A PC-monitorok között nem túl gyakori az ilyen – televíziónak is beillő – méretű készülék. A felbontása imponáló, a dinamikatartománya és egyéb jellemzői pedig megfelelnek a VESA DisplayHDR 1000 kritériumainak, egyúttal a HDR10 követelményeinek. De vajon milyen célközönségnek szánta a Philips, és milyen előnyei lehetnek?

A szokatlanul nagy méret kétségkívül sugallja a mai 4K TV-khez hasonló használatot, éspedig elsősorban játékra, másodsorban multimédia fogyasztására, filmnézésre. Gondolom, a Philips csak harmadsorban vette számításba a hagyományos PC-monitorként való használatot. Persze nem kizárt, hogy egy ekkora monitort is meg lehet szokni egy hatalmas íróasztalon (többablakos munkára), de ha nem tévedek, inkább a VESA 200 x 200-as fali szerelési lehetőség lebeghetett a gyártó szeme előtt – különösképpen a gamerek számára – vagy pedig a nappaliban egy TV helyettesítésére, persze elsődlegesen itt is játékra szánva. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha ebben a szerepkörben is a FreeSync-es és a HDR lejátszásra is alkalmas játékkonzolokra gondolunk (X box One X), hiszen a monitor maximális frissítése 60 Hz, és alkalmas a FreeSync VRR (variable refresh rate) működésre. A nagy dinamikatartományt, a HDR-t tekintve a monitor a gyártó szerint kielégíti mind a VESA DisplayHDR 1000, mind az UHD Alliance UltraHD Premium minősítési kritériumokat. Az egyik feladatunk éppen ennek a képességnek a közelebbi vizsgálata. A HDR-ről részletesen írtunk az A kijelzők és a nagy dinamikatartomány (HDR) című cikkünkben.

Főbb gyári adatok

• Panel típusa: MVA LCD panel
• Háttérvilágítás: kék LED + QD élvilágítás (2 sor x 16 oszlop)
• Natív felbontás: 3840 x 2160 pixel
• Fényerő: max. 720 cd/m2 (tipikus érték), 1000 cd/m2 (csúcsérték)
• Frissítési frekvencia: 60 Hz, FreeSync használatával 48-60 Hz
• HDR: HDR10 (UHDA), VESA DisplayHDR1000
• Bitmélység színenként: 10 bit (8 bit + FRC dithering)
• Színtartomány: 100% sRGB, 97,6% DCI-P3
• Válaszidő: 4 ms G2G
• Kontrasztarány: 4000:1 (SDR, tipikus)
• Betekintési szög: 178/178 fok (vízszintes/függőleges)
• Beépített hangszóró: 2 x 7 W (DTS hangrendszer)
• Méret: 97,7 x 66,2 x 26,2 cm
• Tömeg: 14,71 kg

Kivitel, kezelés

Dobozából kiemelve, a monitor rögtön az asztalra helyezhető, a felszerelt alacsony állványával együtt. A képernyő csak dönthető (5 fokban előre, 15 fokban hátra), ez a fajta állvány emelést vagy forgatást nem tesz lehetővé. Furcsa is lenne, ha az óriási képernyőt függőlegesen emelgetni lehetne, vagy a forgatással elsodornánk az asztalon lévő tárgyakat. Nem, ezt a készüléket „TV-helyettesítőnek” szánták, persze nem szó szerint, hiszen több olyan tulajdonsága van, ami a TV-knek nincs, és fordítva (lásd később). A képernyő 43”-es mérete megengedi, hogy íróasztalunk helyett a nappali sarkába helyezzük, külön asztalra/polcra, vagy a falra szerelve.

Van azonban egy nagyon hasznos funkció a monitorban, amely asztali munkára is alkalmassá teheti, éspedig a SmartSize/Panel Size. Ebben a menüpontban 17”-től kezdve 43”-ig 12-féle „panelméret” közül választhatunk, azaz a képernyő területén belül a választott munkaterület jelenik meg. Pl. a 21.5”W(16:9)-et kiválasztva egy Full HD felbontású, a 27”W(16:9) opcióval pedig egy QHD felbontású „monitort” kapunk. A kisebb méretekben vannak 5:4-es és 16:10-es opciók is.

A Philips 436M6VBPA kezelése végtelenül egyszerű, egyrészt az egyre inkább terjedő joystickes navigációnak köszönhetően (a monitor hátoldalának jobb alsó részén), másrészt azért, mert a gyártó egy egyszerű távvezérlőt is mellékelt a monitorhoz. Valójában ez utóbbi a legkényelmesebb egy teszt során, ahol sokszor kell sokféle üzemmódot váltogatni, navigálni.

