V7 monitorok: 28”-es UHD gamer, és 24”-es „mindenes”: V7 L28TN4K és V7 L236VA

Egyidőben került hozzánk a V7 (VSEVEN) cég két monitora, melyeket érdemesnek tartottuk a bemutatásra egy tesztelés eredményeinek ismertetésével. Egyikük – egy 28”-es, TN paneles UHD monitor a „komolyabb” kategóriába tartozik, a másik modell pedig egy relatíve olcsó VN paneles érdekesség, 23,6”-es méretben.

V7 L28TN4K

A 28”-es TN paneles modell ez év tavaszán jött ki, a hazai kiskereskedelmi kínálatban még nem sikerült találkoznunk vele. A TN panelből kiindulva kitalálható, hogy elsősorban játékosoknak szánta a cég a monitort (kis válaszidő). Az UHD felbontás plusz élményt jelent a gamereknek (és egyéb felhasználóknak), de – mint egyelőre majdnem minden UHD monitornál – a frissítési frekvenciát a gyártó nem találta célszerűnek 60 Hz fölé emelni a hatalmas adattömeg kezelésének korlátai miatt.

Főbb gyári adatok

  • Panel: 28”-es TN panel, WLED háttérvilágítás, 10 bit
  • Natív felbontás: 3840 x 2160 pixel (UHD-4K)
  • Pixel osztásköz: 0,16 mm
  • Frissítési frekvencia: max. 60 Hz
  • Kontrasztarány: 1000:1
  • Fényerő: 300 cd/m2
  • Válaszidő: 2 ms
  • Dinamikus szinkron: AMD FreeSync
  • Betekintési szög: 170/160 fok
  • Magasságállítás: 24,5 cm
  • Beépített hangszóró: 2 x 3 W
  • VESA szerelhetőség: 100 x 100 mm
  • Méretek (állvánnyal): 662,9 x 557 x 244,5 mm
  • Tömeg: 8 kg

Ismerkedés

Az összeszerelés pillanatok műve, mivel a vízszintesbe fordított állványoszlop eleve rajta van a képernyőn, amikor a dobozból kivesszük. Csupán a talpat kell felcsavaroznunk egy szárnyascsavarral, szerszám nélkül. A 8 kg-os monitor „biztos lábon áll”, stabil és masszív felépítésű.

Majd’ elfelejtettem: mielőtt a talpat felcsavarozzuk, célszerű felhúzni az állványoszlopra a mellékelt kábelvezetőt.

A képernyő magassága szokatlanul széles határok között állítható, emellett lehetséges a döntés, az elfordítás és a merőleges tengely körüli, függőleges pozícióba forgatás is (portrait).

A kezelőgombok – mint sok más monitoron – a képernyő jobb alsó sarkán, a keret alján találhatók. Érintőgombokról van szó, amelyek kicsit túl érzékenyre sikerültek, viszont maga a navigáció viszonylag egyszerű. Két gomb a le/fel léptetéshez, egy-egy az almenükbe való belépéshez és kiválasztáshoz, illetve kilépéshez. Szerencsére a Standby gomb a jelzőlámpa jobb oldalára került, megkímélve a felhasználót attól, hogy tévedésből állandóan ki/be kapcsolgassa, amikor a menüt kezeli.

A képernyő kerete nem követi a legújabb divatot (a keret „eltüntetését”), de valahogy egy ilyen masszív monitornál ez nem is különösebben zavaró.

Csatlakozók és menü

Meglepő, de a V7 L28TN4K a DisplayPort mellett 3 db HDMI csatlakozót is kapott – közülük a középső MHL-kompatibilis –, ami semmiképp nem mondható hátránynak. Van még egy analóg VGA bemenet is az alsó csatlakozósoron, a monitor oldalán pedig találunk egy USB(A) töltő portot az okoseszközökhöz, továbbá egy hangbemenetet és egy hangkimenetet (3.5 mm-es jack hüvelyek).

