SW240: 24”-es, 16:10-es Adobe RGB monitor a BenQ-tól

A sikeresnek mondható SW2700PT monitor tavalyi megjelenése után a BenQ idén kihozta a „kistestvér” SW240-est, amelyet ugyan elsődlegesen a fotósoknak javasol (a natív színtér az Adobe RGB-hez nagyon közeli), de éppúgy alkalmas a nyomdai előkészítésre és a filmes munkára (Rec.709 és DCI-P3 emulációk), mint a szokásos webes képkezelésre (sRGB). Emellett van gyári háromféle szürkeárnyalatos (B + W) és DICOM beállítása is. Ritkaságnak számít a 16:10-es formátum is.

Főbb gyári adatok

  • Panel típusa: AU Optronics AHVA
  • Háttérvilágítás: WLED
  • Képernyőátló: 24,1”
  • Képformátum: 16:10
  • Natív felbontás: WUXGA (1920 x 1200 pixel)
  • Frissítési frekvencia: 60 Hz
  • Natív színtér: Adobe RGB
  • Színmélység: 10 bit
  • Válaszidő: 5 ms GtG
  • Hardveres kalibrálás: 14-bites beépített 3D LUT
  • Maximális fényerő: 250 cd/m2 (tipikus)
  • Kontrasztarány: 1000:1
  • Méretek: 533 x 428-543 x 231 mm
  • Tömeg: 6,7 kg (árnyékoló keret nélkül)
  • Fali VESA kompatibilitás: 100 mm

Felépítés, kezelés, csatlakozás

Már szinte felesleges említeni, hogy mennyire egyszerű a monitor összeszerelése – sok más társához hasonlóan. Az állványoszlopot csak be kell pattintani a 100 x 100-as mélyedésbe, a talp pedig egyetlen szárnyas csavarral rögzíthető. A talp mérete csaknem fele a képernyő szélességének, így az állvánnyal együtt tökéletes stabilitást ad a monitornak. A kábelvezető nyílás (kék betéttel) ugyanúgy megtalálható, mint az SW2700PT-n, plusz szellemes megoldás az állvány fogantyúban végződő teteje.

A magasságállítás tartománya 140 mm, a döntés +5° és -20° között lehetséges, az oldalirányú elforgatás határa -45° és +45°, és a képernyő a vízszintes helyzetből (landscape) 90°-kal elfordítható függőleges (portrait) helyzetbe.

A képernyő három oldala „keret nélküli”, azaz a műanyag keret szinte észrevehetetlen, azonban működés közben, a panelen megjelenő kép fekete szegélyét is beleszámítva, a teljes szegély úgy 5-6 mm lehet.

A kezelést hagyományos nyomógombokra bízták a tervezők, de az elrendezés logikus, ergonomikus és könnyen megjegyezhető. Külön érdekesség a Color Mode HotKey (balra a legszélső, három fehér pöttyel jelölt) gomb, amellyel három – előre kiválasztható – képi mód közül direktben választhatunk, anélkül, hogy a menüben kéne bolyongani (a gyári beállítás: Adobe RGB, sRGB és B + W).

Három másik gombhoz (Customkey) pedig tetszés szerint hozzárendelhető egy-egy olyan paraméter közvetlen elérése, amely számunkra fontos (fényerő, kontraszt, bemenet, színmód, színhőmérséklet, gamma vagy színtartomány). Az alapbeállítás: Input, Brightness, Contrast.

Ha az öt középső gomb közül bármelyiket megnyomtuk, a főmenübe a bekapcsoló gomb melletti második gombbal léphetünk be. Három almenüt találunk benne:

Ha már egyszer a főmenüben vagyunk, az öt középső kezelőgomb átveszi a navigáció szerepét (fel, le, előre, vissza, kilépés). Nem célunk a menü részletes bemutatása, ezt a kézikönyv maradéktalanul tartalmazza. Szemléltetésképpen azonban megmutatjuk a Color Adjustment almenü Color Mode pontjának opcióit:

Ez már csak azért is fontos, mert a gyári beállítások mellett itt megjelenik a három Calibration és a két Custom opció. Az előbbieket választhatjuk ki a hardveresen – a Palette Master Element szoftverrel és a beépített 14-bites LUT-tal – kalibrált állapotok tárolására. Az utóbbiakba pedig tetszés szerint megválasztott jellemzőkre szoftveresen kalibrált/profilírozott egyedi állapot tárolható. Ezeket külön menüpontban el kell menteni! A hét gyári preset a Color Mode-ban olyan, ahogyan a gyárban beállították, bár némi beavatkozási lehetőségünk van. Néhány paramétert (színhőmérséklet, gamma, default színgamut) nem, vagy csak korlátozottan változtathatunk meg, módosítható viszont a fényerő, a kontraszt, az élesség, és az RGBCMY alapszínek színezete és telítettsége. A hardveresen kalibrált képi módokba (Calibration 1, 2, 3) semmilyen szinten nem lehet „belenyúlni” (csak ha újrakalibrálunk), a két Custom mód viszont tetszés szerint alakítható – de az eredményt minden alkalommal el kell menteni.

Lássuk a csatlakozókat! A digitális portokból egy-egy van (DVI-DL, HDMI, DisplayPort), az analóg csatlakozókat csak egy audiokimenet képviseli. USB természetesen van a készüléken, az upstream USB(B)-n kívül két downstream USB(A) hüvelyt találunk (3.1 Gen 1), de ami plusz érdekesség: van egy közvetlen SD kártyafogadó nyílás is az USB bemenetek mellett. Az USB(B) portnak egyébként egy külön szerepe is van ezen a monitoron, ugyanis a PC-hez csatlakoztatva a hardveres kalibrálás során ezen keresztül kommunikál a PC-re telepített Palette Master Element kalibráló szoftver a monitorral.

A panel

Az „IPS-szerű” AHVA panel vizsgálatakor elvégeztük a paneleknél általában szokásos vizsgálatainkat: reflexió, fényszivárgás, betekintési szög, glow, fénysűrűség és színhőmérséklet homogenitása a képernyőn, fényerő-szabályozás fajtája, a natív színtér és annak viszonya a rendeltetéstől függő fő szabványos színterekhez.

A panel felületkezelése nem mondható mattnak, de ez esetben is – mint a hasonló rendeltetésű készülékek többségénél – a gyártó igyekezett jó kompromisszumot kötni a némileg fényes felületből adódó hátrány (nagyobb glare, vagyis tükröződés) és előny (nagyobb kontúrélesség és kontraszt, sima kontúrok) között. A felületkezelés (vagy film?) tehát elég közel van a matthoz, de nem annyira, hogy gondot okozzon. Egyébként a monitorhoz opcionálisan kapható egy könnyen felszerelhető árnyékoló keret (hood, SH240).

A betekintési szög hasonló a korábban vizsgált IPS paneles monitorokéhoz (köztük az SW2700PT-hez), úgyhogy erről most nem tartottuk fontosnak képek bemutatását. Azt azonban itt is megjegyezzük, hogy bölcs dolog lenne a realitáshoz közelebb álló definíciót használni, mivel a mostani 10:1-es szélső kontrasztra alapozott meghatározás nem tükrözi az érzékelésünkkel összhangot mutató képminőség-változást. Mert igaz, hogy az IPS panelek betekintési szöge messze a legnagyobb a többi panelfajtához képest, de a minden IPS panelnél a specifikációban közölt 178/178 fok a legjobb esetben is enyhe mosolyt csal a felhasználó arcára.

A háttérvilágítás szivárgása (backlight bleeding) kisebb-nagyobb mértékben minden panelnél jelentkezik, ám csak sötét képtartalomnál észlelhető a jelenléte. A vizsgálata is általában úgy történik, hogy teljesen fénymentes, sötét környezetben „fekete” jelet adunk a monitorra, és megnézzük, illetve lefotózzuk, hogy mi látható a képernyőn (miközben feltételezzük, hogy a képérzékelő homogén). Az SW240 aránylag csekély fényszivárgást mutatott:

Az SW240 fényszivárgása, „fekete” bemeneti jelet adva a monitorra. Más fényforrás nincs a helyiségben. Számottevő szivárgás a bal felső sarokban észlelhető, pici elszíneződéssel párosulva

Az IPS-glow-ról nincs különösebb mondanivalónk ahhoz képest, mint amit már több korábbi, IPS-paneles monitor tesztjében elmondtunk. A jelenség itt is megvan, némelyeket zavar, sokan észre sem veszik.