Csatlakoztatás, menürendszer

A készülék csatlakozófelületén a következő digitális portok találhatók: HDMI, DisplayPort, mini-DisplayPort, USB-C, továbbá két USB 3.0-ás  downstream csatlakozó hüvely található (az egyik gyorstöltésre alkalmas), plusz egy-egy analóg audiobemenet és -kimenet. Az USB-C port ellátja az upstream feladatát abban az esetben is (a megfelelő kábellel), ha számítógépünk csak USB(A) csatlakozóval rendelkezik.

Hozzá kell tennünk, hogy a HDMI port 2.0 verziójú (max. 18 Gbit/s), a DisplayPort pedig 1.4-es (max. 43,4 Gbit/s), ami manapság még ritkaság a monitorokon. Ezeknek a fejlett interfészeknek köszönhető, hogy ez a monitor a 4K/60 4:4:4 jelet is fogadni tudja (igaz, a HDMI 2.0 átvitel ekkor csak 8 bites; a 10 bit csak 4:2:0 esetében lehetséges). Az UHD HDR jel mind a két porton keresztül továbbítható a monitorra, hiszen a DisplayPort 1.4-es az első olyan DP verzió, amely támogatja a HDR-t.

A monitor – mint utaltunk rá – rendkívül kényelmesen kezelhető a mellékelt távvezérlővel. A főmenünek tizenegy alpontja van. A Philips találmányát, az Ambiglow-t ebbe a készülékbe is beépítették, bár itt diszkréten csak lefelé, a monitor alá világít. Mind az intenzitása, mind az erőssége, mind az időbeli változása több fokozatban beállítható, ha megnyitjuk az Ambiglow menüpont alatti opciókat.

A LowBlue Mode-ot ma már a legtöbb monitorba beépítik a szemünk kímélése érdekében, ha hosszú órákig ülnénk a képernyő előtt. Ennél a készüléknél négy fokozatban csökkenthető a szemet elsősorban fárasztó kék színösszetevő (igaz, ezzel a színhőmérséklet a jóval vörösesebb-sárgásabb tartományba tolódik). Az Input (Bemenetválasztás) önmagáért beszél (HDMI 2.0, DisplayPort, MiniDP és USBC), a PIP/PBP almenüben beállítva pedig egyszerre két képet jeleníthetünk meg különböző elrendezésben és méretben. A SmartSize-ról fentebb már beszéltünk, az Audio, a Language és az OSD Settings használata kézenfekvő. A Setup legfontosabb pontjai a Low Input Lag (lásd később) és a Reset alpont.

A választható képi módokat a monitor a főmenütől elkülönítve, egy külön panelen kínálja fel (SmartImage). Itt elsődlegesen a játékokhoz ajánlott preseteket találunk, mint az FPS, a Racing, az RTS, és az egyedileg állítható Gamer1 és Gamer2, továbbá a LowBlue Mode és a SmartUniformity beállításokat. Ez utóbbi rendeltetése a fényerő szabályozása a képszerkesztő munkához, bár a megtévesztő elnevezésből ez nem derül ki.

Számunkra a főmenű két pontja volt a legérdekesebb: A Picture és a Color almenü. A Picture almenüben a szokásos jellemzőkön (Brightness stb.) és néhány automatikus funkción kívül a hagyományos gamma értékét választhatjuk meg széles határok között, de a legfontosabb menüpont a HDR ki- vagy bekapcsolásának lehetősége. Bekapcsolt állapotban a Normal, a VESA DisplayHDR 1000 ás az UHDA (HDR10) közül választhatunk (lásd később). Mivel az SDR (standard dynamic range) nem kompatibilis sem a VESA SisplayHDR 1000, sem a HDR10 szabvánnyal, amennyiben HDR tartalmat szeretnénk megjeleníteni, a meghajtó PC operációs rendszerében és a monitoron is be kell kapcsolni a HDR opciót (HDR játék vagy film stb.). A Pixel Orbiting funkció bekapcsolásával megelőzhető a „beégés” (?), ha hosszú ideig statikus kép van a képernyőn. (Ez nem egészen érthető, hiszen az LCD panelek egyáltalán nem hajlamosak a beégésre.) A Philips a SmartResponse elnevezés alá rejtette az overdrive állításának, azaz a válaszidő gyorsításának lehetőségét.

A másik fontos almenü a Color, amelyre a kalibrálás során lesz szükségünk. Választhatunk a felkínált hétféle színhőmérséklet közül, de ha kalibrálni szeretnénk a monitort, akkor a User Define menüpont alatti R, G, B állítási lehetőségeket kell használnunk. A harmadik opció az sRGB emuláció választása. Ekkor nincs igazán mód a monitor egyéb kezelőszerveivel való beavatkozásra: ez egy sziklaszilárd Philips gyári beállítás, habár a mérések szerint nem elég pontos. Színmérő műszerrel és kalibráló szoftverrel (profilírozással) persze ezen is lehet változtatni.