Az OSD nyolc almenüt tartalmaz, ennek ellenére gyorsan áttekinthető, mivel követi a manapság megszokott (talán már kiforrottnak tekinthető) általános trendeket. Alábbi képünk a színhőmérséklet-beállító almenü (A V7 ezt „Color”-nak nevezte el) részleteit mutatja. Látható a három preset, a kiválasztott User mód, amire a helyes RGB egyensúly beállításakor lehet szükség, és megtaláljuk a kék fényösszetevő csökkentésére szolgáló pontot is, ami a szemünknek jól jön, ha hosszú órákig ülünk a monitor előtt.

Néhány érdekesség, amit a menü árult el nekünk (merthogy a használati útmutató nagyvonalúan tömör, és bár megmagyarázza a menüpontok jelentését, az opciókat nem részletezi). A DisplayPort verziószáma választható, lehet 1.1-es vagy 1.2-es. Amíg erre rájöttem, nem értettem, hogy az UHD felbontást miért csak 30 Hz-en hajlandó elfogadni a monitor. Az ok: a DisplayPort alapállapotban 1.1-re van állítva, ami nem túl szerencsés. 1.2-re átállítva persze már hozta a 60 Hz-et.

A Picture menüben a szokásos beállítások mellett megtaláljuk a válaszidőt befolyásoló overdrive opciókat, és még egy fontos dolgot: a FreeSync mód bekapcsolásának lehetőségét. Vagyis a monitor a megfelelő AMD kártyával úrrá tud lenni mind a járulékos késleltetésen és akadozáson, mind a képtörésen a játékok esetében (ahol az egyes renderelt képkockák időtartama változó).

Az OSD egy PiP/PbP almenüt is tartalmaz, ahol a választható bemenetekről különböző méretű és pozíciójú két képet tudunk egyszerre kiadni a képernyőre.

Az Audio almenüben kiválaszthatjuk, hogy melyik bemenetről akarjuk a hangot hallgatni.

Sajnos a menü magyarul nem beszél, az egyetlen kelet-európai nyelv a lengyel.

A panel

A képernyő felületi bevonata matt, mondhatnánk közel teljesen matt. Feltételezhetően új fejlesztésű TN panel lehet, mert a matt jelleg nem jár együtt a pici objektumok, karakterek „szőrösödésével”, az olvashatóság pici betűknél is kifogástalan (ha talán nem is annyira, mint egy félig matt IPS panelnél). Készítettünk egy tesztfotót is erről, amely persze betömörítve és lekicsinyítve csak nagyon közelítőleg adja vissza a valóságot, de így is érzékelhetők a képernyő ebbéli képességei:

UHD felbontásban a 7 pontos betűk is még jól olvashatók – persze kellő közelségből

Szokás szerint megvizsgáltuk a panel fényszivárgását is, fekete képet küldve a képernyőre, teljesen sötét környezetben. Nagyobb fényszivárgás a képernyő alján és jobb oldalán érzékelhető.

A képernyő fényszivárgása (az expozíciós idő miatt némileg felnagyítva)

A TN panel betekintési szöge hozza a szokásos formát, azaz a színhelyes, jó kontrasztos és megfelelő fényerejű kép szögtartománya eléggé korlátos. Játék közben persze a játékos tipikusan merőlegesen nézi a képernyő közepét, és ha nem ül túl közel, akkor nem tapasztal komolyabb telítettség- vagy kontrasztcsökkenést a szélek irányában.

