32”-es 4K-UHD „mindenes” monitor: Philips 329P1H

Néhány hónapja egy sok szempontból hasonló, de kisebb méretű és felbontású Philips monitort teszteltünk (272B1G). A mostani tesztkészülék azonban már a következő generáció képviselője a 4K-UDH felbontással és a méretével, továbbá néhány más újszerű tulajdonságával.

A Philips 329P1H főbb gyári adatai

  • Panel típusa: IPS
  • Natív felbontás: 4K-UHD (3840 x 2160 pixel)
  • Pixelsűrűség: 140 PPI
  • Átlóméret: 31,5” (80 cm)
  • Háttérvilágítás: WLED
  • Képernyő felülete: matt anti-glare, 3H, 25% haze
  • Maximális fényerő: 350 cd/m2
  • Kontrasztarány: 1000:1
  • Betekintési szög: 178/178 fok
  • Frissítési frekvencia: 60 Hz
  • Adaptív szinkron: AMD FreeSync
  • Színtér terjedelem: 128 % sRGB, 89% Adobe RGB
  • Színmélység: 10 bit (8 bit + FRC)
  • Válaszidő: min. 4 ms
  • Beépített hangszóró: 2 x 5 W
  • Beépített webkamera: 2 Mpixel, mikrofonnal
  • Átlagos fogyasztás: 44,2 W, Eco módban 26,8 W, készenléti módban 0,3 W
  • Méretek állvánnyal együtt (max. magasság mellett): 714 x 649 x 280 mm
  • Tömeg (állvánnyal együtt): 12,2 kg
  • VESA szerelvény: 100 x 100 mm

Design, csatlakoztatás

A középkategóriás monitorok megnyerő külleme ma már alapkövetelmény, és ennek az elvárásnak a Philips 329P1H is eleget tesz. Nem mintha a képminőségre, és a szolgáltatások, funkciók mennyiségére ennek különösebb hatása lenne, de azért manapság már számít a külcsín is.

A képernyő a három oldalán „keret nélküli”, az állvány és a talp különösen stabil, amire szükség is van a 12,2 kg-os tömeget tekintve, de a képernyő emelése, forgatása, döntése miatt is. Ha nagyon akarunk tamáskodni, akkor a négyszögletes talpat kritizálhatjuk: el lehet képzelni egy áramvonalasabb megoldást, de ha jobban megnézzük, akkor a nagy, kerek „forgózsámoly” befogadásához ez a forma pont megfelelő.

A képernyő dönthető, az állvány tengelye és a merőleges tengely körül a lehető legszélesebb határok között elfordítható, a magasság pedig különösen nagy tartományban (180 mm) állítható. Ez utóbbi egyszerűvé teszi egy kinyitott laptop elhelyezését a monitorképernyő alatt.

4K-UHD monitorhoz illően a 329P1H-t korszerű csatlakozókkal bőven ellátták. Van egy DisplayPort 1.4, 2db HDMI 2.0, egy USB-C (DP Alt Mode), amely egyúttal az USB hub upstream portja, és 10 Gbit/s átviteli sebességre képes (USB 3.2 Gen 2). Az USB hubnak 4 USB (A) downstream portja van – kettő alul, kettő oldalt –, ezek 5 Gbit/s-ot tudnak (USB 3.2 Gen 1), az egyikük 5 V/1,5 A-es táplálásra is képes. Maga az USB-C port max. 90 W (20 V/4,5 A) teljesítményt tud kiadni egy csatlakoztatott laptopnak. Kihangosítás céljára találunk egy 3,5 mm-es jack kimenetet is a csatlakozók között. És persze ne felejtsük ki az RJ45-ös LAN portot sem (10 M/100 M/1 G).

A monitor tetején van egy kipattintható webkamera két mikrofonnal, jelzőlámpával és arcfelismerő infraérzékelőkkel (Windows Hello). Ez utóbbi funkció a Windows 10 vagy Mac OS alatt működik, az alacsonyabb verziószámú Win operációs rendszerekkel futó gépekre a webkamera normál aktiválásához driver szükséges. A kamera Windows Hello-val való működtetéséhez (Win 10 alatt) még egy „beavatkozás” kell: a monitor USB-C portját össze kell kötni a számítógép valamelyik USB portjával.