Paneljellemzők

Az MVA panelnek ismertek a VA panelekre jellemző előnyei és hátrányai. Esetünkben az egyik legkedvezőbb tulajdonság – a VA panelek relatíve nagy kontrasztja – a szokásosnál is jóval nagyobb. Ez az érték általában 2000-3000:1 közötti, a Philips 436M6VBPA-nál a 4000:1-et is jóval meghaladja, legalábbis a nálunk járt készüléknél. Ez pedig tetemes előnyt jelent, ha HDR megjelenítést várunk el egy kijelzőtől, ámbár önmagában nem (lenne) elegendő. Az idevágó szabványok 20.000:1 egyidejű kontrasztarányt követelnek meg, ami az LCD monitoroknál csak lokális (zónákra osztott) háttérvilágítás-szabályozással (local dimming) valósítható meg. Így ugyanis az egyes zónákon belül a többitől függetlenül kaphatunk a képtartalomnak megfelelő mélyebb „feketéket”, illetve világosabb „fehéreket”.

A zónák számát illetően a Philips (illetve a panelgyártó) nem erőltette meg magát túlságosan: az élvilágítást alul és felül elhelyezett, 16-16 db, kék LED-del gerjesztett quantum dot fényforrás adja. Ez összesen 32 zónát (2 sor x 16 oszlop) jelent, ami meglehetősen kevés. Mivel a zónákban a maximális és minimális fénysűrűség a pillanatnyi képtartalomtól függően dinamikusan változik, nagyon nehéz megítélni, hogy az egyidejű kontraszt mikor éri el (vagy nem éri el) a 20.000:1-es arányt. Mindenesetre a 4-5000:1 körüli natív kontrasztarány szubjektíve nem áll olyan messze a 20.000:1-től, mint elsőre gondolnánk, úgyhogy nincs drasztikus különbség a HDR és a nem-HDR megjelenítés között. A csúcsfényerő persze HDR-ben nagyobb (720 nit helyett 1100 nit körüli, és a natív színtartomány megközelíti a DCI-P3-at.

A local dimming szemléltetésére (ilyen kevés zónában) két képet mutatunk be. A fölső képen az amúgy fekete háttérbe behúztuk a fehér egérkurzort. Az alsó képen pedig a kurzor kihúzása után elkapott pillanat látható, amikor még az adott zóna még nem ment át teljesen feketébe (ami persze rögtön ezután megtörtént).

 

21:9-es kép (film) megjelenítésekor ez a fajta local dimming az alsó és felső fekete sávot azonnal kivilágosítja, nem beszélve a feliratok környezetéről, úgyhogy talán csak azért volt értelme a 32-zónás local dimmingnek, hogy a monitor megfeleljen a VESA DisplayHDR 1000 minősítésnek. Sajnos a meggyőző local dimminghez sokkal több zónára lenne szükség.

A következőkben a panel fényszivárgását vizsgáltuk meg, értelemszerűen „fekete” jelet küldve a monitorra. A bleedingtől persze ez a panel sem mentes, de – mint a legtöbb esetben – csak teljesen sötét környezetben értékelhető. A Philips monitorán a fényszivárgás mértéke nem haladja meg a szokásos szintet, abszolút értelemben pedig – a VA panel nagy kontrasztaránya miatt – a fekete fénysűrűsége egészen alacsony értéken van. A fotó kissé túlhangsúlyozza a kivilágítást, de a bleeding csak így mutatható meg érzékelhetően:

Ami a betekintési szöget illeti, a 178/178 fokot (ezt mondja a specifikáció) nem tekinthetjük irányadónak sem ennél, sem más monitoroknál, hiszen ez még az IPS paneleknél sem életszerű, a VA panelek pedig e tekintetben az IPS és a TN panelek között vannak.  Inkább megmutatjuk, hogy középről, majd oldalról és alulról-felülről kb. 45 fokban lefotózva ugyanazt az állóképet, hogyan változnak a színek és a kontraszt.

A képernyő felülete (majdnem teljesen) tükröző, vagyis a 4K teljes érvényesülése, a jobb kontúrélesség érdekében feltételezhetően csak minimális anti-glare bevonatot kapott a képernyő. Játék vagy apró szöveget nem tartalmazó képtartalom mellett valóban szép éles képet kapunk, ámde ha mégis szövegszerkesztésre vetemednénk a monitorral, az anti-glare hiánya ellenére a betűkontúrok valahogy nem elég tisztán, nem elég élesen jelennek meg, illetve a karakterek szélén (nagy nagyításban) pici elszíneződés jelenik meg. Megpróbáltunk utánanézni, hogy ezt mi okozhatja. Arra jutottunk, hogy az egyes képpontok szubpixel-elrendezése nem a szokásos, vagyis nem olyan, amit a Windows „szövegjavító” algoritmusa kellőképpen ki tud simítani.