A fényerő-szabályozás ebben a monitorban egyenfeszültséggel történik, így kizárt a PWM (impulzus-szélesség modulációs) fényerő-szabályozás miatti villogás.

A képernyő homogenitását („uniformitás”) reset utáni állapotban mértük, 6500 K-es színhőmérséklet beállításban és az Adobe RGB presethez hozzárendelt kb. 140-160 cd/m2 fénysűrűség mellett (a képernyő közepén 142,9 cd/m2).

Felső ábra: a fénysűrűség eloszlásának inhomogenitása a képernyő felületén. A jobb alsó sarkot kivéve az eltérés 5-6% vagy kevesebb. Ha a jobb alsó sarkot is figyelembe vesszük, akkor eléri a 12%-ot. Alsó ábra: a színhőmérséklet eloszlása reset utáni fényerő mellett (55-ös osztás), Adobe RGB módban. A legnagyobb dE eltérés 2,1, ami jó eredménynek számít 

Végül natív (kalibrálás és profilírozás előtti) állapotban megnéztük, hogy mekkora a panel színgamutja, és ez mennyire fedi le a szabványos Adobe RGB, illetve sRGB színtereket:

Méréseink szerint a monitor saját színtere (piros háromszög) 97%-ban fedi az Adobe RGB referenciát (lila háromszög), és szintén 97%-ban az sRGB színháromszöget (zöld háromszög). Ez a natív állapot, amelyen akár a presetekben felkínált lehetőségekkel (hue és saturation állítás) vagy a kalibráció során bizonyára sikerül finomítani

Gyári presetek, fényerő, kontraszt

A hét gyári preset közül az Adobe RGB, az sRGB, a Rec.709 és a DCI beállításokat mértük meg tüzetesebben. Az RGB együttfutással nincs gond a 10%-tól a 100%-ig terjedő skálán, csak az (átlagos) színhőmérséklet nem stimmel, amelynek 6500 K körül kellene lennie (a DCI-nél kb. 6300 K), azonban az első három módban 7000 és 7200 K között van. Pl. Adobe RGB módban így néz ki a gyári beállítás színegyensúlya, D65 target esetén:

A szürkeskála az Adobe RGB gyári módban vöröshiányos (bár ezt következetesen teszi a teljes skálán), a kép kissé kékes/zöldes. A korrelált színhőmérséklet 7121 K

A gamma azonban (a DCI kivételével) túlzás nélkül tökéletesnek mondható a teljes mérési tartományban. A presetekhez hozzárendelt értékek: 2,2 (Adobe RGB), 2,2 (sRGB), 2,4 (Rec.709) és 2,6 (DCI-P3). A mért átlagos értékek: 2,21, ill. 2,19, ill. 2,39, ill. 2,30 (DCI). (Ez utóbbi anomáliát mutat mind értékében, mint a karakterisztika alakjában, erre még visszatérünk.)

Pl. Abobe RGB-ben a gamma így néz ki:

Adobe RGB-ben a gamma nagyon kis eltérésekkel a teljes tartományban hozza az elvárt kb. 2,2-es értéket

Az alapszínek színpozíciói és a luminanciaértékek csaknem megfelelnek a referenciának. A változatosság kedvéért a mérési eredményeket ezúttal az sRGB emuláció esetében mutatjuk be.

Az sRGB referencia (fekete háromszög) és a mért értékekből adódó tartomány (fehér háromszög)

A fénysűrűség-eltérések mind a hat szín esetében kellően a kicsik sRGB gyári módban

Utaltunk már rá, hogy említésre méltó deviancia (leszámítva a kissé magas színhőmérsékletet) csak a DCI-P3 gyári beállításnál jelentkezett. A színhőmérséklet (6800 K) és az RGBCMY színpozíciók még elfogadhatóak, de a gamma a sötét tartományban nagyon magas, a fehéreken pedig nagyon alacsony, átlagosan 2,3 – a referencia szerinti 2,6 helyett. A baj nem is az átlagértékkel van, hanem azzal, hogy a sötét tónusok nagyon összemosódnak. A mért fehérszint pedig a célérték 48 cd/m2 helyett kb. 65 cd/m2.

