Acer Predator X27: 4K-UHD, G-Sync, 144 Hz, HDR

A véletlennek köszönhetően a Philips Momentum 60 Hz-es HDR gaming monitora után alkalmunk nyílt az Acer Predator 144 Hz-es maximális frissítésű HDR csúcsmonitorának, az X27-nek a tesztelésére. Ez a készülék szintén teljesíti a VESA DisplayHDR 1000 minősítés követelményeit, azaz az egyre szaporodó HDR játékokat a PC monitorok számára meghatározott legmagasabb HDR minőségben tudja megjeleníteni.

Mint sokak számára már ismert, a VESA tavaly év elején első menetben három HDR minősítési kategóriát határozott meg a PC monitorok számára: a DisplayHDR 400-as, 600-as és 1000-es minősítést (Lépett a VESA: DisplayHDR szabványok asztali HDR monitorokhoz). A számok a képfelület 10%-án megkövetelt fénysűrűségi határokat jelzik, a teljes képernyőn ennél jóval kisebb követelményeket kell teljesíteniük a monitoroknak. Nemrégiben a VESA a HDR-minősítési rendszerét kiegészítette az emisszív kijelzőkre vonatkozó elvárásokkal – de ez már egy másik témakör, amelyről külön fogunk írni.

A Predator X27 azonban nemcsak a HDR szempontjából érdekes: natív felbontása 4K-UHD, max. frissítési frekvenciája (overclockolva) 144 Hz, emellett a játék aktuális frame rate-jének megfelelően az Nvidia G-Sync megoldását alkalmazva a frissítés szinkronban van a bemeneti képfrekvenciával (természetesen csak a megfelelő Nvidia grafikus kártyával). Ahhoz, hogy a monitor adottságait maximálisan kihasználjuk, egy „combos” PC szükséges, különös tekintettel a grafikus kártya képességeire, plusz kell(ene) még valami, amire később kitérünk.

Főbb gyári adatok

• Paneltechnológia: AUO AHVA IPS
• Képernyőméret: 27”
• Háttérvilágítás: WLED, 384-zónás FALD (full array local dimming)
• Natív felbontás: 3840 x 2160 pixel
• Kontrasztarány: 1000:1
• Fényerő: max. 600 cd/m2 natív, 1000 cd/m2 HDR csúcsfényerő
• Válaszidő: 4 ms GtoG (tipikus érték)
• Színmélység: 10 bit (8 bit + FRC)
• Betekintési szög: 178/178 fok (tipikus érték)
• Standard frissítési frekvencia (max.): 120 Hz
• Overclockolt frissítési frekvencia (max.): 144 Hz
• Dinamikus szinkron: Nvidia G-SYNC 30-144 Hz
• Beépített hangszóró: 2 x 4 W
• Méretek: 629 x 445,5-576,5 x 289 mm
• Tömeg: 9,04 kg

Kivitel, csatlakozók, kezelőszervek

A monitort nem kell összeszerelni, mivel a képernyő, az állvány és a talp összerakva érkezik a méretes dobozban. Egy VESA adaptert is találunk a tartozékok között, amelyet falra szereléskor használhatunk. A gyártó árnyékoló lapokat is mellékel a monitorhoz, ami igencsak jól jön a tükröződés kiküszöbölésére. A képernyő felülete ugyanis félfényes anti-glare bevonatú (azaz nem teljesen tükröződésmentes), viszont ez előnyt jelent a képminőségben a teljesen matt képernyőkhöz képest. A kétoldalt és felül felszerelhető árnyékoló lapok rögzítése példaszerűen egyszerűen és gyorsan elvégezhető. A készülékhez külön 19,5 V-os tápegység tartozik.

Az X27 építési minősége túlzás nélkül kiváló. A talp és az állvány – miközben megőrizte a korábbi Predatorok masszív jellegét – karcsúbb lett, és az egész monitort esztétikusabbá teszi. A gyártó ugyan feladta a „keret nélküli” kivitelt (a panel ezt nem is tette volna lehetővé), és mivel a háttérvilágítás nem edge-lit, hanem full array direct-lit, és tetemes mennyiségű elektronikát is be kellett építeni, a monitor vastagsága szükségképpen megnövekedett (8,6 cm). Egy ilyen képességű monitornál azonban talán a legtöbben szívesen lemondanak mind a keret nélküli, mind a szuperkarcsú kivitelről.

A képernyőnek mind a magassága, mind a dőlési szöge állítható, az előbbi 13 cm-es tartományban, az utóbbi pedig -5 és +25 fok között. Ezen kívül fix állványhelyzet mellett ±20 fokban elfordítható. A függőlegesbe fordítást (portrait) nem erőltette a gyártó, hiszen egy alapvetően játékra szánt monitornál erre nemigen mutatkozik igény.

A kezelőgombok a már sok Acer monitornál alkalmazott megoldást követik, azaz egy joystickből és négy gombból állnak. Természetes a joysticknek van központi szerepe, amellyel beléphetünk az OSD menübe, és tetszés szerint navigálhatunk benne. A joystick fölötti gomb a bemenetválasztó gyorsgomb, a második és harmadig gombhoz 8 különböző paraméter vagy funkció bármelyikét hozzárendelhetjük. Alapértelmezetten a fényerő-szabályozás, illetve az üzemmód kiválasztása tartozik hozzájuk. A legfelső gomb a monitor ki/be kapcsolója.