Ezen a képen tisztán megfigyelhető a külvilág szórt fényének tükröződése. Ezt úgy védhetjük ki, ha a képernyővel szemben (a hátunk mögött), bizonyos szögtartományban nincs sem fényforrás, sem fényvisszaverő tárgyak. Vagy teljes sötétségben használjuk a monitort

A háttérvilágítással kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a vizsgált Philips monitor egy különleges eljárást használ, amely se nem  PWM, se nem DC szabályozás. Arról vabn szó, hogy a háttérvilágítást egy egészen kis amplitúdóingadozású (a PWM-nél teljes be- és kikapcsolás történik), ugyanakkor nagy frekvenciájú oszcillációnak vetik alá. Ez a frekvencia 1,333 MHz, és gyakorlatilag a PWM szabályozástól eltérően a nézők elsöprő többségénél nem vált ki semmiféle vibrálás-érzetet, azaz nem érzékelhető.

Fontos kérdés a kijelzőknél a képernyő inhomogenitása (hiszen tökéletesen homogén képernyővel még nem találkoztunk), amelyen két dolgot szoktunk érteni: a fénysűrűség, illetve a színhőmérséklet változását a képernyő felületén. Mérése többnyire kilenc ponton történik, függőlegesen és vízszintesen is három egyforma téglalapra osztva a képernyőt. A mérési pontok a téglalapok középpontjai.

Az uniformitás mérési eredménye. A felső ábrán a színhőmérséklet változásának abszolút értéke látható dE hibaértékben megadva, a képernyő kilenc pontján. Egy pont kivételével ez a dE = 3 alatt marad, ami elfogadható. A fényerő inhomogenitása nagyobb mértékű a kívánatosnál (alsó ábra), a felső sávban az eltérés 16-19%. Ezeket a méréseket kb. 100 cd/m2 fénysűrűség mellett végeztük. (Az inhomogenitás a fénysűrűség függvényében is változik)

A fényerő uniformitásával tehát nem lehetünk elégedettek, de mivel nem tervezésre vagy képfeldolgozásra, hanem elsődlegesen játékra szánt monitorról van szó, a helyzet nem drámai, mivel a 20% alatti (fokozatos) fényerőeltérést egy felületen csak a gyakorlott szem veszi észre.

Játék

Manapság, amikor a 4K-UHD televíziókhoz is csatlakoztathatunk játékkonzolt vagy akár PC-t is, kardinális kérdés, hogy egy TV-méretű PC-monitor miben tud többet nyújtani, mint egy TV-készülék. Előbb azonban érdekes felvetni a kérdést, hogy miben tud kevesebbet, mint egy TV. Nos, természetesen nincs semmiféle beépített tunere, nincsenek beépített Smart TV lehetőségek és médialejátszó.

Amiben viszont „megveri” a televíziók többségét, az a bemeneti késleltetés (display lag) alacsony értéke, már amennyiben aktiváljuk a Low Input Lag beállítást. A másik, jellegzetesen a gamer monitornál használt overdrive funkció, amelynek mértéke a Picture menü Smart Response pontjában állítható (Off, Fast, Faster, Fastest).

De nézzük közelebbről, SDR üzemmódban, mivel a játékok többsége azért még nem HDR! A harmadik tulajdonság, amely egy TV-nél alkalmasabbá teszi a játékra, az a FreeSync (variable refresh rate), amely a játék változó képkockaszámához hozzá tudja igazítani a monitor frissítését – feltéve, hogy AMD Radeon grafikus kártyát vagy FreeSync-es játékkonzolt használunk.

A késleltetést mind a Low Input Lag bekapcsolt, mind kikapcsolt állásában vizsgáltuk, ezen belül többféle overdrive és többféle fénysűrűség beállításban. Először nézzük a játék szempontjából meghatározó On állapotot. A legmagasabb értéket (13,6 ms) kikapcsolt overdrive és kb. 200 nit fénysűrűség mellett, a legkisebbet (11,6 ms) Fastest overdrive állásban és maximális fénysűrűség  (SDR-ben kb. 720 nit) mellett mértük. Később látni fogjuk, hogy a Fastest, azaz a legdurvább overdrive fokozat használata erősen ellenjavallt.