A következő kérdés az uniformitás volt, azaz a fénysűrűség és színhőmérséklet változása a képernyő felületén. A mérést a maximális fényerő 50%-a mellett (is) elvégeztük, mert nagyjából és hozzávetőlegesen ez tekinthető a tipikusnak, ha nem sötét környezetben használjuk a készüléket. Az eredményeket az alábbi két ábra mutatja:

A fénysűrűség és a színhőmérséklet eloszlása a felület mentén, a max. fénysűrűség 50%-a mellett. Felső ábra: a képernyő jobb felső sarka a legfényesebb, a legnagyobb eltérés az alsó harmad közepén mutatkozik (-18%). A valóságban ezeket az egyenetlenségeket nem érezzük olyan élesen, mint ahogy az ábra mutatja. Alsó ábra: a képernyő színhőmérsékletének változása dE hibaértékben kifejezve. A legnagyobb eltérés (dE = 1,9) alig éri el az érzékelhetőség határát

A gyors játék kívánalmai

A következő feladatunk volt – a monitor elsődleges rendeltetését szem előtt tartva – a játék szempontjából fontosnak mondható jellemzők vizsgálata.

A kijelző késleltetését (display lag, nem tévesztendő össze az input lag-gel, amely a teljes késleltetést jelenti az egértől vagy billentyűzettől, kontrollertől a PC hardveren át a képernyőig, és beleértendő a játékprogram egyedi sajátosságaiból és beállításaiból eredő késleltetés is) a Leo Bodnar féle Lag-mérővel végeztük a képernyő középvonalában.

Ha a monitor ideális lenne (és persze LCD monitorról van szó), akkor 60 Hz frissítés mellett a 16,7 ms-os frissítési ciklusidő felét mérnénk, azaz 8,3-8,4 ms-ot. Ez kiküszöbölhetetlen, az LCD monitorok működési módjából eredő késleltetés. Az efölötti késleltetést a reakcióidő és a monitor elektronikájának járulékos késleltetése teszi ki. Ez utóbbi általában elhanyagolható, feltéve, hogy valamilyen extra képjavító funkció nincs bekapcsolva. Így a különbözet a válaszidőből adódik, hozzátéve, hogy itt a felvillanó fehér sávok fekete-fehér átmenetet produkálnak, ahol a reakcióidőnek a szürke-szürke átmenetnél kisebbnek, valójában a legkisebbnek kell lennie, méghozzá overdrive alkalmazása nélkül. Ugyanis a nagyobb fénysűrűség-átmenetekhez nagyobb térerősségek tartoznak az LCD pixeleken, és ilyenkor a molekulák fürgébben váltanak állapotot (ráadásul négyzetes összefüggés szerint).

Mérésünk tehát az átlagos GtoG (egyik szürkéből a másik szürkébe való) átmenetek átlagának – amit a gyártók megadnak – mérésére nem alkalmas, de az állítható, hogy a GtoG reakcióidő hosszabb, mint a fekete-fehér (vagy fehér-fekete).

Egy másik érdekesség, hogy noha a fekete-fehér átmenetre elvben nem kéne overdrive-ot használni, a jelek szerint a gyártók itt is bevetnek egy kis overdrive-ot, amit a mérésünk igazolt. Ugyanazt a mérést ugyanis elvégeztük „kikapcsolt” és bekapcsolt overdrive mellett (a használati útmutatóval ellentétben a tesztelt monitornak két overdrive állása volt: kikapcsolt és bekapcsolt), és a kettő között határozott, kb. 1,2 ms különbség volt:

Kikapcsolt és bekapcsolt overdrive mellett mért display lag. Az előbbi esetben (felső kép) a fekete-fehér átmenet ideje kb. 4 ms-ra, az utóbbiban úgy 3 ms-ra adódik. De ne feledjük, hogy a szürke-szürke átmenetek tipikusan ennél nagyobbak. Mindamellett az adott TN panel reakcióideje meglehetősen rövid a VA vagy az IPS panelekhez képest

A játékosoknak persze a teljes lánc késleltetése (input lag, de itt az „input” a beviteli eszközt jelenti és nem a monitor bemenetét) az igazán fontos, és ezen belül a mai gamer monitorok tizenegynéhány ms-os késleltetése legtöbbször a felét sem teszi ki a teljes késleltetésnek.

Egyébként, mint említettük, a kép járulékos késleltetését és akadozását (bekapcsolt függőleges szinkron), illetve a képtörést (kikapcsolt függőleges szinkron) a tesztelt monitor FreeSync funkciója a hasonló funkcióval felruházott grafikus kártyával együttműködve szinte tökéletesen kiküszöböli (játéktól és játékmódtól függően).