A menürendszer ugyancsak csupán néhány (bár fontos) részletben különbözik az előd Predatorok menürendszerétől, lásd pl. a Z301CT tesztjét: Acer újdonság: 21:9-es, ívelt, VA paneles gamer monitor: Z301CT. Az eltérések főleg a HDR és a local dimming miatt jelennek meg a menüben, de pl. az ULMB funkció kimaradt ebből a monitorból, így a menüben sem szerepel. A gyártó feltehetően elegendőnek találta a 144 Hz-es frissítést plusz a G-Sync funkciót a mozgással kapcsolatos problémák minimálisra szorításához.

A főmenüben a szokásos hat almenü szerepel (Picture, Color, Audio, Gaming, OSD, System).

A főmenü első pontja a Picture almenü. Ez a kép a használati útmutatóból származik, az általunk tesztelt készüléken a Brightness skála maximuma 500-as, a reset utáni monitor alapértéke pedig a 400-as osztáson, azaz a skála 80%-án van. Ezek persze csak hozzávetőleges értékek, azaz pl. a 400-as osztáshoz nem pontosan 400 nit fénysűrűség tartozik

A csatlakozófelület nem mondható túlzsúfoltnak. A hálózati adapter csatlakozó hüvelyén kívül egy DisplayPort, egy HDMI és egy audiokimeneti portot találunk, és persze egy USB hubot egy upstream és négy downstream hüvellyel. Ez utóbbiak közül kettő a hátlapon, kettő oldalt található. Pozitívum viszont (bár magától értetődő az UHD-hez, a G-Synchez és a HDR-hez szükséges nagy adatsebesség-igény miatt), hogy a DisplayPort a legújabb 1.4-es verziójú, a HDMI pedig 2.0-ás. (A HDMI interfészen nem is „nyomható át” 120 vagy 144 Hz-es UHD jel, csak max. 60 Hz-es, az is csak akkor, ha a színmélység kisebb 10 bitnél vagy a színek mintavételezését redukáljuk az Nvidia vezérlőpanelen.)

Néhány paneljellemző

Az ehhez a monitorhoz megfelelő panelt pillanatnyilag csak az AU Optronics tud gyártani (az egyetlen hasonló képességű Asus Rog Swift PG27UQ panelje ugyanilyen), így az AUO joggal lehet büszke az M270QAN02.2 típusjelű AHVA paneljére. Valószínűleg nem kell azonban sokáig várnunk, hogy más panelgyártók is megjelenjenek hasonló minőségű panelekkel (talán nagyobb méretben is).

Mindenesetre jelenleg ez a csúcs a 4K-UHD felbontással, a natív 120 Hz-es frissítéssel, amely 144 Hz-re „overclockolható” (igaz, hogy ekkor az RGB 4:4:4 átvált YCbCr 4:2:2-re), és a 384-zónás local dimming-gel, amely nélkülözhetetlen a HDR megjelenítéshez.

Bár IPS panelről beszélünk, és a glow persze nem küszöbölhető ki teljesen, de az árnyékoló lapokat felszerelve ennek nincs különösebb jelentősége, hiszen adott szögnél nagyobb szögből nem is látnánk a teljes képernyőt. Ami a panel fényszivárgását illeti, nem lehet ok panaszra: több felvételt készítettünk teljes sötétségben, ezek egyike látható az alábbi képen.

A (konkrét) panel fényszivárgása. Meglepő, de gyakorlatilag alig jelentkezik bleeding ennél a monitornál

Az LCD panel 384-zónás local dimming-je természetesen nem tökéletes, de 1000 vagy 10000 zóna esetén sem lenne az, hiszen a több mint 8 millió pixelhez képest egyelőre a zónák száma a legjobb panelek esetében is kicsi. (A legújabb televíziókban már használnak néhány ezer zónás local dimming-et.) Mindenesetre valós mozgókép (játék, videó) nézésekor a local dimming az aktuális képtartalomhoz igazodva komoly mértékben képes a képen belüli egyidejű kontrasztarányt javítani úgy, hogy a nézési élmény ne szenvedjen csorbát. A local dimming egyébként a HDR-hez elengedhetetlen az LCD síkpaneleknél, mivel pl. egy IPS panel semmiképpen nem tudná teljesíteni a HDR kontrasztelvárását, de még a legjobb VA panel sem.
A zónák korlátozott számából adódó hátrányt az alábbi képen tudjuk szemléltetni:

 A fekete képernyőbe az egérkurzort behúzva látható, hogy a kis fénylő felületek a saját területüknél jóval nagyobb területet világosítanak ki. Maga a fotó kissé életlen, de a jelenséget jól szemlélteti. Valós mozgókép (játék) esetében ez nemigen érzékelhető

Vizsgálatunk következő tárgya a képernyő homogenitása (uniformitás) volt, azaz szokás szerint a fényerő (fénysűrűség) eloszlásának egyenletessége a képernyő felületén, továbbá a színhőmérséklet egyformasága. A mérést sRGB gyári beállításban és kb. 160 nitnél valamivel nagyobb fénysűrűség mellett mértük. A fénysűrűség és a színhőmérséklet eloszlása is erősen változik az éppen választott fénysűrűséggel, de nem teljesen sötét környezetben való játékhoz a 160 nit reális közelítésnek tűnik.