Nem feltétlenül a design-hoz kapcsolódó, mégis annak valamelyest része a kezelőgombok kivitele és elhelyezése. Az utóbbi időben (sőt már elég régen) népszerű a joystickes plusz nyomógombos menükezelés a monitorok hátoldalán, esetleg alján. A Philips azonban ennél a monitornál megmaradt a hagyományos előlapi nyomógombos megoldásnál, ami nem is lenne baj, ha a Philips nem ragaszkodna makacsul egy aprósághoz. A be/ki kapcsoló gombot – több más modellen is – a gyártó következetesen a jelző LED bal oldalára teszi, ugyanoda, ahol a többi gomb kapott helyett.

Sötét környezetben jórészt csak tapogatással lehet eldönteni, hogy éppen melyik gombhoz nyúlunk, ezért a felhasználó gyakran akaratlanul kikapcsolja a készüléket beállítás közben. Ez a probléma nagyon egyszerűen megoldható lenne (lett volna) a be/ki gomb elhelyezésével a jelzőlámpa jobb oldalán.

A négy OSD-kezelő gombbal nem éppen kézre eső a navigáció. Nehéz pontosan megmondani, hogy miért, mivel alapvetően szokványos a navigálás, a funkcióválasztás és a jóváhagyás menete, minden gombnak kettős szerepe van, ami szintén általános, de mégis… Gyorsgombból (User key) pl. csak egy van, amelyhez a PowerSensor, a Brightness (fényerő) vagy a Volume (hangerő) funkciók valamelyikét lehet hozzárendelni. Maga a kiválasztás azonban meglehetősen eldugott helyen található, az OSD beállítások almenüben. Persze, mindent meg lehet szokni, és egy-egy munkafajtához beállítva, bekalibrálva a monitort, a gombokhoz nemigen kell nyúlni.

Hasznos funkciók

Mielőtt még elkezdenénk a menürendszert, illetve annak a szokásos Philips monitormenüktől való néhány eltérését bemutatni, nem árt röviden felhívni a figyelmet azokra a kényelmi, a felhasználó szemét kímélő, a monitor fogyasztását csökkentő vagy éppen az alkalmi játékot segítő funkciókra, amelyek – bár sok más mostani monitoron is előfordulnak – mutatják a tervezésben megjelent előremutató trendeket.

Ha nem ülünk órákig egyhuzamban a monitor előtt, akkor komoly fogyasztáscsökkentő szerepe lehet a PowerSensor funkciónak. Miután ezt bekapcsoljuk, és a 4 fokozat valamelyikét beállítjuk, az előlapon elhelyezett infra érzékelő detektálja a jelenlétünket vagy a távollétünket.

Amikor elhagyjuk a helyünket, a képernyő tartalma egy darabig csökkentett fényerővel látható – a fogyasztás már ekkor kb. felére csökken –, majd rövid idő múlva a monitor elsötétül. Ilyenkor a fogyasztás a mérések szerint kevesebb, mint 20%.

A monitor fogyasztása W-ban, a reset utáni alapbeállításban, kb. 70% fényerő mellett (bal oldalon), a kép sötétebbre váltásakor (középen), és teljes elsötétüléskor (jobb oldalon)

A négyféle fokozatnak az az értelme, hogy 40 és 100 cm között különböző érzékelési távolságokat tudunk beállítani. Ez azt is meghatározza, hogy ha valaki vagy valami közel kerül a monitorhoz, akkor milyen távolság esetén kapcsol vissza a normál működésbe.

Ha már a PowerSensor hatását vizsgáltuk, megmértük a monitor maximálás fogyasztását és készenléti fogyasztását is, és ezeket összevetettük a gyári adatokkal.

A monitor maximális fogyasztása 100 %-os fényerő és max. hangerő mellett (bal oldalon), és készenléti fogyasztása

A gyári max. fogyasztási adat tipikus értéke 44,2 W, a készenléti állapoté pedig 0,3 W. Az általunk mért 1,8 W készenléti fogyasztás (kikapcsolt USB táplálási lehetőség mellett) némileg nagyobb, de ezt okozhatja a fogyasztásmérő pontatlansága is a 0-hoz közeli tartományban.