Ami még zavaró lehet egy játékosnak, az a mozgáselmosódás (motion blur) jelenléte az LCD monitorokon. A 60 Hz frissítés itt eleve korlátot jelent, de itt el kell fogadnunk adottságként. A játékok esetében (ahol szándékos mozgáselmosódás soha nincs, mint pl. a filmeknél) a motion blur egyik oka reakcióidő megléte, a másik a „sample and hold” működés és a szemkövetés (a mozgó objektumok szemünkkel való követése) együttes hatása. A nagyobb frissítési frekvencia éppen ezt a fajta mozgáselmosódást tudja (tudná) radikálisan csökkenteni.

A monitor mozgáskezelését a mozgó objektumokkal együtt mozgó „követő” kamerával (pursuit camera), illetve ennek felvételeivel határoztuk meg a kétféle overdrive beállításban.

Balról jobbra 960 pixel/s sebességgel mozgó ufók képe követő kamerával rögzítve. Ez a módszer megmutatja mind a válaszidő miatti (utánhúzás az ufók bal oldalán), mind a pixelek frissítési módjából adódó mozgáselmosódást. Felső kép: mozgáselmosódás kikapcsolt overdrive mellett, alsó kép: ugyanez bekapcsolt overdrive mellett. Bár az overdrive nem mondható durvának, az inverz utánhúzás (pirosból ciánba, sárgából kékbe) észrevehető

Fényerő, kontraszt, színek

A V7 L28TN4K maximális fényereje kicsit alatta marad az adatlapon szereplő értéket, méréseink szerint 278 cd/m2 (100-as osztás), a megcélzott 120 cd/m2-t az 55-ös osztásnál kapjuk (120,3 cd/m2) a 0 osztáshoz tartozó fénysűrűség pedig 33,5 cd/m2. Kalibrált állapotban a kontraszt 637:1, mint hamarosan látni fogjuk. Egy TN panelnél hozzávetőlegesen ilyen értékre lehet számítani, meglepetést nem okozott. A játékokhoz egyébként ez kielégítő érték, sőt az olyan játékoknál, ahol árnyékban meghúzódó ellenség lapulhat, a feketeszintet a szürke felé szokás eltolni.

Ami a színeket és a szürkeárnyalatok visszaadását illeti, natív állapotban a gyári beállítás pontatlan. A gamer monitoroknál ezt nem szokás annyira szigorúan venni (mint pl. egy fotók vagy filmek nézésére használt készüléknél), azonban mi elvégeztünk egy kalibrálást és profilkészítést, amely végül egészen jó eredményt adott.

A kalibrálás előtti (felső két ábra), és utáni (alsó két ábra) állapot. Az ábrák a színpontok pozícióit (X-Rite ColorChecker és RGBCMY plusz fehérpont) és az RGB együttfutást mutatják. A referencia-színtér az sRGB (D65 fehérpont, 2,2-es gamma). A ColorChecker hibája kalibráció előtt dE = 3,41, a szürkeskáláé dE = 4,73. Kalibráció után 0,52, illetve 0,51 értékeket kaptunk – ez mélyen alatta van az észlelhetőségi határnak. A natív resetelt beállítás mellett a fénysűrűség 222,7 cd/m2, a célérték 120 cd/m2, a mért érték 120,5 cd/m2

Végül végeztünk egy gyors elemzést a szürkeskála és a gamma ellenőrzésére. A mért értékek a következő ábránkon láthatók:

Az ábra önmagáért beszél: Az átlagos hiba 0,6, a korrelált színhőmérséklet 6617 K, a kontrasztarány 637:1 (mint fentebb már megadtuk), az átlagos gamma pedig 2,161. Egy játékra szánt monitortól ennél jobb kalibrálhatóságot nem is várhatnánk – ami persze a CalMAN által készített profilnak köszönhető. Az RGB balance ábrája középen jobbra csak egy pontban, konkrétan a „0” feketeszinthez tartozó RGB arányokat mutatja. Itt a kékből több, a vörösből kevesebb van, mint ami az ideális D65-höz kell, de a fekete-egyensúly mérése majdnem minden műszernél kissé pontatlan

A CalMAN által21 ponton elvégzett iterációs szürkeskála-beállítás tehát meglehetősen pontos korrekciós értékeket ad, így a monitor megjelenített szürkeskálája valóban semlegesnek mondható.

Összegzés

A V7 az L28TN4K modellt bevallottan és elsődlegesen gamereknek szánta. (Két alváltozata van, a -2E és a -2N. A rendelkezésünkre álló forrásokból nem sikerült rájönni a különbségre, nálunk a -2N változat járt.)

A játékosok igényeit és egy széles réteg anyagi lehetőségeit egyszerre mérlegelve jó választás volt a TN panel és a FreeSync lehetősége. A 60 Hz-es frissítési frekvencia ugyan manapság a komoly játékosoknak nem túlzottan vonzó, ezt az UHD felbontás ellensúlyozhatja. Közepes vagy alkalmi játékosok számára azonban – a FreeSync-kel kombinálva – a 60 Hz elfogadható frissítés. Az UHD felbontás pedig jól jöhet, ha olyan munkához is használjuk a monitort, ahol 28”-es méretben a kisebb felbontás már kevésbé kívánatos.

Ami az árat illeti, a V7 német weboldalán 499 eurós árat találunk, angol/amerikai webáruházakban 400 dollár, illetve 350 angol font alatti áron elérhető a monitor. A hazai forgalmazóknál nemigen találjuk meg a kínálatban, a Vaterán (vadonatúj gyári csomagolású készüléket) kínálnak bruttó 123.393 forintos áron (ez kb. 400 euro). Tekintve, hogy az UHD felbontású monitorokért ma még „felárat” kell fizetni, az ár-használati érték arány kedvezőnek látszik.

A monitort az Ingram Micro Magyarország Kft.-től kaptuk meg tesztelésre.

Értékelés

Ami tetszett

  • Stabil és masszív állvány és talp, mindenféle állítási lehetőséggel (majdnem 25 cm-es magasságállítási tartomány)
  • UHD felbontású panel
  • 10-bites jelfeldolgozás (feltehetően 8 bit + dithering)
  • Matt, de a kontúrélességet nem nagyon rontó felületi kialakítás
  • FreeSync dinamikus szinkron
  • PiP és PbP funkciók
  • Az sRGB színteret 96%-ban lefedő színtartomány
  • 3 db HDMI 2.0 bemenet (plusz DisplayPort, VGA)

Ami kevésbé tetszett

  • Kis betekintési szögtartomány (ez többé-kevésbé minden TN panelre jellemző)
  • A fénysűrűség inhomogenitása a képernyőn
  • USB hub hiánya a monitoron
  • Szűkszavú, 14 oldalas használati útmutató

V7 L236VA

A másik tesztelt V7 monitor a 24”-es (pontosabban 23,6”-es), VA panellel szerelt, többféle célra is alkalmas készülék volt. A „mindenes” felhasználási lehetőséget látszik igazolni (legalábbis a gyártó szándékát tekintve) az ötféle választható gyári képi mód: Standard, Gaming, Cinema, Scenery és Text.

Főbb gyári adatok

  • Panel: 23,6”-es VA panel, WLED háttérvilágítás, 8 bit
  • Natív felbontás: 1920 x 1080 pixel (Full HD)
  • Pixel osztásköz: 0,2715 mm
  • Frissítési frekvencia: max. 60 Hz
  • Kontrasztarány: 1000:1
  • Fényerő: 250 cd/m2
  • Válaszidő: 5 ms
  • Betekintési szög: 178/178 fok
  • Beépített hangszóró: 2 x 1 W
  • Méretek (állvánnyal): 547,9 x 404,8 x 210 mm
  • Tömeg: 3,2 kg

Felépítés

Az előzőleg a nagy, lapos talpra ültetett állványoszlopot egyszerűen be kell csúsztatni és bepattintani a képernyő hátuljába. Stabil, billegésmentes megoldás. A képernyő dönthető, más állítási lehetőség nincs, de nem is elvárt ebben a kategóriában.

A V7 L236VA nem „keretmentes”, de azért a keret zavaróan szélesnek sem mondható. A kezelőgombok alulról elérhető nyomógombok az alsó szegélyen, amit a magam részéről nem nagyon kedvelek, mert gyakran összekeverem őket bizonytalan tapogatódzással.

A csatlakozókat számba véve minimalista a monitor, ám jobban belegondolva az egyszerű használathoz egy analóg VGA, egy HDMI bemenet, plusz egy-egy audio be- és kimenet pont elegendő.

Az OSD menürendszer egyszerű, az elnevezések elég egyértelműek. A képen a kiszürkített pontok analóg VGA csatlakoztatás esetén hozzáférhetők az automatikus vagy a kézi beállításhoz. Mi a HDMI porton keresztül hajtottuk a monitort, ezért a kilenc almenü közül „csak” hetet kezelhettünk:

Egy ravasz „trükk” van elrejtve a menüben, éspedig az, hogy a fentebb említett gyári képi módokat a Colour setting almenü Picture mode pontjában találjuk, és nem külön kiemelve, ahogy az szokásos. Szintén szokatlan, hogy az overdrive (a válaszidő rövidítése) a Contrast/Brightness almenübe került.

Az Information menüpontban itt is megtaláljuk a szokásos értékeket (natív felbontás, kép- és sorfrekvencia, órajel frekvenciája), valamint a típusjelet is.

Érdekes, hogy a kék fény csökkentés arányát szemvédelmi okokból csökkentő funkciót (Blue Light Reducer) ezen a monitoron nem százalékban adja meg a menü, hanem a „használati módokkal” jelzi (Video, Web Browsing, Reading, Low Light).

A panel

A felületi bevonat ennél a panelnél is matt, így minimális (gyakorlatilag nulla) reflexióra számíthatunk, ha nem éles szögben oldalról nézzük a képernyőt. A VA panel a szokásosnál kisebb fényszivárgást mutat, de az látszik, hogy a monitor feketéje egy kis kék többletben szenved. Vizuálisan azonban a fekete homogenitása nem tűnik rossznak:

A képernyő fényszivárgása fekete kép megjelenítésekor, teljesen sötét környezetben fotózva

(Megjegyzés: a kissé hosszú expozíciós idő a valóságban látottnál jobban kiemeli a szivárgást, de szemléltetés céljára ez megfelel)

A VA panel betekintési szöge persze nagyobb, mint a TN paneleké, de azért a színtelítettség és a kontraszt csökkenése úgy 30 foknál nagyobb szögnél már erősen észrevehető:

Az X-Rite ColorChecker színtáblája különböző irányokból nézve. Érdekes, hogy „alulról” nézve a legkisebb a változás (szemben a TN panelekkel, ahol alsó állásból a közismert nézhetetlen képet kapjuk)

Itt megint csak azt kell hozzátenni, hogy ha nem két monitort használunk a munkához, akkor megoldható, hogy középről, merőlegesen nézzük a képernyőt, és ezzel gyakorlatilag a nagyobb betekintési szögek kellemetlen következményeitől megkímélhetjük magunkat.

A képernyő homogenitása (uniformitása) fontos jellemző, ámbár ebben a kategóriában ennek nincs akkora jelentősége, mint pl. egy designer monitornál vagy videovágásra használt monitornál.

