eredménnyel, hiszen a lefedettség 100% körüli. A DCI-P3-hoz (pontosabban ennek D65-ös és nagyobb fényerejű változatához) pedig valamilyen optimumhoz közelítve, mivel a P3 lefedettsége 90% körül van.

Előbb azonban vegyük sorra a Color almenüben elérhető lehetőségeket! Itt összesen három pontot találunk (igaz, ezek a SmartImage menü nyolc gyári beállításával kombinálódnak). Az első a reset utáni alapbeállítás, a Color temperature 6500K. Itt a fehérpontot megváltoztathatjuk: hatféle színhőmérsékletből választhatunk, illetve hetedikként a panel natív színhőmérsékletét is beállíthatjuk (ez kb. 7120 K), azonban a színegyensúlyhoz (szürkeskála) nincs hozzáférésünk. A második lehetőség az sRGB gyári emuláció. A szürkeskála és a gamma, ha nem is tökéletes, jónak mondható, de a színpozíciók sajnos pontatlanok, illetve a lefedettség kicsi, mint a mérés bizonyította.

Felső ábra: a gyári sRGB emuláció RGB együttfutása és gammája. Mint az ábráról leolvasható, az átlagos színhőmérséklet 6528 K, a kontrasztarány 2085:1, az átlagos gamma pedig 2,217. Alsó ábra: A ColorChecker Classic színpozíciók a színdiagramon. Az alapszíneket közelebbről megnézve látható, hogy a gyári beállítás színtartománya nem fedi le teljesen a szabványos sRGB gamutot

Az sRGB gyári beállítás mérésének eredménye a DisplayCAL szoftverrel, az L*a*b* színdiagramon. Itt pontosabban látható, hogy a mért színtartomány (színes alakzat) hol és mennyire tér el a szabványos sRGB-től (szaggatott vonal). Az sRGB lefedettség a gyári beállításban csak 92,8%-os

A harmadik opció a Color almenüben a User Define, amely végre lehetőséget nyújt a kalibrálásra/profilírozására, hiszen csak itt van lehetőségünk az R, G, B fénysűrűség-arányok kiegyenlítésére. A kiinduló állapotot – a natív színteret – itt is az L*a*b* színdiagramon szemléltetjük:

A monitor natív színgamutja (színes alakzat) jóval nagyobb a szabványos sRGB-nél (szaggatott vonal)

Mind az sRGB, mind a P3 kalibrálást/profilírozást a CalMAN kalibráló szoftverével végeztük el User Define módban. Nézzük először a kalibrálás előtti állapotot (ez megfelel a monitor gyári állapotának User Define módban):

A szürkeskála és a ColorChecker színpontok sRGB célértékek mellett, kalibrálás előtt. A feketétől a fehér felé egyre kevesebb vörös, és egyre több zöld összetevő van az RGB keverékben. Profilírozás hiányában a színpontok helye is erősen eltér a kívánatostól. A szürkeskála hibája ΔE = 4,87, a ColorChecker hibája pedig ΔE = 3,7. Ezek bőven az észlelési határ fölött vannak

A fényerő célértékét 120 nitre, a gamma elérendő hibáját  ΔE = 0,5-re beállítva a szoftver először a szürkeskálát és a gammát kalibrálja, majd ICC profilt készít az elérendő sRGB színszabványhoz.

Az sRGB kalibrálás/profilírozás eredménye. A szürkeskála jól kiegyenlített, a hiba ΔE = 0,79, a belső színpontok és az alapszínek láthatóan egész pontosan a helyükre kerültek, ΔE = 0,66

A következő kalibrálási menetben a DCI-P3 D65 célértékeket próbáltuk megközelíteni, 400 nit fénysűrűség mellett (tudva, hogy a HDR-hez nagy maximális fénysűrűségek kellenek, bár HDR módban már nem tudunk „belenyúlni” a színbeállításokba). Az előre tudható volt, hogy a teljes P3 színtartomány nem fogjuk tudni lefedni, mivel a monitor csak ennek kb. 93%-ára képes. A kalibrálás előtti viszonyok a P3 színtérben:

Az előző méréshez hasonlóan mind a szürkeskála, mind a színpozíciók elég nagy eltéréseket mutatnak a P3 célértékektől. A szürkeskála hibája ΔE = 4,93, a ColorChecker hibája ΔE = 3,78. A mért fénysűrűség 437,7 nit

Kalibrálás/profilírozás után elég jól sikerült a P3-as szabvány követelményeinek kielégítése:

A szürkeskála és a gamma kalibrálása után a szoftver elvégzi a profilírozást is, és a kapott ICC profilt betöltve a DCI-P3 szabványt a zöld-kék és a zöld-vörös szakasz némi szűkülésével sikerült megközelíteni. A szürkeskála hibája ΔE = 0,63-ra, a ColorChecker hibája ΔE = 1,0. A 400 nites megcélzott érték a mérés szerint 398,8 nit lett, ami elhanyagolható eltérés

 Összegzés

A Philips Brilliance 439P9H figyelemre méltó készülék a „szuperszéles” 32:10-es, ívelt kategóriában. Vízszintes felbontása megegyezik a 4K-UHD monitorok felbontásával (3820 pixel), de a formátuma miatt a függőleges felbontás 1200 pixel. Két számítógép képe felváltva vagy egymás mellett is megjeleníthető rajta a beépített KVM switch és a PBP segítéségével, továbbá az USB-C portoknak köszönhetően. Mint széles színterű monitor is jól vizsgázott, az sRGB színteret tökéletesen, a DCI-P3 D65 színteret némi kompromisszummal, de pontos belső színekkel tudja megjeleníteni.

A monitor HDR képességeit behatárolja a maximális fényereje, és az, hogy nem tartalmaz local dimminget, de egyébként – a VESA DisplayHDR 400-as minősítésnek megfelelően – képes a HDR jel fogadására és megjelenítésére a Philips egyedi mapping algoritmusával. A színteret tekintve akár a HDR10 reprodukálására is alkalmas lenne, ha a dinamikatartománya ezt megengedné. Igaz, ha nem HDR-ről van szó, a dinamikatartomány vagy kontrasztátfogás a VA panelnek köszönhetően kellemesen nagy, jóval nagyobb a más panelfajtákénál.

Játékra is alkalmas, a 60 Hz-en kívül 100 Hz frissítési frekvencián is működtethető, bár a versenyszerű játékhoz a gamerek valószínűleg nagyobb frissítésű és kisebb késleltetésű monitort választanának. Alkalmi vagy rendszeres középszintű játékhoz azonban kiválóan megfelel. A SmartImage menüben sokféle – bár a szabványos színbeállításoktól némileg eltérő – gyári beállítás van (pl. Photo, Movie, Game stb.), amelyek közül ízlés szerint választhatunk. Csatlakozófelülete korszerű, van rajta többek között DisplayPort 1.4-es, HDMI 2.0-ás és két USB-C port is.

A készüléket az MMD-től kaptuk meg tesztelésre a united communications GmbH közvetítésével. Hazai ára jelenleg elég széles határok között van: bruttó 287.190 és 444.040 Ft között.

Értékelés

Ami tetszett

  • Különlegesen széles formátum széles táblázatok és grafikonok megjelenítéséhez
  • Elegáns külső
  • Gazdag csatlakozófelület
  • Beépített, kipattintható webkamera
  • Beépített KVM: 2 számítógép működtetése ugyanazzal a billentyűzettel és egy egérrel
  • 100 Hz maximális frissítési frekvencia
  • 2 USB-C port
  • Jól eltalált anti-glare felület

Ami kevésbé tetszett

  • A gyári sRGB emuláció túl magas fényereje nem csökkenthető (kivéve, ha telepítjük a SmartControl segédprogramot)
  • Kalibráláshoz csak egy User Define lehetőség van
  • Viszonylag magas ár

colorlove

Legyen Ön az első hozzászóló

Várjuk hozzászólását!

Az Ön email címe nem kerül nyilvánosságra.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..