Talán a kelleténél több időt szántunk a PowerSensor funkcióra, úgyhogy lépjünk ütemesen tovább. A bekapcsolt LightSensor szerepe – felhasználói szemmel – az lenne, hogy a környezeti fényviszonyoknak megfelelően a monitor automatikusan csökkentse vagy növelje a fényerőt (a háttérvilágítás intenzitását). Nos, az általunk vizsgált példánynál nem ez a helyzet. A LightSensor aktiválásakor ugyanis az történik, hogy a fényerő az 50-es (felezett) osztásra ugrik, ami persze még mindig viszonylag nagy, 150-200 nit közötti az üzemmódtól függően. A környezeti megvilágítás változtatásakor pedig ezt az értéket tartja. Ha mondjuk sötétben a fényerőt visszavesszük, akkor a LightSensor kikapcsol. Ugyanez van akkor is, ha világosban növelni próbáljuk a fényerőt. Ha visszakapcsoljuk a funkciót, akkor újra az 50-es osztásra áll. Lehet, hogy mi csináltunk valamit rosszul, de a LightSensor nem azt teszi, amit vártunk tőle. Nagy jelentősége nincs, mivel pár mozdulattal mindig beállíthatjuk a nekünk megfelelő fényerőt.

A szemvédő funkciók közül az egyik a LowBlue Mode, amelynek szintén több fokozata van, 1-től 4-ig, a kékfény-összetevő egyre nagyobb csökkentésével. Sok órán át tartó munka esetén valóban csökkentheti a szemünk fáradását, de a látható kék fény (ha nincs mellette UV is, és a színegyensúly nincs erősen a kék felé tolódva) nem károsítja tartósan a szemet. Azt sem árt figyelembe venni, hogy színhűséget követelő munkánál, érthető okokból, ellenjavallt a kék komponens csökkentése. A másik szemkímélő tulajdonság valaminek a mellőzése, nevezetesen a PWM (impulzusszélesség-modulációs) fényerőcsökkentésé. Ez a módszer korábban gyakoribb volt, de ma már valamirevaló monitor nem használja, megszabadulva így a PWM okozta villogástól, amit a szemünk nemigen kedvel.

A 329P1H alkalmi PC-s vagy konzolos játékra is használható, a gyártó a jobb játékélmény érdekében a több fokozatban állítható overdrive (a válaszidő csökkentése) lehetőséget is beépítette – a menüben ez SmartResponse néven érhető el. Szintén a játékélmény javításának jegyében a monitorban megtaláljuk az AMD adaptív szinkron technológiáját, más szóval a FreeSync-et, amely amellett, hogy a menüben be- vagy kikapcsolható, az AMD grafikus kártya vezérlőpaneljén aktiválható. Ez persze kártyafüggő, és a nagyon régi AMD kártyákkal nem használható, de ez már remélhetőleg nemigen fordul elő, ha valaki játékra szánja el magát.

OSD menürendszer

A menü az általunk ideáig teszt összes Philips monitor menüszerkezetét és küllemét követi, ami kisebb következetlenségektől eltekintve jól bevált és könnyen kiismerhető. Az almenük száma és tartalma persze kisebb-nagyobb mértékben különbözik, de a menü gombot megnyomva a következő elrendezést látjuk:

Az OSD első lapja. Felül a fentebb részletezett PowerSensor, LightSensor és LowBlue mód (amivel a Philips vélhetően előtérbe helyezi ezeket az innovatív funkciókat. A Bemenet almenü négyféle opciót kínál: 1 HDMI 2.0, 2 HDMI 2.0, DisplayPort, USB-C, ahogy arról a csatlakozókról szóló részben már beszéltünk

Számunkra szokás szerint a két legérdekesebb almenü a Kép (Picture) és a Szín (color). A fontos beállítások ténylegesen ebben a két almenüben vannak.