Késleltetés a Leo Bodnar féle lag-mérővel mérve (1080p felbontás, BtoW átmenet), bekapcsolt késleltetés-csökkentés mellett. Felső kép: overdrive Off, kb. 200 nit fénysűrűség-beállításban. A 13,6 ms-os mért érték tartalmazza a sample and hold késleltetést és a válaszidő hatását is. Alsó kép: overdrive Fastest, kb. 720 nit fénysűrűség. Az ilyen feltételek mellett mért érték csupán 2 ms-mal jobb, ami tulajdonképpen jelentéktelennek mondható, különösen ha figyelembe vesszük a későbbiekben kimutatott nagy inverz utánhúzást, amit a legerősebb overdrive okoz. A kisebb értékben szerepet játszik a kisebb BtoW reakcióidő is. Ezek a mérések annyiban közelítő jellegűek, mivel nem GtoG átmenetek átlagos válaszidejét nem olvasható ki belőlük közvetlenül, de a közelítés nem nagyon hibás, mert a késleltetés nagyobbik részét az LCD pixelek „sample and hold” működése okozza

Amennyiben a késleltetés-csökkentő funkciót kikapcsoljuk (azaz a késleltetést növelő jelfeldolgozó funkciókat nem hatástalanítjuk), a display lag drámai módon megnövekszik:

Kb. 200 nit fénysűrűség mellett a Low Input Lag Off állásában 43 ms körüli késleltetés mérhető, függetlenül az overdrive beállításától (felső kép), kb. 720 nit mellett (maximális állás nem HDR módban) a késleltetés lecsökken 31,3 ms-ra. Ismét hangsúlyozzuk, hogy ezek a késleltetési adatok BtoW átmenetre vonatkoznak, amikor alapból a legkisebb a pixelek válaszideje, a GtoG válaszidők még overdrive-val együtt is általában ennél nagyobbak. Ráadásul a kb. 720 nitre való növekedés a pixeleken jóval rövidebb időt igényel, mint a 200 nitre növekedés

Hátravan még az overdrive hatásának bemutatása, mert könnyen belefuthatunk abba problémába (mint a legtöbb gaming monitornál), hogy a drasztikusabb overdrive fokozatokban a nagy inverz utánhúzás miatt nem igazán élvezhetjük a némileg rövidebb reakcióidő előnyeit. A monitor valószínűleg már az overdrive (SmartResponse) Off állásában is használ némi overdrive-ot, mert a normál utánhúzás szinte észrevehetetlen. Max. overdrive (Fastest) mellett az inverz ghosting már zavaró. Az alábbi képeken csak ezt a két szélső esetet mutatjuk be. A Fast fokozat alig tér el az Off-tól, a Faster fokozat viszont közel olyan zavaró, mint a Fastest. Vagyis a javasolt beállítás az Off, esetleg a Fast. Ha a fényerő nem brutálisan nagy, és a Low Input Lag be van kapcsolva, akkor az overdrive késleltetéscsökkentő hatása legfeljebb 1-3 ms-ra tehető.

A „követő kamera” módszerrel meghatározott mozgáselmosódás. A képek kimutatják a reakcióidő, illetve az annak csökkentésére használt overdrive hatását is. A felső kép az overdrive Off állásában készült, és gyakorlatilag elhanyagolható utánhúzást mutat (feltehetően valamennyi overdrive már ekkor is működik). Az alsó képen a legmagasabb fokozatú Fastest overdrive hatása látható inverz (komplementer színekben látszó) utánhúzás formájában. Csaknem ugyanez a helyzet az eggyel alacsonyabb Faster állásban is, így mondhatjuk, hogy „kikapcsolt” overdrive mellett kapjuk a legjobb kompromisszumot, ami a válaszidőt illeti. Az ufók alapvető elmosódását az LCD pixelek „sample and hold” működése okozza

Fénysűrűség, kontraszt, színek

A SmartImage menü Off állásában, reset után a Brigtness szabályzó a 60-as osztáson áll, és ekkor 477,5 nit fénysűrűséget mértünk a monitoron (ez a mérés és az alábbiak még kikapcsolt HDR mellett értendők). A szabályzót 100-ra tolva a monitor maximális fénysűrűsége 719,8, azaz kereken 720 nitre adódik. Ha a szemünket nem akarjuk tönkretenni, természetesen ezeknél a beállításoknál sokkal alacsonyabbakat kell használnunk. Mivel a szokás kalibrálást (akár sRGB, akár Adobe RGB vagy DCI színtérben) 100 vagy 120 nit fénysűrűségnél szoktuk végezni, a Brigtness beállítás a 0 és az 5-ös osztás között lesz, a 160 nitnek kb. a 10-es osztás felel meg.

A natív statikus kontrasztot egyrészt a monitor natív színterét választva (lásd később), kb. 120 nit fénysűrűség mellett mértük, másrészt az sRGB emulációban, ahol a készülék a saját preset értékeit választja ki (kb. 471 nit fénysűrűség):

A mért kontrasztarány kalibrálás előtt, natív színtér (bal oldali kép) és sRGB színtér (jobb oldali kép) választásakor, eltérő fénysűrűségek mellett. Mindkét esetben lényegesen nagyobb kontrasztot kapunk, mint amit a specifikáció szerényen megad. Ez az MVA panel tehát ebből a szempontból kiválónak mondható

A színekkel kapcsolatos vizsgálódásainkat a natív színtér meghatározásával kezdtük, amely várhatóan jóval nagyobb az sRGB-nél, hiszen a HDR megjelenítéshez az előírások minimum a DCI-P3 mozis színtér 90%-át jelölik meg. A kék LED-ekkel gerjesztett vörös és zöld kvantumszemcsékkel megtámogatott színterjedelem azonban még ennél is nagyobb lehet.