A homogenitást többféle fénysűrűség mellett megmértük, itt most a max. fénysűrűség 50%-án mérhető eredményeket közöljük:

A fényerő és a színhőmérséklet inhomogenitása a képernyő felületén, a max. fényerő felénél. Felső ábra: a fényerő csökkenése %-ban a maximumhoz képest (0%). Alsó ábra: a színhőmérséklet hibája a képernyő különböző pontjain a D65-ös ponthoz legközelebbi ponthoz képest (0.0)

Profilírozás, kalibrálás

A V7 L236VA esetében először egy gyors szürkeskála-kiegyenlítést végeztünk a CalMAN-nel. Az eredmény eléggé meggyőző a szürkelépcsők semlegességét illetően:

A gyors szürkeskála-kalibrálás (referencia: D65, gamma = 2,2) ezt az eredményt hozta. A felső sor a kalibráció előtti, az alsó a kalibráció utáni helyzetet mutatja, ezúttal vizuálisan, nem a számok nyelvén

Meglepő értéket kaptunk a VA paneles monitor kontrasztjára, amely a specifikáció szerint 1000:1. Ez első látásra elírásnak tűnt, és a mérésünk megerősítette, hogy a monitor statikus kontrasztaránya ennél nagyobb. Bár a feketeszint mérése a legtöbb műszernél kissé bizonytalan, a valódi kontraszt mindenképpen jóval nagyobb az 1000:1-nél. Mi 3370:1-et mértünk az X-Rite Display Pro koloriméterrel.

A színtartományt is ellenőriztük az elkészített profil betöltése után. Minimális eltérés tapasztalható a referencia-színtértől.

A monitor színtartománya (color gamut) 99,7%-ban lefedi az sRGB területét. A színhiba a kék alapszínnél a legnagyobb, de itt is 3,0 alatt marad. A fehérpont színkoordinátái példaértékűen pontosak, x = 0,3128 (0,3127 helyett), y = 0,3286 (0,329 helyett). A középső színminta-sorban vizuálisan csak a kék esetében észrevehető az eltérés. Mindez persze a mérések alapján elkészült korrekciós profil betöltése után értendő

Végül még egy érdekes ábrát bemutatunk a színháromszögön belüli 20-40-60-80%-os telítettségű színpontok pontosságának szemléltetésére:

Az RGBCMY telítetlen színek pozíciója a színháromszögön belül (plusz a 100%-os színek pozíciója) az sRGB referenciához képest. Az átlagos dE = 0,7, és max. dE = 2,82 hibaértékek nagyon jónak mondhatók

Összegzés

Egyszerű, bruttó 40.000 forint alatt Magyarországon is beszerezhető, többféle célra szánt monitor. Méretéhez képest (névlegesen 24”, a pontos méret 23,6”) ez az ár valóban kedvezőnek mondható, különösen a 3000:1-nél nagyobb kontrasztú VA panelt tekintve (az adatlapon hibásan szerepel az 1000:1 érték, legalábbis az általunk tesztelt példány esetében). Felbontása Full HD, ami a mindennapi használathoz ebben a képernyőméretben teljesen kielégítő. A felület kikészítés matt, ez a kontúrélességet ennél a modellnél némileg korlátozza. Filmek, fotók, videók nézéséhez különösen ajánlható monitor, a relatíve nagy kontrasztnak köszönhetően.

Ezt a monitort is az Ingram Micro Magyarország Kft.-től kaptuk meg tesztelésre.

Értékelés

Ami tetszett

  • Egyszerű, könnyen összeállítható szerkezet
  • A VA panel nagy kontrasztaránya
  • Alacsony fényszivárgás
  • 99,7%-os sRGB lefedettség
  • Kiváló RGB együttfutás (a megfelelő kalibrációs profillal)
  • A telítetlen színek is elég pontosa
  • Kedvező ár-használati érték arány

Ami kevésbé tetszett

  • A képernyő homogenitása nem a legjobb
  • A VA panel korlátos betekintési szöge (főleg oldalirányból)
  • A 12 oldalas használati útmutató kevés információt tartalmaz

Rodriges

Legyen Ön az első hozzászóló

Várjuk hozzászólását!

Az Ön email címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.