A Kép almenü annyiban különbözik a szokásostól, hogy a Philips ezúttal ide helyezte a SmartImage – gyári preseteket tartalmazó – listáját. Pontosabban itt is elhelyezte, mert a korábbi megoldás is megmaradt, nevezetesen, hogy a bal szélső gombbal ugyanez a lista behívható, és a beállítás így is elvégezhető. Ez persze felfogható egy „gyorselérési” lehetőségnek is

A SmartContrast a dinamikus kontraszt fedőneve, ami rendben van, viszont a „Pixelkeringetés” elnevezés (a Pixel Orbiting magyar fordítása) lélegzetelállító. Igazi jelentése a statikus képernyőtartalmak „beégésének” megelőzése azzal, hogy az elektronika a képjelet tologatja a pixeleken, bizonyos határok között. Van még egy gyöngyszem a magyar fordításban (azon kívül, hogy a nyelvek felsorolásában a Magyar helyett „Maryar”-t találunk, már több generáció óta), éspedig az, hogy Szín/Színhőmérséklet pontban a hat választható érték mellett szerepel az „Anyanyelvi” opció is, ami a Native (fizikai) magyar megfelelője – a fordító szerint. Ezek persze apróságok, de pici odafigyeléssel elkerülhetők lennének.

Mint említettük, a gyárilag javasolt presetek a SmartImage alatt találhatók. Ezek a már a korábbi modellekből ismert opciók: EasyRead, Iroda, Fénykép, Film, Játék, Gazdaságos, LowBlue mód, SmartUniformity. A felhasználó ízlése (és az éppen nézett tartalom vagy végzett munka) szerint választhat ezek közül, amelyek színhőmérsékletben, fényerőben, kontrasztban stb. különböznek egymástól. A SmartUniformity funkciót újabban a Philips csaknem minden monitorában megtaláljuk. Rendeltetése a panel inhomogenitásának mérséklése a háttérvilágítás fényerejének és színhőmérsékletének megfelelő szabályozásával.

A SmartImage-ben nyolc választható opciót találunk (a kikapcsolt állapoton kívül)     

Végül még egy, fontosnak ítélt menüképet megmutatunk, éspedig a Szín alpont részleteit. Itt három „színi” beállítást találunk. A Színhőmérsékletet választhatjuk Native-ra (ez a panel háttérvilágításának eredendő színhőmérséklete), illetve 5000 és 11500K között hat lépésben állíthatjuk. Az alapbeállítás (a monitor resetelése után) természetesen a 6500K. Megjegyezzük, hogy reset után magának a Szín menünek is az alapbeállítása Színhőmérséklet/6500K.

A Szín almenüben kiválasztható az sRGB emuláció, ami nagyon hasznos (lehetne), mivel a monitor színtere ennél jóval szélesebb (kb. 90%-os DCI-P3). A fényerő azonban túl magasra van beállítva, és nincs lehetőség a csökkentésére. A színegyensúly testre szabhatóan is beállítható (Manuális beállítás – User Define) az alapszínek arányának változtatásával. Igazából ez a legmegfelelőbb opció a monitor kalibrálásához/profilírozásához

SmartControl

A Portrait Displays nevű cég már évekkel ezelőtt készített Philips monitorokhoz használható ügyes segédprogramot SmartControl néven. A SmartControl különböző verziói (egy vagy több) Philips modellhez voltak használhatók az idők során. Ehhez a monitorhoz a mellékelt CD-ről és a Philips weboldaláról is a SmartControl V5.0.0.07-es verziója letölthető, ill. telepíthető. De mit is tud ez a SmartControl utility?

A cél az OSD menü használatának részbeni kiváltása, ezen felül több új opció felkínálása. A gombokkal való matatás helyett így a SmartControl felületén egérrel/billentyűzettel tudunk egy csomó dolgot állítani, köztük olyanokat is, amelyek az OSD menüből nem érhető el. Ez fordítva is igaz, a SmartControl nem mindenre alkalmas, „csak” négy almenüből áll (Picture, Color, ECOPower és Setup), de ezeken belül is az opciók már eltérőek a 329P1H OSD menüjétől. A Picture almenü szűkebb, de pluszban ide került a felbontás beállíthatósága (lásd a fenti képet), a SmartImage átkerült a Color-ba, az energiagazdálkodás (ECOPower) viszont sokkal részletesebb, mint a monitor saját menüjében stb.