Bár a monitort nem a fotósoknak szánták, első lépésben megnéztük, hogy a natív színtér hol helyezkedik el az sRGB-hez és az Adobe RGB-hez viszonyítva. A mérés eredménye:

A monitor natív színtere (vörös háromszög) 100%-ban lefedi az sRGB-t (zöld háromszög) és 96%-ban az Adobe RGB színteret (lila háromszög). Területét tekintve valójában lényegesen nagyobb még az Adobe RGB-nél is, csak kissé „el van csavarodva”, és a vörös alapszín messze túlnyúlik mind az sRGB, mind az Adobe RGB vöröspontján. Ez arra utal, hogy inkább a DCI-P3 színtérhez áll közelebb, de nagyságát tekintve ennél is nagyobb

Ezek után elvégeztünk egy kalibrációt/profilírozást mindkét fenti színtérben a basICColor display-kalibráló szoftverrel (az sRGB esetében az emulált sRGB presetből kiindulva). Mint az alábbi ábrákon látható, a monitor mindkét esetben szoftveresen rendkívül sikeresen kalibrálható:

Kalibrálás/profilírozás Adobe RGB és sRGB színtérben. A felső ábra az Adobe RGB kalibrálás eredményét mutatja 100 cd/m2 fénysűrűség mellett, míg az alsó ábra az sRGB preset profilírozásának eredménye 140 cd/m2 mellett. A dE94-es hibák egészen elenyészőek

A következő lépésben megpróbáltuk meghatározni a natív alapszínek és színtartomány eltéréseit a számunkra (a HDR miatt) jóval fontosabb DCI-P3 alapszíneihez, illetve területéhez képest.

A natív színtartomány viszonya a szabványos DCI-P3 színtérhez képest. Bár területére nézve a natív színtartomány (fehér háromszög) nagyobb a P3-nál, a vörös-zöld szakasz mentén kicsit „levág” belőle, így a lefedettség kb. 95-97%-ra adódik

Mivel a HDR-hez fontos a DCI-P3 színtér minél jobb megközelítése, elvégeztük a DCI-P3 kalibrálást/profilírozást is a CalMAN monitorkalibráló szoftverével. Először reset utáni alapállapotban (60-as Brigtness osztás, ami kb. 480 nitnek felel meg) megmértük a szürkeskálát (dE = 1,93) és a ColorChecker Classic pontjait, plusz a natív színtartomány alapszíneit, majd következett a fénysűrűség beállítása kb. 120 nitre, a fehéregyensúly állítása a monitor R, G, B szabályozóival, a gamma beállítása (2,2) és a profilírozás. A szürkeskála átlaghibája a teljes tartományban dE = 0,56 lett, 0,4-es overall gammaeltérés mellett. A színpontokra – összehasonlítva a kalibrálás előtti és utáni állapotot – a teljes DCI-P3 színtéren belül (beleértve a szélső pontokat is, a következőket kaptuk:

Kalibrálás előtt (felső ábra) a ColorChecker Classic átlagos hibája dE = 3,46, és bizony látszik, hogy a színek többsége nincs a helyén. Ezzel szemben kalibrálás/profilírozás után (alsó ábra), 120 nit fénysűrűség mellett a kapott dE = 0,53 nagyon jó eredménynek mondható. Az ábrán is látható, hogy a 24 belső szín (ebből hat szürke), és a szélső RGBCMY színek a helyükre kerültek

Mindezidáig a HDR kikapcsolt állapotában vizsgáltuk a monitort. A maximális fénysűrűség szokatlanul nagy, 720 nit volt, ami több mint 70%-a a HDR-hez szükséges 1000 nitnek (ráadásul ennek csak a képernyő 10%-át elfoglaló fehér felületre kell teljesülnie tartósan, rövid felvillanás esetén itt is kell az 1000 nit). A színtér – mint láttuk, tökéletesen kielégíti a HDR követelményét (90% DCI-P3), a gamma azonban a HDR kikapcsolt állásában a hagyományos menetet követi, vagyis nem a VESA vagy az UHD Alliance által előírt PQ elektrooptikai átviteli függvényt (amelyet a forrásjel metaadatai közölnek a PC-vel). Emiatt az SDR közvetlenül nem összehasonlítható a HDR10-zel, ill. a VESA DisplayHDR 1000-rel. A HDR-ről szóló részletes írásunk A kijelzők és a nagy dinamikatartomány (HDR) címmel megtalálható weboldalunkon.