A DCI-P3 gyári presethez tartozó színtartományt a következő ábra mutatja:

A DCI-P3 szabványos színtér lefedettsége egészen jó, de – mint látni fogjuk – fejlett szoftveres kalibrációval ezen lehet javítani

Most nézzük a fényerőt és a kontrasztot! A mérhető maximális fényerő 274,8 cd/m2 (100-as osztás a Brightness skálán) valamivel meghaladja a specifikált 250 cd/m2-t. A legkisebb (0 osztáshoz tartozó) érték pedig 40,3 cd/m2 volt. A default gyári beállításokon kb. 143 cd/m2 (Adobe RGB és sRGB), 98,9 cd/m2 (Rec.709) és 64,6 cd/m2 (DCI-P3) mérhető.

A statikus kontrasztarány a 857:1 (Adobe RGB) és 1098:1 (Rec.709) közötti tartományban van.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a monitor mindenképpen kalibrációt „érdemel”, ha másért nem, a helyes fehérpont beállítása érdekében (legyen az akár 5000 K, akár 6500 K – a gyári presetekhez ezt a két értéket lehet választani). Az SW240-est egyébként is kalibrálásra tervezték a beépített 3D LUT használatával. Külön figyelmet kell fordítani a DCI-P3 „mozis” színtér beállítására (már amennyiben valaki ebben a színtérben akar dolgozni), mert itt nemcsak a fehérpontot, hanem a gradációt (gammát) is a helyére kell tenni. Hát akkor kalibráljunk!

Hardveres kalibrálás a Palette Master Element szoftverrel

A beépített LUT-tal rendelkező „SW” sorozatú BenQ monitorok kalibrálására használt, ingyenesen letölthető szoftver a Palette Master Element. (A „P” sorozatú monitorokhoz a Palette Master szoftvert kell használni.) Ezeket a szoftvereket folyamatosan fejlesztik, a Palette Master Element – amelyre most szükségünk van – az 1.2.7-es verzió. A szoftver egyik előző verziójának használatát az SW2700PT tesztjében részletesen bemutattuk.

A lényeg, hogy a monitor belső 14-bites LUT-ja csakis ezzel a szoftverrel kezelhető, azaz a hardveres kalibráció más szoftverrel nem végezhető el. Ennél a verziónál ötféle „default” cél, és a hozzájuk tartozó színtér közül választhatunk: Photograph (Adobe RGB), Web Design (sRGB), Graphics (Adobe RGB), Cinema (DCI-P3) és Video Editing (Rec.709). Ezek közül hármat rögzíthetünk a Calibration 1, 2, 3 helyekre. Természetesen ezek bármikor cserélhetők, újra kalibrálhatók stb. Sőt egy sor alap-paramétert is megváltoztathatunk bármelyik esetben (pl. a színhőmérséklet, a fényerőt, a gammát, a feketeszintet, sőt tetszőleges (Custom) alapszíneket is megadhatunk).

Azonban ha az alapértelmezett beállításokon belül valamit változtatunk, a default név rögtön megváltozik [Custom Settings]-re. Pl. az Adobe RGB alapbeállításhoz a 160 cd/m2 fényerő van hozzárendelve. Mármost sok fotós szerint ez túl magas érték, inkább a 120 vagy a 100 cd/m2 a kívánatos. A Calibration 1-ben (ha ezt választottuk az Adobe RGB-hez) ezek után egy testre szabott beállítást fogunk tárolni, a módosításnak megfelelően. Ugyanígy az sRGB-hez is 160 cd/m2 a Palette Master Element hozzárendelése, ami szintén túl magasnak tekinthető. A mozis DCI-P3 színtérhez a szoftver 48 cd/m2-t ad meg, ami valóban helytálló, ha a vásznon mérendő fénysűrűséget tekintjük. Azonban a digitális filmek utómunkálatainál 100 cd/m2 fényerejű monitorokat szokás használni. Talán a szoftver következő verziójában ezeket az „apróságokat” figyelembe veszik majd. Amúgy meg nem nagy dolog átállítani a „default” értékeket, ahogy fentebb leírtuk.

A következő lépés neve: Display Settings. Itt kell kiválasztani a három Calibration preset közül az egyiket, a profil verzióját (v2, v4), a profil típusát (LUT vagy Matrix) és a mérendő színminták számát.

Ezután már tényleg a mérés következik egy koloriméterrel (esetünkben ez történetesen az X-Rite i1 Display Pro volt), aminek eredménye egy ún. Calibration Report, azaz kalibrációs jelentés. Maga a mérés több menetben történik (LUT írása, mérés, LUT írása, majd újabb mérés…).