A SmartControl energiagazdálkodási almenüje pl. a hét napjaira, és ezen belül órára/percre lebontva lehetővé teszi a monitor kikapcsolási időzítését

Ugyanakkor a SmartControl nem tartalmazza PowerSensor és a Light Sensor beállításait. Ebből is látszik, ami egyébként is nyilvánvaló a SmartControl használatakor, hogy ezt a verziót is (mint az előzőeket) többféle modellhez tervezték, ezért az egyedi sajátosságokat nem tudták teljes körűen figyelembe venni.

Ettől még a SmartControl nagyon hasznos lehet, de sajnos van egy gyenge pontja, ami feltehetően nem modellfüggő, és némelyik előző verzió nem szenvedett ettől. Arról van szó, hogy a monitor sRGB emulációja a monitor menüjében „kőbe van vésve”, ami egyrészt helyes lehet, ha a szabvány szempontjából nézzük, másrészt viszont nagyon hátrányos, hogy a fényerőt fix, változtathatatlan értéken tartja a monitor, méghozzá nagyon magas, jóval 200 nit feletti értéken, és ezen a SmartControl (ez a verzió) sem hajlandó segíteni. (Az sRGB szabványban ajánlott fénysűrűség egyébként 80 nit, de ez sem mindig jó, 100-120-140 nitre is szokták állítani, vagy még nagyobbra, de az fontos, hogy változtatható legyen). Azt, hogy az sRGB emuláció fényereje sok Philips monitoron nem szabályozható, már többször szóvá tettük az évek során. Ez a tény még talán elfogadható lenne úgy 120 nit fix érték mellett, de az átlagos nézési távolság és átlagos fényviszonyok mellett szemrongáló 270 nitnél már nem az.

Natív színtartomány, fényerő, kontraszt, homogenitás

Nézzük most, hogy pontosabban mit jelent a széles natív színtartomány a 329P1H esetében, továbbá, hogy az sRGB emuláció, amelyre gyakran szükségünk van/lenne, mennyire közelíti meg a referencia sRGB színtartományt. A tájékozódó mérések a következőket mutatták:

A mért színtartomány (piros háromszög) és a szabványos tartományok (sRGB: zöld, DCI-P3: kék, Adobe RGB: lila) viszonya. A bal oldali ábra a natív színgamutot, a jobb oldali az sRGB emuláció tartományát viszonyítja az említett szabványos gamutokhoz

A natív színtartomány 100%-ban lefedi az sRGB szabványos színháromszöget, amiből következik, hogy nem lesz nagyon nehéz ebből az állapotból kiindulva kalibrálni/profilírozni a monitort. Erre azért is szükség lesz, mert a gyári emuláció csak 93%-ban fedi az sRGB referencia-színteret.

A gammával az előzetes mérések szerint nem lesz nagy gond, mert az alapállapothoz tartozó gamma jó közelítéssel 2,2 (az sRGB emulációs módban 2,1). Igaz, a User színmódban, amelyből a kalibráció kiindul majd (mert csak itt lehet finoman beavatkozni a színegyensúlyba), a gamma kicsit nagyobb, 2,4 körüli, de majd kiderül, hogy a kalibrálás ezen mennyit tud változtatni.

A fényerő és kontraszt értékeket többféle beállításban mértük, még a kalibrálás előtt. Natív állapotban a max. fénysűrűség (a skála 100-as pontja) kb. 385 nit, a min. érték pedig 39,2 nit (0 pont), kb. 7200 K átlagos színhőmérséklet mellett (tehát a kép egy kicsit kékbe hajló). A kontrasztarány 800-960:1 közötti. A SmartUniformity (homogenitás) funkciót bekapcsolva a SmartImage alatt, a max. fénysűrűség kb. 317 nit, a minimális pedig 32,5 nit lesz.