A Philips 436M6VBPA és a HDR megjelenítés

A monitor SDR-ben is nagy maximális fénysűrűsége és nagy színtartománya, továbbá még a VA paneleknél is szokatlanul nagy, 5000:1-et megközelítő statikus kontrasztaránya csaknem HDR vagy HDR-szerű élményt tud nyújtani, leszámítva azt, hogy az SDR források bizony még 8-bites jelet szolgáltatnak, és a gamma sem a PQ EOTF szerinti, így a részletezettséget tekintve SDR-ben a monitor elmarad a HDR-től, noha maga a panel 10-bites.

A VESA három HDR monitorkategóriája (400, 600 és 1000) közül a DisplayHDR 1000 csak csekély mértékben tér el az eredetileg a televíziókra szabványosított HDR10-től (a szükséges fénysűrűségek, az egyidejű statikus kontrasztarány, a színtér-követelmények és a PQ EOTF megegyeznek). Eltérés pl., hogy bár a jelfeldolgozás 10-bites, a digitális-analóg konverzió (pixel driver) 8-bites. Továbbá az ún. „tunnel limit” a feketeszintre vonatkozóan 0,10 nit, így a max. egyidejű kontraszt ekkor 10.000:1-re adódik. Részletesebben lásd https://displayhdr.org/wp-content/uploads/2018/01/Unknown.jpeg

A Philips 436M6VBPA-nak – mint írásunk elején említettük – háromféle HDR beállítása van az Off-on kivül: Normal, VESA HDR 1000 és UHDA (az UHD Alliance szerinti).

Különféle játékokkal és filmekkel kipróbálva a HDR beállítások vizuális eredménye közötti különbség csekély, de az ismételten megfigyelhető, hogy átlagosan bevilágított vagy sötétebb képtartalom mellett a VESA beállításban a sötét tartomány kissé világosabb. A legdinamikusabb képet mindazonáltal a Normal beállításban kapjuk, ami valószínűleg az 1203 nit csúcsfényerőnek köszönhető. A VESA HDR 1000 beállításban a csúcsfény 1108 nit, míg az UHDA beállításban 1011 nit.

Egy képkocka a Sony egyik 4K HDR demo videójából. A felső kép a HDR Normal beállításában készült, a középső kép a VESA HDR 1000-ben az alsó pedig az UHD Alliance-nak megfelelő beállításban (UltraHDR Premium). A fotó egy átlagos monitoron persze nem tudja érzékeltetni a HDR és az SDR közötti, vagy a különböző HDR beállítások közötti különbséget

Kalibrálásról HDR üzemmódban szó sem lehet, a Brightness maximumon van, a többi érdemleges paraméter pedig nem állítható. Egyedül abban kapunk szabad kezet, hogy a felsorolt három beállítás közül választhatunk. A HDR jel felismerése automatikus, de PC-ről hajtva a monitort a Windows 10-ben is aktiválnunk kell a HDR megjelenítést, és persze egy combos videokártyára is szükség van, lehetőleg olyanra, amelynek van DisplayPort kimenete.

Pusztán az SDR inkompatibilitás szemléltetésére, bemutatjuk a fenti kép SDR változatát (HDR Off). A kép feltűnően lapos, nagyon gyenge dinamikával, aminek a legfőbb oka az, hogy a PQ gradációs függvény helyett a megjelenítés ekkor a hagyományos gammával történik (a forráskép pedig HDR10-es):

HDR Off (azaz SDR) beállításban az UHD HDR forráskép ilyen „laposnak” látszik, de ez nem jelenti azt, hogy ugyanez a kép SDR-ben renderelve is ugyanilyen kis dinamikájú lenne

Végül bemutatjuk egy HDR játék – a Shadow Warrior 2 HDR PC-s változatának – egyik képkockáját. A monitor VASE HDR 1000 beállításban, a Windows 10 szintén át van állítva HDR-re. Természetesen a nem-HDR monitorokon ez a kép, és az előző HDR képek is korlátozottan értékelhetők, hiszen nem úgy jelennek meg, mint egy HDR monitoron.