A Calibration Report tartalmazza a monitor adatait, a profil nevét, a fényerő célértékét és mért értékét, a megcélzott és a mért színhőmérsékletet

Az utolsó fázis a „minőségellenőrzés”, vagyis a validáció. Más szóval ekkor derül ki, hogy a monitor teljesítette-e a követelményeket az általunk megadott hibahatárokon belül. És „itt van a kutya elásva”. Ugyanis az ablak ilyenkor kiegészül a kívánt átlagos delta E, illetve maximális delta E megválasztásának lehetőségével. Az előbbi 0,5 és 5,0 között, az utóbbi 1,0 és 8,0 között választható (egész számonként). Az alapbeállítás 2,0, illetve 4,0. Nos ezek az értékek nagyobbak, mint amit általában – az érzékelési határokat figyelembe véve – a kalibrátorok használnak. Az átlagos deltaE határa (talán kicsit szigorúan) a legtöbbször 1,0, a maximálisé 3,0.

Sokféle beállítást és mérést kipróbáltunk a Palette Master Element-tel, default és egyedi beállításokkal is. Szerencsére az SW240 kiválóan vette az akadályokat a default Adobe RGB, sRGB és Rec.709-es színtérben is (ezeket tekintettük a legfontosabbaknak). A hibák mindháromnál az 1,0 átlagos és a 3,0 maximális érték alatt maradtak:

Felső kép: a kalibrálás eredménye az Adobe RGB színtérben a deltaE eltérésekkel. Az átlagos delta E = 0,97, a maximális delta E = 2,07. Ezt a kalibrált állapotot a Calibration 1 kiválasztásával aktiválhatjuk a Color Mode pontban, de a három Calibration opció közül bármelyiket választhattuk volna. Középső kép: a hardveresen kalibrált sRGB preset adatai. Az átlagos delta E = 0,85, a maximális delta E = 2,1. Alsó kép: kalibrált Rec.709 preset: átlagos delta E = 0,89, maximális delta E = 2,09

Egyedül a DCI-P3 digitális filmes színtérben nem sikerült a hibát a kellő mértékben leszorítani, amennyiben ragaszkodtunk a 48 cd/m2 fénysűrűséghez. A monitor ilyen kis fényerőn már valószínűleg erős nemlinearitást mutat. A cél-fénysűrűséget 100 cd/m2-re emelve (ami a munkához egyébként életszerűbb), az 1,0 és 3,0 hibahatárok hajszál híján, bár nem maradéktalanul teljesültek. Az átlagértéket kellett csak 2,0-ra állítani, hogy a kalibráció „átmenjen a vizsgán”, de a mért érték valójában csak 1,13 volt, amit gyakorlatilag 1,0-ra kerekíthetünk.

A DCI-P3 kalibrálásakor változtatnunk kell a default 48 dc/m2 fénysűrűség értékén, ha a dE eltéréseket a szokásos határokon belül akarjuk tartani. 100 cd/m2 fénysűrűség mellett az átlagos delta E = 1,13, a maximális delta E = 2,33. Az 1,13 kicsit több, mint az 1,0, de még elfogadható

Szoftveres kalibrálás

E monitor esetében az ingyenes szoftverrel és egy mérőműszerrel egyszerű a hardveres kalibrálás, ráadásul a készülék önmagában egy jól bekalibrált eszközzé válik, függetlenül attól, hogy milyen munkafolyamatban használjuk, ami nagy könnyebbség. Azaz nincs szükség a kombinált „kalibrálásra” (korlátozott kalibrálás a kezelőszervekkel plusz a videokártyával végzett profilírozás). Mégis kíváncsiak voltunk a külső szoftverrel elvégezhető „szoftveres” kalibrálás (helyesebben kalibrálás + profilírozás) pontosságára, amelyet egyébként a beépített LUT-tot nem tartalmazó monitoroknál szokás elvégezni.

Különféle próbákat kétféle kalibráló szoftverrel is elvégeztünk. A közismert basICColor Display szoftver széles körben használt, és kiválóan megfelel monitorok relatíve pontos szoftveres (azaz a videokártya LUT-ját használó) kalibrálására/profilírozására. Emellett sokféle műszer használható a méréshez (pl. az X-Rite i1 Display Pro koloriméter). A másik szoftver a CalMAN RGB, a műszer pedig a SpectraCal C6-os koloriméter volt.

A szoftveres kalibrálás esetében a kalibrált állapot nem tárolható a Calibration 1,2,3 pontok alatt, hanem csakis a Custom 1 és a Custom 2 használható erre a célra. Természetesen akárhány mérést elvégezhetünk különféle színterekre, de tárolni csak két beállítást tudunk. Mivel a teszt során a célunk nem a tárolás volt, hanem a pontos kalibrálhatóság vizsgálata, ez nem korlátozta a vizsgálatok számát.

A basICCcolor esetében az Adobe RGB-hez a 100 cd/m2, az sRGB-hez a 80 cd/m2, a DCI-P3-hoz pedig a 48 cd/m2 fénysűrűséget választottuk. Az eredmények az alábbi ábrán láthatók:

Felső ábra: a kalibrálás eredménye a basICCcolor szoftverével (Adobe RGB, 100 cd/m2). Középső ábra: a validált sRGB kalibráció eredménye (80 cd/m2 fényerőre). Alsó ábra: DCI-P3, 48 cd/m2, gamma = 2,4. A 2,6-os gammára ebben a szoftverben nem lehet kalibrálni. Az eredmények kiválónak mondhatók, a delta E eltérések leolvashatók az ábrákról

Általános tapasztalat, hogy a jó minőségű monitorok viselkedése az RGB színtest belsejében (bizonyos határokon belül) jó közelítéssel lineáris, ezért az 1D LUT kalibráció nem ad számottevően pontatlanabb eredményt az adott célra, mint a 3D LUT kalibráció (persze ez extrém pontossági igények esetében nem igaz), az pedig e szempontból mindegy, hogy a monitorba épített LUT-ról vagy a videokártya LUT-ról van-e szó. A nagy különbség nem a kalibrálás/profilírozás pontosságában van, hanem abban, hogy a beépített LUT-tal kalibrált monitor jobb és biztonságosabb megoldás, mert stabilan kalibrált és a PC-től független hardvert kapunk.

A CalMAN szoftverében (de több más kalibrációs szoftverben is) nagyszámú mérési pontot választhatunk a szürkeskálán, és sok belső színpont helyét is meghatározhatjuk, illetve profilírozással közelíthetjük a referenciához, így a „szoftveres” kalibráláskor nem feltétlenül lesz pontatlanabb az eredmény, mint a Palette Master Elementtel való „hardveres” kalibráláskor. Mind a 24 mintát (18 kromatikus mintát) tartalmazó klasszikus ColorChecker, mind a jóval több mintát tartalmazó Video ColorChecker használható (ez utóbbi a Rec.709 és a DCI-P3 színterekhez) a profilírozáshoz.

Az Adobe RGB és az sRGB (Rec.709) esetében a hardveres kalibráláshoz hasonlóan szintén a hibahatár alatti delta E eltéréseket mértünk a CalMAN RGB-vel mind a szürkeskálán, mind a színpozíciókon. A hardveres kalibrálásnál – emlékezzünk vissza! – a DCI-P3 kalibrálása volt problematikus, legalábbis 48 cd/m2-es fénysűrűség mellett: 4,0 átlagos, illetve 6,0 maximális hibahatárt kellett beállítanunk a validációhoz. Ezért most azt mutatjuk be, hogy a CalMAN RGB-vel hogyan sikerült kalibrálni a monitort a DCI-P3-ra úgy, hogy nem kellett kompromisszumot kötni sem a 2,6-os gammát, sem a 48 cd/m2 fényerőt illetően. A szürkeskála mérése és a gamma beállítása 14 ponton történt, a ColorChecker pedig nem a klasszikus, hanem a videós változat volt. Az eredmény itt látható:

Kalibrálás a DCI-P3 színtérben. Felső ábra: kalibrálás előtti RGB együttfutás (146,8 cd/m2 fénysűrűség, szürkeskála átlagos hibája delta E = 4,21 (a kívánatos érték delta E < 1,0)). Alsó ábra: kalibrált RGB együttfutás (48,6 cd/m2 fénysűrűség, szürkeskála átlagos hibája delta E = 0,99, gamma kalibráció teljes hibája delta E = 0,4

Színpozíciók a DCI-P3 színtérben kalibráció előtt és után. Felső ábra: a Video ColorChecker színpontjai kalibrálás előtt (ColorChecker átlagos hiba delta E = 3,38). Alsó ábra: láthatóan sikeresnek mondható korrekció, a színpontok nagyrészt a referencia-pozícióba kerültek (ColorChecker átlagos hiba delta E = 0,59)

A kalibráció előtti és utáni állapot szubjektív ellenőrzése. Felső két ábra: a szürkeskála egy részének kalibrálás előtti és utáni képe. Az ábrák felezővonal fölötti és alatti részei közötti különbséget kell nézni, a téglalapok felső fele a mért érték, alsó fele a referencia. Alsó két ábra: a színminták egy részének kalibrálás előtti és utáni képe. A kettő közül a felsőn vizuálisan észlelhetők az eltérések a referenciától 

Összegzés

A BenQ a jelek szerint ezt a 24”-es Adobe RGB monitort a korábbi 27”-es készülékek alternatívájaként hozta ki, hasonló jellemzőkkel, de kicsit kisebb képernyővel és – természetesen – alacsonyabb áron. A hazai bruttó fogyasztói ár 152.900 forinttól indul. Mi mindent nyújt ezért az összegért a monitor? Az Adobe RGB színtér mindenképpen extra, és a fotósoknak mindenképpen mélyebben kell a zsebükbe nyúlni, ha komolyan veszik a fotózást. Ez vonatkozik a profikra is és a haladó hobbifotósokra is (prosumer kategória). Az SW240 azonban sokkal többre is képes.

Gyakorlatilag pontos emulációt használhatunk webes munkákhoz (sRGB színtér), HD filmes (Rec.709 színtér) és digitális filmes, illetve HDR (DCI-P3 színtér) szerkesztéshez, utómunkához is. De van a hagyományos „fekete-fehér” fotókat emuláló képi mód is (háromféle beállítással), és DICOM célokra is használható a monitor. Külön említést érdemel az 1920 x 1200 pixeles natív felbontás (16:10-es formátum), amely nagyon hasznos járulékos információk megjelenítésére 16:9-es képek feldolgozásakor. Maga a képfeldolgozás színenként 10-bites, így a sávosodás kizártnak mondható, bár az nem derült ki, hogy ezt ditheringgel vagy anélkül tudja a panel.

Mint a mai fotós, filmes, grafikai munkára szánt monitorok többsége, ez a készülék is beépített LUT-ot tartalmaz (14-bites, 3D), amely az ingyenesen letölthető Palette Master Element szoftver legújabb verziójával és egy mérőműszerrel lehetővé teszi a hardveres kalibrálást, azaz a monitor mint különálló egység beállítását az általunk kívánt állapot(ok)ba. Emellett persze dönthetünk a hagyományos szoftveres kalibrálás + profilírozás mellett is a PC grafikus kártyájának és valamelyik szofisztikáltabb kalibráló szoftvernek a képességeit kihasználva. Színmérő műszer ekkor is szükséges kalibráláshoz. Mivel a gyári presetek elég jól közelítik ugyan a referenciákat, de azért mégsem eléggé pontosak, így vagy úgy, de kalibrálásra mindenképpen szükség van a helyes színhőmérséklet, gamma, színpontok stb. beállításához.

Magyarországon az SW240 legalacsonyabb ára jelenleg bruttó 152.900 forint, átlagos ára 159.000 forint körüli. A készüléket a Cédrus Számítástechnika Kft.-től kaptuk meg tesztelésre, köszönet érte!

Értékelés

Ami tetszett

  • Kiváló minőségű AHVA panel
  • Sokféle választható képi mód
  • Adobe RGB-hez nagyon közeli natív színtér
  • sRGB/Rec.709/DCI-P3 emuláció
  • 16:10-es képformátum
  • Beépített 3D LUT
  • Ingyenes kalibráló szoftver a hardveres kalibráláshoz

Ami kevésbé tetszett

  • Pontatlan gyári beállítások (különösen a fehérpont)
  • A DCI-P3 digitális filmes színtérben a hardveres kalibrálás kissé körülményes, és nem elég pontos
  • A Palette Master Element ingyenes szoftver lehetne szofisztikáltabb

colorlove

AJÁNLOTT
MONITOR
FOTÓSOKNAK

Legyen Ön az első hozzászóló

Várjuk hozzászólását!

Az Ön email címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.