A fénysűrűség a legnagyobb a jobb alsó sarokban (0%, 170,3 nit), a feltüntetett százalékértékek a csökkenést jelzik a maximumhoz képest. A 6%-os legnagyobb eltérés (161,1 nit) átlagos szemmel nem észrevehető, jó homogenitást jelent

A színhőmérséklet a kívánt D65-ös fehérpontot (6500 K) célértéknek véve a bal felső sarokban tökéletes, a legnagyobb dE eltérés (hiba) 4,2, ez kicsit nagyobb a kívánatos dE=3 értéknél. Gyakorlatilag ekkora színhőmérsékleti eltérést a felület két távoli pontja között még nem érzékelünk használat közben

A panel felületének kikészítése „félig” matt, de gyakorlatilag mattként viselkedik, ha nem direktben és elölről esik rá a fény, és különösen, ha felszereljük az árnyékoló lapokat. A tükröződés és minimális reflexió tehát nem okoz gondot, ugyanakkor a kissé fényes felület javítja a kontúrélességet, és az apró betűk olvashatóságát (ha ez fontos valakinek).

Felső kép: ha nem esik direkt fény a monitorra, akkor közel matt felületként viselkedik. Alsó kép: vakuval szemből a képernyőre villantva természetesen megjelenik a visszafogott tükröződés és a diffúz reflexió kombinációja

A tükröződés-mentesítésről (anti-glare) és a reflexió csökkentéséről (anti-reflection) lásd A képernyő fényvisszaverésének csökkentése című írásunkat.

Az X27-es rendeltetése

Nem kell mondanunk, hogy a gyártó által deklarált elsődleges felhasználási terület a játék, azaz alapvetően egy gaming monitorról van szó. Ezt a készülék paraméterei egyébként első látásra elárulják (144 Hz-es frissítés, G-Sync stb.) Ennek ellenére sok minden arra utal (lásd a továbbiakban a mérési eredményeket is), hogy sok más gaming monitorral ellentétben igényes designer vagy fotós munkára is alkalmas a készülék. Eddig még nem ejtettünk szót a panelben alkalmazott kvantumszemcsékről, amelyek nagyban hozzájárulnak az Adobe RGB szabványos színtartomány csaknem tökéletes lefedéséről. Valójában a natív színtér területe nagyobb is, mint az Adobe RGB, de a kissé eltérő alapszínek miatt a lefedettség nem azonos a területtel. A színtartomány mérése a következő képet mutatta:

Ezen az ábrán a szabványos Adobe RGB (lila háromszög) és sRGB (zöld háromszög) színtartományokon kívül a monitor natív színterét tüntettük fel (piros háromszög), reset utáni default beállításban

A bemutatott ábrából levonható az a következtetés, hogy akár az Adobe RGB színteret megcélozva is szoftveresen könnyedén bekalibrálható a monitor pl. pontos fotós munkákhoz. A csaknem pontos sRGB emulációt pedig (amely a menüből kiválaszthatóan szerepel, ha valaki sRGB-ben kíván dolgozni, játszani vagy szórakozni) a gyári beállítás tudja produkálni.

A local dimming sRGB beállításban is használható (be- vagy kikapcsolható) az SDR Adaptive Brightness menüpontban – ez esetben a képen belüli (egyidejű) kontraszt megnövekszik.

Meg kell jegyeznünk, hogy a HDR játékokhoz vagy filmekhez nem az Adobe RGB színteret kell megcéloznunk a kalibrációval (lásd később), hanem a DCI-P3 színteret (lásd a „Mozis” DCI-P3 színtartomány a PC-monitorokon című írásunkat), amelynek elérése (legalább 90%-ig) feltétele a VESA Display HDR 1000-es minősítésnek, csakúgy, mint a videós világban bevezetett HDR10-es szabványhoz való igazodásnak.

A PC-monitorok és a HDR

A HDR-t egy hosszabb írásunkban bemutattuk (A kijelzők és a nagy dinamikatartomány (HDR)), itt a részletekre nem kívánunk kitérni. Csupán annyit ismétlünk meg, hogy a televízió és a digitális videó világában elfogadott többféle szabvány közül a PC monitorok HDR „szabványa” (a VESA szervezet szerinti legmagasabb kategóriájú megfelelőség) a HDR10-hez áll a legközelebb, néhány apró eltéréstől eltekintve azonos azzal. Ezt a VESA DisplayHDR 1000-nek nevezi, de van két alacsonyabb kategória is, DisplayHDR 400 és a DisplayHDR 600. A VESA ezt a közelmúltban kiegészítette a DisplayHDR 500-as, a DisplayHDR 400 True Black és a DisplayHDR 500 True Black minősítési kategóriákkal, de erre most nem akarunk kitérni. A két utóbbi – True Black – kategóriába az emisszív kijelzők tartoznak, ami a PC monitorok területén egyelőre a jövő ígérete. A számok a képernyő felületének 10%-án megkövetelt maximális fénysűrűségre utalnak.

Eszerint a DisplayHDR 1000-es kategóriába tartozó X27-nek a képfelület 10%-án minimum 1000 nitet kell teljesítenie. Ha a teljes képfelület fehér, akkor a tartósan megkövetelt fénysűrűség 600 nit. A feketeszintre vonatkozó előírás pedig maximum 0,05 nit (specifikusan a kép sarkaira vonatkoztatva). Világos, hogy egy IPS panel, de még egy VA panel sem képes a hagyományos háttérvilágítással az 1000/0,05 = 20000:1 egyidejű kontrasztarány létrehozására. Ezért szükséges local dimming a HDR megjelenítésre alkalmas LCD panelek esetében, mert jelenleg csakis ezzel a módszerrel lehet az egyidejű kontrasztot a szükséges (vagy azt megközelítő) mértékben megnövelni. A local dimming a háttérvilágítás „zónákra” osztását, és az egyes zónák képtartalomtól függő vezérlését, sötétítését vagy kivilágosítását jelenti meghatározott algoritmus szerint. Elvileg mind az élvilágítás, mind a full array LED háttérvilágítás alkalmas a zónás vezérlés kialakítására, de tipikusan a full array (direct-lit) megoldást (FALD) használják erre a célra, ahogyan azt az X27-es panelje is teszi.

A HDR kidolgozott változatai a hagyományos gamma (a kijelző fénysűrűsége és a vezérlő videojel nagysága közötti nemlineáris összefüggést leíró szabályos hatványfüggvény kitevője) helyett az ún. Perceptual Quantizer (PQ) EOTF, illetve a Hybrid Log Gamma (HLG) EOTF függvényt használják. (A részleteket lásd a fent említett írásban.) A PC-világban elfogadott HDR függvény a PQ EOTF vagy PQ „gamma”, de a HLG szerint kvantált tartalmat is képes egy HDR PC monitor megjeleníteni, ugyanis ez esetben pl. a HLG streaming videó „gammáját” a videokártya alakítja át PQ „gammává”, és ez kerül a HDR-re átváltott kijelző bemenetére.

Fontos tudni még a HDR-ről, hogy bár eredetileg a betűszó a dinamikatartomány kiterjesztését jelenti, az elfogadott ajánlások és követelmények majdnem minden esetben a színtartomány növelését is előírják (WCG = wide color gamut), éspedig tipikusan minimum a DCI-P3 színtér 90%-os terjedelmét. A PC monitorok esetében azonban kivétel a DisplayHDR 400-as kategória, ahol csak az sRGB/Rec.709-es színtér 95%-a a követelmény. A kontrasztarány is problematikus a 400-as kategóriában, mivel nem elvárás a local dimming alkalmazása.

Egy HDR-kompatibilis PC-monitor a PQ EOTF (mint metaadat) alapján felismeri a HDR10 formátumot PC nélkül is (pl. egy androidos médiacenterből). Ha azonban PC-re kötve HDR játékot vagy HDR streaminget szeretnénk élvezni, a Windows operációs rendszerei közül csak a Windows 10-est használhatjuk, és ehhez a kijelző kezelőpaneljén be kell kapcsolnunk a HDR/WCG kapcsolót. Némelyik HDR monitoron a HDR üzemmódot szintén be kell kapcsolni, az X27 azonban ezt automatikusan megteszi, mégpedig választhatóan háromféle standard fehérszintet feltételezve (80, 160 és 320 nit).

Az X27 és a HDR filmek/videók

Mivel a 4K-UHD HDR filmek és videók 24, 25, 30, esetleg 50 vagy 60 fps frame rate-tel kerülnek átvitelre, és akár PC-ről, akár más forrásból érkeznek, sem a monitor nagy frissítési frekvenciájának, sem a G-Sync-nek ez esetben nincs szerepe, a megjelenítés a HDMI bemeneten át gondmentes (a mintavételezési séma tipikusan YCbCr 4:2:0). A panel 10-bites (a HDR10 is 10-bites, csak a Dolby Vision HDR rendszere 12-bites, de ez utóbbi konzumer felhasználása egyre kétségesebb.) A 4K-UHD Blu-ray lemezeken a kötelező formátum a HDR10, a streaming HDR videók nagy része is HDR10-es.

Igaz, az X27-est elsődlegesen nyilvánvalóan nem HDR filmek és videók nézésére szánták (erre egy jóval olcsóbb televízió is alkalmas), de azért próbaképpen egy HDR10-es UHD filmet beküldtünk a monitorba a HDMI 2.0 porton keresztül, egy androidos médiacenterből. A film egy képkockáját megörökítettük, bár egy nem-HDR monitoron nézve ez a kép nem mutatja meg a valódi HDR képet, azért valamit éreztet a nagy dinamika világából.

Egy képkocka fotója a Lone Survivor c. 4K-UHD HDR filmből. Az égbolt változatos tónusait egészen kiválóan reprodukálta az X27-es (bár ez egy nem-HDR, sRGB monitoron kevésbé látszik)

Ami igazán fontos az X27 esetében, az mégiscsak a játék, és értelemszerűen a HDR játék, bár a 4K-UHD felbontás és a nagy frissítési frekvencia (120/144 Hz) a HDR nélkül is eléggé próbára teszi a meghajtó PC-t, illetve grafikus kártyát, különösen, ha szeretnénk megtartani az RGB 4:4:4 mintavételezési sémát és a 10-bites kvantálást. Nézzük ezt közelebbről!

Bitráta igény az X27 képességeinek teljes kihasználásához

Az X27-esbe beépített lehetőségek teljes kihasználása felveti azt a kérdést, hogy 1) milyen videokártyára van szükségünk, hogy a maximumot elérhessük? 2) a monitoron lévő portok közül a legnagyobb „áteresztőképeségű” DisplayPort 1.4-es tudja-e biztosítani a megfelelő adatátviteli sebességet? A különféle verziójú HDMI és DisplayPort interfészek adatátviteli képességeiről lásd A HDMI, a DisplayPort és az adatátviteli korlátok című írásunkat.

Az első kérdésre az a válasz, hogy nem feltétlenül kell a legizmosabb (pl. RTX 2080 Ti) kártyát bevetni, ugyanis a második kérdésre válaszolva látni fogjuk, hogy a „szűk keresztmetszetet” az egyébként rendkívül gyors DisplayPort 1.4-es csatolófelület jelenti. Ezért a GTX1070 Ti-től fölfelé bármelyik Nvidia kártya megfelelő.

Azt leszögezhetjük, hogy a HDMI 2.0-s bemenet – ha 4K-UHD, 10-bites HDR, RGB 4:4:4 felbontású forrásjelet feltételezünk, a VESA szabvány szerinti csökkentett kioltással – a maga 18 Gbps adatsebességével még 60 fps mellett sem képes a szükséges 20 Gbps-os átvitelre (ebbe már bele van számítva a 8b/10b kódolási overhead is). Tehát 60 Hz-nél nagyobb frissítés ez esetben szükségtelen, sőt a 60 Hz kihasználásához is csökkenteni kell a színmélységet 8 bitre. Ha szeretnénk megtartani a 10 bit színmélységet, le kell mondanunk a 4:4:4-es színfelbontásról, és 4:2:2-es vagy 4:2:0-ás YCrCb komponens jelet vihetünk át RGB helyett. (Avagy az UHD felbontásról kell lemondanunk.)

Szerencsére az X27-est ellátták a DisplayPort legújabb, 1.4-es verziójú portjával. 4K-UHD, 120 Hz fps, 10 bit színmélységű (HDR) és RGB 4:4:4 forrásjel mellett azonban ez sem elegendő a 32,4 Gbps adatsebességével, mivel 40 Gbps-re lenne szükség. 8 bitre csökkentve a színmélységet azonban éppen megfelel a 32,4 Gbps. Vagy pedig a színfelbontást kell csökkenteni – YPbPr 4:2:2-re vagy 4:2:0-ra –, és akkor maradhat a 10 bit színmélység. Az alábbi képen látható, hogy 120 Hz frissítést választva a 10 bit ugyan megtartható, de csak 4:2:2 komponens jellel (a GTX1070 Ti kártya DP kimenetéről meghajtva a monitort).

120 Hz frissítési frekvenciát beállítva (vagyis feltételezve, hogy ekkora fps jel érkezhet) az Acertől kölcsönvett Orion 5000-es PC a GTX1070 Ti kártyával a monitort csak 8 bit színmélységig képes meghajtani RGB 4:4:4 színformátum mellett. Ezt a gondot egy jobb kártyával sem lehet megoldani, mert az egyébként kiváló DisplayPort 1.4, amely még kivételnek számít a monitorokon (a komolyabb kártyákon már általános), így sem tudná átereszteni az UHD/120/10 bit/RGB jelet. Amennyiben az UHD/RGB 4:4:4/10 bit kombinációhoz ragaszkodunk, a videokártya csak max. 98 fps jelet hajlandó kiadni a DisplayPorton, így értelemszerűen 98 Hz frissítést lehet/kell beállítani

Javítani fog a helyzeten, ha bevezetik a videokártya szintjén a Display Stream Compression (DSC) „vizuálisan veszteségmentes” tömörítést (szintén a VESA fejlesztése), amely lehetővé teszi a színmélység növelését a 4:4:4-es mintavétel megtartása mellett, sőt a frissítés vagy a felbontás is növelhető anélkül, hogy a kártya és a monitor közötti interfész áteresztő képességét növelni kellene. Tudomásunk szerint a DSC használata még nem ment át a gyakorlatba (de lehet, hogy ebben tévedünk).

A várva várt HDMI 2.1-es port szintén segít majd a helyzeten, még DSC nélkül is, hiszen 48 Gbps brutális adatátviteli képessége éppen annyi, mint amennyi a 4K-UHD, 10-bites, RGB 4:4:4, 144 fps jel átviteléhez kell, azaz 48 Gbps.

Monitorunk „overclockolt” frissítési frekvenciája ugyanis 144 Hz, de ha ezt a monitor menüjében beállítjuk, az RGB színformátum azonnal átvált YCbCr 4:2:2-re, ami a 48 Gbps-t kétharmadára csökkenti a 4:4:4-hez képest, így „csak” 32 Gbps-ra van szükségünk, amit a DisplayPort 1.4 teljesíteni tud.

144 Hz frissítés mellett meg kell elégednünk a DisplayPort 1.4 által limitált sebességgel. Az egyéb feltételeket változatlanul hagyva a teljes színfelbontás (RGB 4:4:4) nem lehetséges

A fentiek fényében mondhatjuk, hogy az X27 a „jövő gaming monitora” abban az értelemben, hogy nemcsak a lehető legerősebb grafikus kártyára, hanem vagy a HDMI 2.1-es interfészre, és/vagy a DSC alkalmazására van (lenne) szükség a képességei teljes kihasználásához. A jelenlegi leggyorsabb DisplayPort 1.4-es interfészen keresztül az UHD felbontás, a 144 fps, a 10-bites HDR csak a színfelbontás csökkenése árán (YCbCr 4:2:2, illetve 4:2:0) vihető át. Ezt egy dinamikus játék esetében nem vesszük észre, de a nagyon kisméretű statikus betűkön elszíneződést okoz.