Ha már szóba került, beszéljünk a képernyő homogenitásáról vagy uniformitásáról. Ez a designerek, fotósok, videókészítők számára elég fontos jellemző – mármint az, hogy a képernyő felületén mekkora az elviselhető vagy megengedhető inhomogenitás. Valamilyen mértékben minden képernyő inhomogén, a kérdés csak az, hogy mennyire. A szemünk meglehetősen jól viseli a folytonos változást, amire érzékeny, az az ugrásszerű változás. Nos, a legtöbb képernyő felületén, a szélek és a sarkok felé folytonosan – ezért szemmel alig észrevehetően – változik a fényerő, és változik a színhőmérséklet is. Átlagos vegyes használat mellett 10%-os fényerőváltozás és ΔE = 3-4 körüli színhőmérsékleti hiba, ha nem ugrásszerűen jelenik meg, vizuálisan egyáltalán nem zavaró.

Ha a 329P1H célcsoportját nézzük, a szokásos irodai feladatokhoz, de még talán az átlagos webes munkák esetében is kevésbé szigorú feltételek fogalmazhatók meg az inhomogenitással szemben. Ezzel nem akarom mentegetni a Philips készülékét, mert vizsgálataink szerint, legalábbis a tesztelt példánynál, sajnos nagy volt a panel (lényegében a háttérvilágítás) inhomogenitása. Ez főként a fénysűrűség eloszlására vonatkozik, a színhőmérséklet változása a megszokott keretek között mozgott.

9 ponton mérve a fénysűrűséget, a bal alsó sarokban 20% fölött volt a fényerő csökkenése a középhez képest, ami nehezen elfogadható. A probléma nem is annyira ez, hiszen a monitor felkínál egy kiváló lehetőséget a homogenitás javítására a SmartUniformity funkcióval. Ez a funkció (ebben a példányban) azonban csaknem hatástalan. A feladat az lenne, hogy az elektronika a fényerő csökkentése árán (ez megtörténik) javítja a homogenitást (ez viszont csak jelentéktelen mértékben történik meg). Korábban tesztelt Philips típusoknál nem ez volt a tapasztalat, a homogenitás mindig jelentősen javult.

Kalibrálás, profilírozás

Azt már megállapítottuk, hogy a gyári sRGB emuláció pontatlan, és a színtartomány is kisebb a kívánatosnál. A kalibrálás kiindulópontja adja magát: ez a Color almenü User define pontja, mert csakis itt van lehetőségünk a színegyensúly (szürkeskála-semlegesség) beállítására az alapszínek arányának változtatásával, a választott színhőmérsékleten. Persze itt is mindig csak átlagokról beszélhetünk, mert a vezérlő elektromos jel nagyságának függvényében a képen mind az alapszínek aránya, mind a gamma, mind pedig maga a színhőmérséklet is változik bizonyos határok között. A cél éppen az optimális állapot megtalálása. A nagyobb (sRGB szabvány szerinti) színtartomány eléréséért – ami a monitor széles színtartományának hála lehetséges – pedig ICC profilt kell készítenünk a „színtudatos” (színmenedzselt) alkalmazások számára. Mindez a CalMAN kalibráló és profilírozó szoftverével plusz egy jó koloriméterrel hatékonyan elvégezhető.

Felső ábra: a célértékek a CalMAN szoftverben beállítva (a kinagyított csíkban jobban látható a felhasznált koloriméter, a mintajelforrás és profilírozó utility, továbbá a monitor típusa). A színpontok és a fehérpont elvárt pozíciói és a színtartomány nagysága az sRGB színtér választásából következik. Alsó ábrák: a kalibrálás és profilírozás előtti (Pre) és utáni (Post) viszonyok. A User define induló beállításai mellett a fényerő 271,3 nit, a ColorChecker Classic hibája ΔE = 5,14, a szürkeskála hibája ΔE = 6,27 – ezek feltűnően észlelhető hibák. A kapott értékek: 121,3 nit (a célérték 120 nit volt), ColorChecker hiba = 0,48, szürkeskálahiba = 0,62. Ezek még éles szemmel is észlelhetetlen hibák

A kalibrálás utáni átlagos korrelált színhőmérséklet 6486 K, a kontrasztarány 1036:1, az átlagos gamma pedig 2,203. Az átlagos ΔE2000 hiba értéke 1,1.    