Az egyre szaporodó HDR játékok közül az egyik kipróbálása közben készítettünk egy képkockát. Bár egy standard képernyőn nem igazán látszik a nagy dinamika, a Philips monitoron jól kijöttek a nagy fénysűrűségű becsillanások. Ehhez persze hozzájárult a panel eleve kiemelkedően nagy kontrasztja

A HDR kalibrálás helyett – mivel ehhez semmilyen lehetőséget nem kínált fel a monitor – néhány alapvető mérésre szorítkoztunk, mint a PQ EOTF és a fénysűrűség menetének meghatározása VESA HDR 1000 beállításban:

Két mérési eredmény a VESA HDR 1000 beállításban. A bal oldali ábrán látható, hogy a PQ EOTF az alsó tartományban magasabban van a kelleténél, ezért a sötét részletek némileg világosabbak, mint amit a szabvány „szeretne”. Ez azonban nem feltétlenül hátrány, mivel sok HDR játékban/filmben a sötét jelenetek túl sötétnek látszanak. A jobb oldali kép mutatja a fénysűrűség értékét a gerjesztő jel függvényében. Itt is tetten érhető, hogy kissé magasabban fut a görbe az előírtnál, a kifutás (roll off) viszont kielégítő. A csúcsfénysűrűség 1100 nit fölött van

Összegzés

2018-ban összesen három 4K-UHD HDR monitor jelent meg, amelyek kiérdemelték a VESA DisplayHDR 1000 minősítést. Ezek egyike a Philips 436M6VBPA, amelyet híreink között már korábban bemutattunk (Az első VESA DisplayHDR 1000 minősítésű monitor). Bár az elsőségnek nincs nagy jelentősége, mivel a három készüléket nagyjából egyidőben jelentették be, a kereskedelemben valóban a Philips monitora jelent meg elsőnek. A másik kettő az Acer Predator X27 és az ASUS ROG Swift PG27UQ, mindkettő 27”-es, IPS paneles, frissítésük 120/144 Hz, tartalmazzák a G-Sync szolgáltatást. Az áruk viszont jóval magasabb, mint a Philips monitoré, noha méretben ez utóbbi lényegesen meghaladja a 27”-et.

A Philips frissítése 60 Hz, a VRR pedig az AMD FreeSync megoldása, ebből következtethetünk arra, hogy elsődlegesen konzolos játékokhoz, a X Box One X konzolhoz szánta a gyártó. Mivel mérete közel áll a nagyobb LCD TV-k méretéhez, késleltetése (Display lag) viszont 12 ms körüli, és a reakcióidőt is eléggé sikerült leszorítani, ebben a kategóriában elég sikeresnek mondható. Statikus kontrasztja még nem-HDR üzemmódban is egyenesen óriási, közelíti az 5000:1 arányt. Maximális fénysűrűsége pedig eléri az 1200 nitet (a HDR Normal beállításban).

Színtartománya nagyobb a DCI-P3-nál (köszönhetően a kék LED-ekkel gerjesztett kvantumszemcséknek), bár az alapszínek kissé más pozíciója miatt a P3 lefedettsége „csak” kb. 97%-os. Ez azonban felülmúlja mind a HDR10, mind a VESA HDR 1000 követelményét. A feltételek tehát csaknem adva vannak a tökéletes 4K HDR-hez. A kontrasztot azonban local dimminggel kicsit feljebb kellett srófolni, és ez az, ami felemás módon sikerült. Ugyanis a Philips monitor háttérvilágítását mindössze 32 zónára osztották, ami egyenes következménye annak, hogy nem direct lit vagy full array háttérvilágítást, hanem edge lit élvilágítást használnak ebben a készülékben. A kis számú zónának pedig képtartalomtól függően vannak nem kívánt mellékhatásai, amelyek a local dimminggel javítani kívánt egyidejű kontrasztot is befolyásolják.

A Philips kezdeményezése mindenesetre dicsérendő: a HDR10 – igaz, kissé kompromisszumos – megvalósítás a PC monitorok világában, és a legtöbb TV-nél jobb játékélmény létrehozása egy TV-méretű monitorral. Nagy kontrasztjának köszönhetően filmek, sőt HDR filmek nézésére is alkalmas, bár itt is számolni kell a kevés háttérvilágítási zóna hátrányaival.

A Philips 436M6VBPA jelenlegi legkedvezőbb fogyasztói ára a hazai piacon 224.900 Ft. A készüléket a United Communicationtól kaptuk meg tesztelésre.

Értékelés

Ami tetszett:

• Nagy méret, de változtatható méretű munkafelület (ha hagyományos PC-s munkára használjuk)
• Konzolos játékhoz kiválóan alkalmas (FreeSync monitor)
• Szokatlanul nagy statikus kontrasztarányú VA panel és nagy csúcsfényerő (SDR és HDR módban is)
• 4K-UHD felbontás
• VESA DisplayHDR 1000/HDR10 minősítés
• Alacsony display lag
• Alacsony válaszidő
• Kiváló DCI-P3 és sRGB színhűség érhető el
• DisplayPort 1.4 és USB-C csatlakozó

Ami kevésbé tetszett:

• Az Ambiglow néha zavarónak vagy feleslegesnek tűnik
• A 60 Hz frissítési frekvencia
• A kevés számú (32) háttérvilágítási zóna a local dimminghez
• A hagyományos PC-s munkákhoz nem mondható ideálisnak
• Egyetlen HDMI port van a monitoron
• A képernyő homogenitása lehetne jobb

N.Á.