Ami a játékhoz fontos (lehet)

Talán nem kell hangsúlyoznunk a nagy felbontás és a nagy frissítési frekvencia szerepét a játékélmény javításában. Az UHD felbontás és a 120/144 Hz már önmagában is nyerő kombináció. Ehhez jön a HDR nyújtotta nagy dinamika, amely a feltűnő világos tónusok felé tolja ki látványosan a kontraszt határát (a feketeszint javítása mellett, aminek érzékelése persze fokozottan környezetfüggő) a reprodukálható színek tartományát pedig kiszélesíti. A játékban mint „teremtett valóságban” ezt különösen jól ki lehet használni.

A G-Sync áldásos hatását a képhibák csökkentésére vagy kiküszöbölésére, illetve a járulékos késleltetés és a stuttering csökkentésére már elég régen ismerjük: ez az Nvidia adaptív szinkron megoldása, amely esetünkben a 30-144 Hz-es fps tartományt fogja át, viszont külön hardver egység beépítését igényli a monitorba. (Megjegyzendő, hogy nemrégiben az Nvidia változtatott a stratégiáján, és feltehetően megjelennek majd olyan monitorok, amelyek külön hardver nélkül egyaránt alkalmasak lesznek a G-Sync és a FreeSync támogatására, így az adaptív szinkron alkalmazó monitorok várhatóan nem lesznek kötve egyik vagy másik gyártó videokártyáinak használatához.)

A frissítési frekvencia növelésének értelmét szintén elég jól ismerjük, főleg akkor, ha a játék és a meghajtó PC elég magas (ámbár szüntelenül változó) frame rate-et, azaz képfrekvenciát tud produkálni. Minél magasabb a frissítési frekvencia, a G-Sync pl. annál nagyobb fps-nél tud hatásosan beavatkozni. Ezen felül a nagyobb frissítés önmagában is jó dolog, mert a display lag-et csökkenti. Hogy miért? Az LCD pixelek „sample and hold” működése miatt 60 Hz frissítésen a kijelző késleltetésének elméleti minimuma (a válaszidőt és az egyéb késleltetést figyelmen kívül hagyva) a képernyő közepén kb. 8,3 ms (a teljes frissítési ciklusidő fele). Ez 120 Hz-en a felére, 144 Hz-en pedig kb. 3,5 ms-ra csökken. Ehhez jön hozzá a válaszidőből adódó (IPS paneleknél a legjobb esetben, max. overdrive mellett 4 ms körüli) GtoG késleltetés.

Az X27 késleltetését tájékoztató jelleggel a Leo Bodnar féle lag-mérővel mértük. Ez 60 fps-t ad ki és beépített kis kamerájával érzékeli a villogó fehér téglalapok megjelenésének késleltetését. Tehát egyrészt a BtoW (feketéből fehérbe) átmenet késleltetését méri (nem a GtoG átlagát), plusz hozzáméri a frissítési ciklus kb. felének megfelelő időt, azaz 8,3 ms-ot.

A mérés szerint 60 Hz frissítés mellett a kijelző késleltetése a képernyő közepén 23 ms, amiből 144 Hz frissítés mellett értelemszerűen 4,8 ms-mal kevesebb, azaz kb. 18 ms lenne. Mivel a mérést Normal overdrive mellett végeztük, a 18 ms-ból a 3,5 ms „sample and hold” késleltetést levonva kb. 14,5 ms-ot kapunk a válaszidőből adódó és az egyéb késleltetés összegére

A részben becslés, részben pontos mérés alapján megállapított display lag 14-15 ms körül van, ami a kiváló játékosok számára is megfelelő érték.

A nagy frissítési frekvencia másik kedvező „mellékhatása” a mozgáselmosódás csökkenése, amit hagyományosan az UFO-teszttel vizsgálunk. Az adott sebességgel (pl. 960 pixel/s) balról-jobbra mozgó ufókat a velük szinkronban mozgó kamerával lefényképezzük, és ennek alapján kiértékeljük egyrészt a különböző overdrive beállítások hatását a válaszidőre, másrész a pixelek „sample and hold” működéséből és a szemmozgásból adódó mozgáselmosódást. Az eredmény itt látható, a monitor 98 Hz-es frissítése mellett:

A felső kép az overdrive kikapcsolt (Off) állásában készült. Az ufók bal oldalán látható utánhúzás a válaszidő következménye. A középső kép a Normal overdrive-hoz, az alsó pedig az Extreme overdrive-hoz tartozik. Világosan látszik, hogy az extrém overdrive inverz utánhúzást okoz, ami adott esetben feltűnőbb lehet, mint a „normál” utánhúzás

Színek, fényerő, kontraszt, kalibrálás

Első méréseinket (méréseink többségét) SDR-ben végeztük, azaz anélkül, hogy a monitor HDR jelet kapott volna. Ami különösen érdekelt minket: a monitor natív állapota (reset után, az sRGB gyári beállítást kikapcsolva), az sRGB preset pontossága (az sRGB emulációt bekapcsolva), továbbá a szoftveres kalibrálás az sRGB és a DCI-P3 színtérhez (mivel a HDR-hez ez utóbbira van szükség, és a natív színtartomány még az Adobe RGB-nél is nagyobb).

Mint említettük, reset után a Brightness szabályzó a 400-as osztáson áll, az ekkor mérhető fénysűrűség 411 nit, de a maximális fényerő (500-as osztás a skála végén) ennél 25%-kal nagyobb, 514 nit. A 411 nit mellett mért statikus kontrasztarány 1036:1 (a feketeszint tehát kb. 0,4 nit). Az sRGB gyári presethez tartozó kontrasztot 120 nitre beállított fehér fénysűrűség mellett mértük. Az eredmény 982:1 (a feketeszint kb. 0,12 nit). Kb. ez az, amit bármely IPS paneltől elvárhatunk.

Nézzük most a színtartományokat. A monitor mért natív színtartományát – a szabványos sRGB, illetve Adobe RGB referencia színterekkel összehasonlítva – egy korábbi ábrán már bemutattuk. Rögtön látható, hogy a natív színtér inkább a DCI-P3-ra hasonlít az eltolt zöld és vörös alapszíneivel, de területét tekintve annál valamivel nagyobbnak tűnik (más kérdés a lefedettség mértéke). Ezt a következőkben bemutatott méréseink is igazolták, amikor a P3 referenciához kalibráltuk/profilíroztuk a monitort.

A kiindulási mérési értékek az sRGB gyári beállításon, 160 nit fénysűrűség mellett, a referenciagamuthoz viszonyítva, illetve a natív színtartományból kiindulva, 514 (max.) fénysűrűség mellett, a DCI-P3 referenciagamuthoz viszonyítva:


A gyári sRGB presetet (emulációt) bekapcsolva az ábrán látható alapszíneket és fehérpontot mérhetjük – ezek nem sok monitoron közelítik meg ennyire a referenciaértékeket (fekete háromszög: referenciagamut, fehér háromszög: mért színtartomány)

A natív színtér (fehér háromszög) és a DCI-P3 referenciagamut (fekete háromszög) helyzete. A natív színek a kék-zöld szakasz mentén kissé telítettebbek, a vörös-zöld szakasz mentén kissé telítetlenebbek a referenciánál. Összességében azonban a lefedettség meghaladja a megkövetelt 90%-ot

Mint említettük, a local dimming nem-HDR módban is bekapcsolható, ami természetesen jóval nagyobb kontrasztarányhoz vezet, mint ahogyan az sRGB, ill. P3 szoftveres kalibrálás eredménye is mutatja:

Bár az sRGB gyári beállítás akár kalibrálás nélkül is elég pontos, elvégeztük a profilírozást, még jobban közelítve a monitort az sRGB referenciához. A fénysűrűségi célérték 120 nit, a dE eltérések kiválónak mondhatók. Kalibrált állapotban végül 121 nit lett a mért fénysűrűség, a kontrasztot viszont (bekapcsolt local dimming mellett!) a műszer alsó méréshatár-korlátai miatt nem tudtuk számszerűen megmérni. Az adatok alapján 3025:1 az érték, de az ábra is kijelzi, hogy a valódi érték ennél nagyobb

A DCI-P3 referenciához való kalibrálás eredménye a natív színtérből kiindulva, szintén a local dimming aktiválása mellett. A megcélzott 160 nit fénysűrűség végül 159 nit lett, a szürkeskála és a színek hibája, továbbá az átlaghiba messze a határértékek alatt vannak. A kontrasztot a fentiekhez hasonlóan itt sem tudtuk pontosan megmérni, de biztosan nagyobb, mint 3181:1

HDR üzemmódban, amelybe a metaadatok beérkezésekor a monitor automatikusan átkapcsol, minden képbeállítási lehetőség kiszürkül, kivéve a színhőmérsékletet. A D65-ös fehérpont hasonló RGB arányokkal érhető el, mint SDR módban. A csúcsfehér szintjét szintén nem lehet változtatni, a monitor kipréseli magából a maximumot – ez a HDR-hez kívánatos. Ellenben a meghajtó forrásnál a legtöbbször van mód a fényerő módosítására, ha valaki nagyon akarja. Mivel a HDR-nél alapvetően nem az a cél, hogy az átlagvilágosság nagyon megnövekedjen, az 1000 nit körüli csúcsfehér (amely csak a nagyon fényes vagy tükröző, általában relatíve kis méretű felületeken jelenik meg) nem vezet bántóan világos képhez.

Az X27 esetében megkívánt 1000 nit a képernyő teljes felületének 10%-ára értendő (fehér téglalap a fekete képernyő közepén), és ezt a készülék teljesíti is, sőt a vizsgált példány némileg túlteljesítette a mért 1084:1-es értékkel. A kontrasztarány alsó határának közelítő meghatározását (a local dimming HDR módban automatikusan aktiválódik) ezúttal el tudtuk végezni a 0,04 nit alsó méréshatárú műszerünkkel, ami 1084/004 = 27100:1-re adódott. (Mint tudjuk, a DisplayHDR 1000 minősítés követelményei: 1000 nit, illetve 0,05 nit, azaz 20000:1 egyidejű kontrasztarány).

A mért értéknél a valódi kontrasztarány csak nagyobb lehet, mert a valódi feketeszint kisebb, mint az általunk mért (mérhető) 0,04 nit. Tehát a local dimming eléggé hatásos, sőt az IPS panel alacsony natív kontrasztja miatt talán kissé agresszív is, ami megmutatkozik a „halo” effektus mértékében (lásd az ábrát a panelről írt szakaszban). Játék közben azonban a hirtelen megjelenő kis világos felületek körüli fényudvart csak az észleli, aki ezt szándékosan figyeli – ez pedig nem túl életszerű.

A HDR szubjektív hatása a játékélményben látványosan megmutatkozik, már amennyiben HDR játékot futatunk a gépen. A HDR írt vagy átírt játékprogramok száma, ha lassan is, de állandóan növekszik, a 2018 közzétett listát lásd A kijelzők és a nagy dinamikatartomány (HDR) című írásunkban.

Az egyik HDR játék, a Shadow Warrior 2 egyik kockája még a hagyományos monitorokon is szemlélteti valamennyire, hogy a HDR látványos dinamika-növekedést hoz magával

A konzumer kijelzők hagyományos értelemben vett kalibrálása a HDR esetében részben felesleges (higgyük el, hogy a gyártó a VESA megfelelőségi tesztet elvégezte), részben kivihetetlen (nincsenek aktív kezelőszervek erre a célra), a fő képességek ellenőrzése azonban lehetséges. A PQ EOTF abszolút függvényt nem tudjuk változtatni, ellentétben a hagyományos gammával, ezért joggal elvárható, hogy a készülékgyártók ezt a függvényt minél pontosabban igyekeznek megközelíteni, és ez méréssel ellenőrizhető is. A legtöbb HDR kijelzőnél nem állnak rendelkezésünkre állítási lehetőségek, az SDR-ben működő szabályozók ki vannak szürkítve. Az X27-esnél pl. csak a színhőmérséklet (fehérpont) állítására van mód.

Ami a színeket illeti, a HDR-hez mint rendszerhez a Rec.2020 nevű extrém nagy „jövőbiztos konténer” színtartományt határozták meg – kivéve a kijelzőket. A gond csak az, hogy még a legdrágább stúdiómonitorok sem tudnak ekkora színtartományt reprodukálni (noha egy mai kamera vagy egy komputer számára nem gond a Rec.2020 kezelése). A HDR videók masterelésénél vagy a HDR játékoknál a munka-színtér a DCI-P3 színtér, és a konzumer kijelzők még ennek is csak a min. 90%-át „kötelesek” tudni. A kijelzők igyekeznek kitolni a színtartomány határait akkorára, amekkorára egyáltalán képesek.

Mint fentebb utaltunk rá, a VESA a gyártók számára készített egy megfelelőség-ellenőrző tesztprogramot (DisplayHDR test tool), amelynek használatát egy kb. 50 oldalas dokumentumban foglalta össze (Compliance Test Specification). Ennek alapján egy tüzetes ellenőrzés (nem kalibrálás!) felhasználói szinten is elvégezhető lenne, de ez ennek az írásnak a kereteibe most nem fér bele. Lehet, hogy a jövőben ezt is fogjuk használni a HDR monitorok tesztelésére.

A végeredményt tekintve, az Acer X27-esnél jól eltalálták a HDR megvalósítását, a játékokat illetően bizonyosan. Az az apróság, hogy a monitor, illetve panel képességeinek száz százalékos kihasználásához (4K-UHD/144 Hz/10 bit/RGB 4:4:4) egy csúcsminőségű grafikus kártya mellett a mégoly gyors DisplayPort 1.4-esnél is gyorsabb portra lenne szükség, nem a gyártó hibája. Hogy ki az, aki észreveszi a színformátum váltását 4:2:2-re vagy 4:2:0-ra? Ki-ki próbálja ki maga!

Összegzés

A végére nem sok extra mondanivalónk maradt, amit idáig nem írtunk volna le. Az X27-es mindenképpen egy kivételes darabja a Predator sorozatnak, egyik első típusa egy váltásnak, amelyet a minőségi határok kiterjesztése jellemez. Nevezetesen az eddig már meglévő vívmányokat (nagy felbontás, továbbá nagy frissítési frekvencia és adaptív szinkron a mozgásreprodukció hibáinak kiküszöbölésére) egyesíti a HDR erényeivel (nagy kontrasztarány, széles színtartomány).

Csak ismételni tudjuk, hogy a HDR játékok ezzel a monitorral futtatva új szintre emelik a játékélményt, és a készülék egyéb HDR tartalmak (Blu-ray és streaming videó) meggyőző reprodukálására is alkalmas. Végül fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy ha éppen nem HDR üzemmódban használjuk a monitort, az SDR módban is aktiválható local dimming (látványosan megnövelt kontraszt) és a kb. Adobe RGB-nek megfelelő natív színtér nagyon is használhatóvá teszi az X27-est egyéb szerepkörökben is.

A monitort az Acer magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre tesztelés céljából. Hazai bruttó fogyasztó ára jelenleg 699.000 forint.

Értékelés

Ami tetszett
• UHD felbontás
• Masszív és elegáns konstrukció
• 144 Hz max. frissítési frekvencia
• Nvidia G-Sync adaptív szinkron
• Látványos HDR jellemzők és hatásos játékélmény
• Hatalmas natív színtartomány a QD technológiának köszönhetően
• Kalibrálás után (SDR-ben) nemcsak játékra, hanem professzionális (pl. designer vagy fotós) munkára is használható

Ami kevésbé tetszett
• A panel képességeinek teljes kihasználásához nem elég egy csúcsminőségű grafikus kártya, hanem a DisplayPort 1.4-esnél gyorsabb interfész is kellene
• Viszonylag kevés local dimming zóna (bár a max. 384 zóna egyelőre általánosnak mondható a néhány DisplayHDR 1000-es monitornál)
• A bruttó 699.000 forintos árcédula

Strongpulse

AJÁNLOTT
GAMING
MONITOR

Legyen Ön az első hozzászóló

Várjuk hozzászólását!

Az Ön email címe nem kerül nyilvánosságra.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..