Az eredmények vizuális igazolására bemutatjuk a szürkeskála, illetve a színskála egy részének képét, kalibrálás és profilírozás előtt és után. A kalibrálás előtti mintasorozatokon feltűnően látszik a képzeletbeli felezővonal fölötti mért minták és a felezővonal alatti referenciaminták közötti különbség.

Felső két ábra: a szürkeskála egy részének kalibrálás előtti és utáni képe. Alsó két ábra: a ColorChecker Classic színskála egy részének kalibrálás előtti és utáni képe

Összegzés

A Philips 329P1H egy jól megtervezett, elegáns és stabil, 32”-es 4K-UHD monitor, elsődlegesen általános irodai/üzleti és más, korrekt sRGB színteret igénylő munkaterületekre. A monitor egyébként joggal nevezhető széles színterű monitornak, de az Adobe RGB-nél azért jóval kisebb a színtartománya, és a P3-hoz képest is 90%-os. Ez utóbbi akkor lenne fontos, ha HDR-t is ígérne a 329P1H, de ezt szerencsére nem teszi. Tömegesen jelennek meg ugyanis a piacon közel 400 nit csúcsfényerejű monitorok, amelyeket a DisplayHDR 400-asnak minősítenek gyártóik a VESA besorolás alapján, de igencsak gyengén teljesítenek HDR-ben. A legtöbb ilyen esetben a HDR gyakorlatilag csak azt jelenti, hogy a készülék felismeri és azonosítja a HDR bemeneti jelet.

A Philips az egyik első alkalmazója volt a monitorokon az USB-C portnak és a beépített USB-C dokkolónak. Ez ebben a monitorban is megtalálható, az USB-C port 90 W teljesítményre képes egy csatlakoztatott laptop táplálásához. Extra szolgáltatás a beépített, kipattintható, 2 megapixeles webkamera, amelyet két infra érzékelővel is elláttak az arcfelismeréshez (Windows 10 alatt a Windows Hello funkcióval). Az is az extrák közé sorolható, hogy bár nem a gamerek a célcsoportja ennek a monitornak, mégis megkapta a FreeSync adaptív szinkront és az overdrive lehetőségeket az alkalmi és középszintű játékosok számára.

Az IPS panel szinte mindenben jól teljesít, leszámítva a fénysűrűség homogenitását, illetve inhomogenitását, amely sajnos a SmartUniformity aktiválásakor sem javul eléggé. A fogyasztáskímélő PowerSensor funkció hatékony és hasznos, ha a munkát időnként abbahagyjuk, és eltávolodunk a képernyőtől. A gyárilag beállított presetek (SamartImage) ízlés szerint kiválaszthatók az adott „műfajhoz” (szöveg olvasása, fotó, film, játék stb.) Ha azonban a színhűség fontos valamilyen okból, akkor a monitor kalibrálásra/profilírozásra szorul, esetünkben az sRGB referenciához, ami viszont nagyon hatékonyan elvégezhető a panel jó linearitásának köszönhetően.

A készüléket az MMD-től kaptuk meg tesztelésre a united communications GmbH közvetítésével. A 329P1H e sorok írásakor még csak elvétve kapható Magyarországon, a bruttó fogyasztói ára 218.000 forint körüli.

Értékelés

Ami tetszett

  • Masszív, ugyanakkor kifejezetten elegáns felépítés
  • 4K-UHD felbontás és a hozzá „passzoló” 32”-es méret
  • Széles színtér, élénk kép
  • USB-C port és a hozzá tartozó dokkoló
  • Beépített, kipattintható webkamera
  • SmartControl utility az egyszerűbb kezeléshez
  • A gyártó nem erőltette a HDR-kompatibilitást

Ami kevésbé tetszett

  • Pontatlan gyári sRGB emuláció
  • Viszonylag hatástalan SmartUniformity funkció
  • A kezelőgombok kissé barátságtalan elhelyezése

N. Á.

Legyen Ön az első hozzászóló

Várjuk hozzászólását!

Az Ön email címe nem kerül nyilvánosságra.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .